Visszavárják a szakembereket

„Személyes célokat szolgáló ütközeteknek nem lehet többé helyszíne a tárca” – szögezte le a Magyar Nemzetnek adott interjújában Ligetvári Ferenc újonnan kinevezett környezetvédelmi miniszter. Arról is beszámolt, hogy a tárca munkatársainak az eddigieknél nagyobb feladattal kell megküzdeniük, amihez magasabb költségvetési bevételre számít.– A bizottság előtt puritán, átlátható tárcavezetést és határozott intézkedéseket ígért. Tekinthetők kijelentései Pepó Pál regnálását illető kritikának?– Hivatalba lépésem első napjaiban nem érzem magam felhatalmazva az elődöm kritizálására. Arról viszont világos elképzelésem van, hogy milyen irányba érdemes tovább vinni a tárcát. Meg kell vizsgálnunk, hogy munkatársaink mennyire elkötelezettek, mennyire törekednek a tökéletes munkára. Fontos, hogy az osztályok, a főosztályok együtt tudjanak működni. Nem akarok túlzottan nagy változásokat, de mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy az európai integráció velejárójaként mostantól nagyobb feladat hárul a tárcára. Vissza szeretnénk csalogatni olyan kiváló szakembereket, akiknek az utóbbi időben távozniuk kellett.– Kikre gondol?– Többükkel jelenleg is tárgyalok, de például Erdey György korábbi helyettes államtitkárral már sikerült megállapodnom arról, hogy egy alacsonyabb pozícióban ismét dolgozik majd a minisztériumban.– Kiknek kell menniük? Marad-e például a Pepó Pál legfőbb bizalmasának számító Borbély János helyettes államtitkár?– Skultéty Sándor nemrég megbízott közigazgatási államtitkár – akinek a munkájától nagyon sokat várok – biztosan marad. Ugyancsak továbbra is velünk dolgozik Kávássy Sándor politikai államtitkár, aki az FKGP ismert politikusaként kitűnően képviselte a politikai irányvonalat. Borbély Jánossal még nem egyeztettem.– Morális és szakmai szempontból milyennek találja a tárca állapotát?– Hétfő óta vagyok itt, ez az idő kevés a problémák megismeréséhez. Konzultációk során alakítom ki azt a programot, amelynek végrehajtására alkalmas vagyok. A találkozókon minden kollégát arra biztatok, hogy legyen hozzám őszinte. Ha lezárultak az egyeztetések, szinte bizonyos, hogy megváltoztatom majd a tárca felépítését.– Bejelentette, hogy az Állami Számvevőszék átvilágítja az előző két év gazdálkodását. Mit vár ettől?– Már kinevezésem előtt megszületett a döntés a vizsgálatról, de ha már így alakult, lehetőségem lesz arra, hogy megnézzem: milyen arányban és módon osztották szét a tárca pénzét. Nagy a valószínűsége, hogy az új koncepcióval együtt átcsoportosítom majd a pénzeket. Sokkal többet szánok a lakossági környezetvédelmi korszerűsítések támogatására.– Elődjéről többször megjelent a sajtóban, hogy úgy viselkedett a kormányüléseken, mint egy külső megfigyelő. Lát-e esélyt arra, hogy a korábbinál nagyobb befolyást szerezzen a kabinetben?– Kedden voltam először kormányülésen, és rövid hozzászólást is tettem. Mégis úgy ítélem meg, hogy a miniszterelnök és a kabinet nem a kormányülésen való aktivitás alapján ítéli meg a miniszter tevékenységét, hanem a minisztériumról kialakult imázs, a nemzetközi szereplések, a hazai szakemberekkel való kapcsolattartás és a civil szervezetekkel kiépített viszony alapján.– Úgy tudjuk, a minisztercserét az is indokolta, hogy az EU diplomáciai úton is kifejezte rosszallását, amiért a környezetvédelmi fejlesztések csak döcögve haladnak. Mit kíván tenni azért, hogy a csatlakozáshoz szükséges, becslések szerint háromezer-milliárd forintos környezetvédelmi fejlesztésekhez forrást találjon?– Nagyon nehéz feladat az unió követelményeinek teljesítése. A legfontosabb szempont, hogy a felhasználható pénzek valóban a megfelelő helyre kerüljenek.– Ez azt is jelenti, hogy eddig nem oda kerültek?– Ezt a tárca átvilágítása előtt nem tudom megítélni. Tény azonban, hogy a környezetvédelmi bizottság egyes tagjai ezt kifogásolták leginkább hétfői meghallgatásomon. Be kell fejezni a megkezdett beruházásokat, ezután indulhatnak az újabb környezetvédelmi fejlesztések. Nagy erőt kívánok fektetni abba, hogy ne csak az ország pénzét költsük, hanem minél több külföldi támogatást is szerezzünk. A Mitsubishi Bank képviselői és közgazdászai hétfőn érkeznek az országba, hogy a japán kormány százmillió dolláros környezetvédelmi támogatásának felhasználásáról tárgyaljanak. Ezt az öszszeget nem kell visszafizetnünk, ugyanakkor elsősorban japán környezetvédelmi technológiákat kapunk majd érte.