Oszlik a bál

Szávai Géza Oszlik a bál című erdélyi regényében a korai hatvanas évek vidéki létének különös atmoszféráját idézi fel. Az alkotmányos demokráciának álcázott diktatúra két „kollaboránsának” és egy áldozatának sorsát tárja elénk, amely ha sajátos, „bővített”, modernizált módon is, de eleget tesz a klasszikus francia dráma sajátosságának, a cselekmény, a helyszín és az idő egységének. Az író a valóságos időt bő huszonnégy órába sűrítette, a tényleges tér pedig java részben egy fekete autó belseje. A cselekmény a három központi hős életútját pergeti vissza belső monológ formájában. Az egymás folyamatosságát megtörő, egymásba folyó múltidézésszólamokat is megszakítják a regény jelen idejének zsánerképei. Eme staccatós lírai hömpölygés nem „csak” öncélú formai bravúr, drámai szerepet hordoz a látszólag laza szerkezetben. Az epilógusban világossá válik számunkra, hogy az író, ha késleltetve is bár, de pontosan elvarr minden cselekményszálat.A tény, hogy Szávai Géza egymásra montírozza a három, egymástól eleinte nagyon is markánsan különböző egyéniség gondolatait, intenzív erővel érzékelteti, hogy a sorsfonalak végül egymásba gabalyodnak. S szereplők személyiségjegyei is egyre inkább uniformizálódnak. A kocsiban ül egy vidéki „magas elvtárs”, mellette a sofőr, a „funkci” bizalmasa és spiclije, a hátsó ülésen pedig egy földműves, akinek az a nevezetessége, hogy a magyarlakta faluból ő az egyetlen ember, aki még mindig nem lépett be a November 7. termelőszövetkezetbe. Az utazás célja: megdolgozni az öreget, addig kocsikáztatni, amíg alá nem írja a belépési nyilatkozatot. A hatalom két szolgája haragszik is a parasztra, de respektálják is. Mindketten érzik, hogy az a régi világ, amelynek a látszólag makacs, elmaradott ember valamiféle utolsó mohikánja, erőt hordozott, tartást adott. S az „utolsó egyéni gazda” is sejti: abban a pillanatban, hogy „aláírja” az agitátorok papírját, a faluban végérvényesen meghal valami. S lassan elborít mindent a langyos minden mindegy életérzés. Az a fajta cinizmus, amelyben az amoralitás, az internacionalizmus és a nyugati fogyasztásimádat szánalmas kelet-közép-európai paródiája egyaránt jelen van.Szávai Géza regényének analitikus és asszociatív szerkezete a fináléban különös értelmet nyer. A „mohikán” végül enged, s morális értelemben is gyorsan hasonul a hatalomhoz. Mindenki egyformává válik...(Szávai Géza: Oszlik a bál, Pont Kiadó, Budapest. Ára: 1670 forint)