Világelső magyar szabadalom

A hagyományosnál jobb tulajdonságokkal rendelkező környezetbarát építőelemeivel idén egy magyar tudós nyerte el a világ egyik legrangosabb feltalálói díját. Hoffmann László, számos világ- és hazai szabadalom kiötlője nem adta el találmányát a német befektetőknek, mert inkább a hazai környezetvédelmi ipart szeretné gazdagítani.– Meglepetésként ért a kitüntetés, meg is feledkeztem arról, hogy a Magyar Feltalálók Egyesülete annak idején elküldte a jelölést a nemzetközi zsűrinek – szerénykedik Hoffmann László. A World Intellectual Property Organization, szabad fordításban a Világ Szellemi Tőkéje elnevezésű szervezet aranydíját május első hetében, Budapesten, a Génius 2000 nemzetközi találmányi vásáron több mint ötszáz pályázó közül adták át az Eötvös Loránd Tudományegyetem korábbi kőzettan-geológia tanárának. A hivatalos leírás szerint „hulladék anyagból zárt pórusszerkezetű szilikáthab előállításáért” járt az elismerés.Egyszerűbben: Hoffmann társaival hulladék üvegből egy rendkívül sokoldalú anyagot tud gyártani, amelyből például tégla, födémelem, hangszigetelő fal vagy házpanel állítható elő, de sóder helyett is használható. A feltaláló a közelmúltban otthagyta az egyetemet, ma idejét saját környezetvédelmi cégében, a tatabányai Geofil Kft.-ben tölti. Az üzem az ország különböző pontjairól beszállított mérgező hulladék salakokból nyeri ki a használható fémeket, ártalmatlan anyagot hagyva hátra. Hamarosan elkészül egy új csarnokuk is, ahol a díjazott „üvegtéglák” készülnek majd. A vállalkozás vezetőinek elkötelezettségét jelzi, hogy önszántukból nemrég 140 fával vették körül az elhagyott Alupark területén újjáéledő feldolgozóüzemet.Bécsi ihlet– A nyolcvanas évek legvégén egy volt tanítványom hívta fel a figyelmemet arra, hogy Bécs határában négy hatalmas, különböző színű üveghulladékhegy magasodik, amellyel nem tudnak mit kezdeni – avatott be az ötlet születésébe Hoffmann László. – Ott már akkoriban is megoldott volt a szelektív hulladékgyűjtés, ám az üveggyártás során csak húszszázaléknyi törtüveget lehet visszaforgatni, ezért volt a sok felesleg. Az újfajta hasznosítási eljáráshoz viszont csak hulladék üveg kell. Akár szennyezett üveg, például az eddig veszélyeshulladék-égetőben megsemmisített infúziós tartály is felhasználható. A leőrölt üveghez ötszázaléknyi mészkőport és a későbbi felhasználástól függően kis menynyiségben más vegyületeket adagolnak. A porból azután különleges eljárással – 8-900 Celsius-fokról hirtelen lehűtve – kavicsszerű granulátumot készítenek.Ez az anyag – keménységénél fogva – sóderkavics helyett is használható, de ha cementbe, gipszbe és műgyantába ágyazzák, különféle építőelemek önthetők belőle. A végtermék szilárdabb és rugalmasabb, mint a cementből, agyagból készülő elődei, de ami ennél is lényegesebb: hő- és hangszigetelő képessége többszöröse a hagyományos anyagokénak. – Amikor hírt adott a találmányról a tévé, egy asszony, némi túlzással, azzal keresett meg, hogy akár „aranyárban” is kellene az építőelemekből, mert a fia dobszólóit már nem viselik el tovább a szomszédok – mesélte a feltaláló. A forradalmi építőelemek további előnye, hogy ha elbontják, újból fel lehet dolgozni.Támogatás nélkülA Geofil Kft. eddig osztrák és magyar érdeklődőknek, egyelőre kísérleti mennyiségben adott el üvegtéglát. A Nemzeti Autópálya Rt. pedig zajvédő falat készíttetne belőle. Az Építőanyag Minősítő Intézet már bevizsgálta a téglákat, és azt legnagyobb hanggátlású, itthon forgalomba hozott anyagnak minősítette. Kanadai vállalkozók – Toronto polgármesterének támogatásával – arról tárgyalnak Hoffmann László cégével, hogy szénszálakat ágyaznának az üvegmasszába, és a végterméket vasbeton helyett használnák. Terveik szerint például hídszerkezetek készítésénél alkalmaznák, olyan burkolatot állítva elő, amely nem fagy fel.A feltaláló mégsem bízik a gyors hazai sikerben: annak ellenére, hogy az Európai Unió elvárásai szerint gyökeresen változtatni kellene a jelenlegi hulladékpolitikán, erre az utóbbi tíz évben nem volt kormányzati szándék. – Illés Zoltán, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke a csomagolóanyagokra kivetett, ma jelképes mértékű termékdíj százszázalékos megemelését javasolta, ám a pénzügyi és a gazdasági tárca lesöpörte módosító indítványát. Arra hivatkoztak, hogy nőne az infláció, pedig arról volt szó, hogy például az üveg esetében a kilónként kétforintnyi újrahasznosítási adó duplázódott volna meg. Ausztriában átszámítva közel hatvan forint az üvegre kivetett termékdíj, amelyet akkor kap vissza a gyártó vagy a forgalmazó, ha újrahasznosítja a hulladékot – fejtette ki Hoffmann.EllenérdekekAz üvegőrleményből készített építőanyag ma tíz-tizenöt százalékkal drágábban állítható elő, mint a hagyományos. Pedig ha itthon is megemelnék a termékdíjat, és más jogszabályokkal is támogatnák a környezetbarát anyagokat, megszűnne az árkülönbség, és nagyobb lenne az érdeklődés irántuk.– Ausztriában például betiltották a sóderbányászatot, mert veszélyezteti a folyók ökológiai egyensúlyát és az ivóvízbázisokat. Az osztrákok most felvásárolták a legtöbb határ menti sóderbányát. Ugyanez a helyzet a hatalmas tájsebeket okozó kő- és homokbányákkal, hiszen a magyar építőanyaggyárak és -lerakatok mögött főként német és osztrák vállalkozók állnak, akik a bányákat is üzemeltetik. Nekik nem érdekük a környezetbarát ipar felemelkedése, ám a kormányzatnak kötelessége lenne mellé állni – véli a feltaláló.Hoffmann László számos eljárást dolgozott ki különféle hazai nagyvállalatok környezetvédelmi problémáinak megoldására. Köztük azt a módszert, amellyel semlegesíthető a Nitrokémia Rt. Balatonfűzfőn tárolt, nagy mennyiségű, cinktartalmú veszélyes hulladéka, amelyből a világpiacon jól értékesíthető cinket ki lehetett volna nyerni. Egy azóta is vitatott eljárás során tavaly mégis a hulladék aszódi lerakásáról döntöttek. Az üvegmasszából készülő építőelemek szabadalmi jogáért hárommillió márkát ajánlott egy német vállalkozó, ám a feltaláló nemet mondott. – Ha Magyarországon kívüli világszabadalmat kért volna, odaadom. Ám hiszek abban, hogy egyszer itthon nagyipar lesz ebből – mondta el Hoffmann László.