– Az összeg felosztásakor feltehetőleg nagy lesz a versengés a környezetvédelmi beruházásokban érintett tárcák között. Mekkora részét sikerülhet megszerezni a minisztérium számára?– Bízom abban, hogy tízmillió dollárt már jövőre megkaphatunk belőle. Emellett növekednie kell a költségvetési bevételeinknek is. Az első lépésben el szeretném érni a tárca zárolt pénzének felszabadítását. A támogatások rendszerét pedig átláthatóbbá kell tenni. Jelenleg több helyen is átfedés van az egyes tárcák pályázati kiírásaiban, így az is előfordul, hogy például egy önkormányzat ugyanarra a feladatra két minisztériumtól is igényel támogatást.– Mi lesz a sorsa a Nemzeti környezetvédelmi programnak (NKP), amiről eddig kritikusai azt állították, hogy végrehajtási szabályok nélkül nem sokat ér?– A program teljesüléséhez valóban több rendelet szükséges. Erre a közelmúltban a környezetvédelmi bizottság szakmai fóruma is rámutatott. Ugyancsak végrehajtási utasításokat kell hozni az uniós jogharmonizáció során elkészült új jogszabályokhoz.– Kívánja-e fejleszteni a tárca ökodiplomáciai tevékenységét? Ringbe száll-e a Tisza vízgyűjtő területének környezeti rehabilitálá-sáért?– Pillanatnyilag a ciánszenynyezés miatt indított jogi eljárások vannak napirenden, ám hoszszabb távon valóban rendezni kell a problémát. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert a Tisza vízgyűjtő területén lévő szomszédaink sokkal roszszabb gazdasági helyzetben vannak, mint mi, és ezért nagyon nehéz rábírni őket akár csak a legégetőbb környezeti problémák kiküszöbölésére is. Magyarországon a környezettudatosság is előrébb jár.– Ön szerint megfelelően halad a Tiszát ért károk felszámolása?– Még nem volt időm részletesen megismerni Gönczy János kormánybiztos munkáját, még az is hátravan, hogy a környezetvédelmi tárca Tisza-biztosával találkozzam. Gönczy feltehetőleg kapott kormányfői jogosítványt arra, hogy velem is tárgyalóasztalhoz üljön.– Ön nemcsak környezetvédelmi, de egyben vízügyi szakember is. Melyik térfélen áll a bős–nagymarosi ügyben?– Ha az unió bővül, talán nagyobb szükség lesz a dunai hajózásra, ám a vízi közlekedés érdeke nem igazolhat olyan ökológiai károkozást, ami a Szigetközben történt. A Rajna német szakaszát például régebben kibetonozták, s most jelentős költségekkel próbálják helyreállítani az ökológiai egyensúlyt. Magyarországnak a nagymarosi építkezéskor meg kellett volna fontolnia az úgynevezett B variáns elfogadását. Azáltal ugyanis részben magyar kézben maradt volna a szigetközi felvízcsatorna „csapja”.– Megtartja-e a tárca több tízmillió forintjából létrehozott, a közelmúltban számos nyilvános provokációt végrehajtó, s főként a tárca alkalmazottait tömörítő civil szervezetet, a Környezetvédelmi Társaságot, és igényt tart-e Juhos Lászlónak, a Reális Zöldek Klubja képviselőjének a munkájára?– Az elmúlt néhány nap túl rövid volt ahhoz, hogy a miniszté-rium alkalmazottaival kötött szerződéseket felülvizsgáljam. Ugyanakkor Orbán Viktornak is megígértem, hogy egységes szem-lélet alapján tartom majd a kapcsolatot a zöldszervezetekkel. Szakmai érdekek helyett személyes célokat szolgáló ütközeteknek a tárca nem lehet fóruma.– Több nemzeti park élére szakmai tudás híján lévő igazgatók kerültek. Felülvizsgálja a természetvédelmi vezetők alkalmasságát?– Minden kollégánkat az elvégzett munkája minősíti. Csak azért senkitől nem fogunk megválni, mert Pepó Pál hozta ide. Biztos vagyok abban, hogy az előző két évben is jöttek értékes munkatársak, ugyanakkor vannak olyanok is, akik tíz éve dolgoznak a tárca kötelékében, mégis alkalmatlanok a feladatuk elvégzésére. Remélem, hogy olyanok is lesznek, akik belső önvizsgálat alapján számot vetnek eddigi tevékenységükkel és önként lemondanak.– Az utóbbi években számos fontos vizsgálat – pél-dául a tatabányai veszélyes hulladékoké – elsikkadt, és a tárca illetékesei a sajtónak cinikusan megtagadták a válaszadást. E téren lesz-e változás?– A közvélemény nagyobb nyitottságra számíthat, de a sajtónak is felelőssége van abban, hogy kellő figyelemmel és segítőkészséggel kísérje a munkánkat. Hibázhatunk, de a környezet ellen tudatosan nem véthetünk.