Belső-Mongólia: Peking és Moszkva között

A két nagyhatalom, Kína és Oroszország közé ékelődött mongolok ősi, ám ma már csak nevében mongol földje Belső-Mongólia. A korábban elzárt határvidék – amelynek mongol kisebbségea régi írásra tanítja a független Mongóliábanélő testvéreit – ma Kína egyik legdinamikusabban fejlődő autonóm tartománya.Észak-Kína legerőteljesebben fejlődő térsége a Mongóliával és Oroszországgal határos Belső-Mongólia Autonóm Tartomány, amely az általános kínai fellendülésnek köszönhetően gyors változáson megy keresztül.Kína e legelmaradottabbnak számító térségét az elmúlt két évtizedben modernizálták a reformpolitika hatására: a városok földszintes vályogházait eldózerolták, és a helyükre felhőkarcolókat, modern üzleti negyedeket, szolgáltatóközpontokat építettek. A nomád mongolok utódainak életmódját már nem kizárólag az állattenyésztés határozza meg, hanem jórészt a kereskedelem és idegenforgalom adta lehetőségek.A hazánknál tizenkétszer nagyobb Belső-Mongólia az 1600-as évek közepén szakadt el az anyaországtól, amikor az ott élő mongol fejedelmek a mandzsu uralkodót választották kánjukká. A mongolság anyagi és szellemi értékekben leggazdagabb területe, ahol a régi selyemút is keresztülhaladt, közvetlenül császári igazgatás alá került, ekkor kapta a Belső-Mongólia nevet. A mongol fejedelmek akkori döntése hozzájárult ahhoz, hogy a korábban egységes mongol birodalom az újkorban feldarabolódjék. A térség sorsa a múlt század végétől nagymértékben függ az orosz–kínai kapcsolatoktól.Külső-Mongólia, a mai Mongol Köztársaság a huszadik század második évtizedétől szovjet fennhatóság alá került, míg Belső-Mongólia továbbra is Kína része maradt. Ezt a vidéket akkor még többségében mongolok lakták, akik állattenyésztéssel és kereskedelemmel foglalkoztak: jövedelmük jelentős hányada az Oroszország és Kína közti árucseréből és a szállítás adta lehetőségekből származott. Gazdaságának fejlődését hatalmas méretű állatállományának köszönheti, és ehhez járulnak az ásványkincsek, amelyeket a második világháború után tártak fel. A fejlesztés maga után vonta a tartomány nomád arculatának elvesztését. Az üzemek megépülésével párhuzamosan több millió kínai munkást telepítettek be. A meglévő régi kisvárosokat nagyvárosokká duzzasztották, ahol a mongolság kisebbségbe szorult. Hamarosan a nomád pásztorok legelőin is megjelentek a kínai telepesek. A tartomány ma már többnyire csak a nevében őrzi mongol voltát.Legutóbb a huszonkétmilliós lakosságból csupán hárommillió mongolt regisztráltak. A számos vegyes házasság miatt, valamint az érvényesülés érdekében a mongolok nem használják anyanyelvüket, így sokan már nem tudják kifejezni magukat mongolul, a fiatalok egymás között kínaiul beszélnek. A szülők kínai iskolába íratják be gyermeküket, pedig a mongol nyelvű oktatásra lehetőség nyílik a felső szintig.A nyolcvanas évek végétől fellendült Belső-Mongólia kereskedelmi élete: megnyíltak előtte az addig zárt területek, így Oroszország távol-keleti része, valamint Mongólia. Az áruhiánnyal küszködő volt szocialista országokat elözönlötték az olcsó kínai ruházati és közszükségleti cikkek. A határ menti kereskedelem hatalmas méreteket öltött, így a korábban elhanyagolt tartomány érdemessé vált arra, hogy a központi kormányzat támogassa. Sőt a jelenlegi pekingi vezetés a tengerpart után a szárazföldi területeken folytatja a gazdaság fejlesztését, és ennek a politikának az első haszonélvezője valószínűleg Belső-Mongólia lesz.A központi fejlesztésnek köszönhető, hogy a korábban átjárhatatlan határok mentén ma már virágzó települések sorakoznak, amelyek az elmúlt tíz évben nőttek ki a pusztaságból. A mongolok nagy része lehetőséget látott a kereskedelemben, amely megélhetésük forrásává vált. A belső-mongóliaiak az elmúlt tíz évben szoros kapcsolatokat alakítottak ki anyaországukkal, így a mongol–kínai vegyesvállalatok háromnegyede része az ő tulajdonukban van. A kereskedelem ad keretet a két ország mongolságának találkozására, nyelvük gyakorlására, közös hagyományuk ápolására. Megindult az iskolák közötti cserekapcsolat, amelynek speciális területe a régi írás oktatása. Míg a nyelvi értékeket a független Mongólia népessége őrizte meg, addig a régi írást Belső-Mongólia lakosai hagyományozták át a modern időkig, és most ők adják tovább a cirill betűkre kényszerített mongolságnak.A Kínában élő mintegy hárommilliós mongol népesség szerepe egyre inkább megváltozik: a városiak és a határ közelében élők jó esélyt látnak a külkereskedelemben, vidéken élő társaik pedig a nomád hagyományokat bemutató idegenforgalomban és a területen hagyományosnak mondható állattenyésztésben keresik boldogulásukat.