Némakacsák és májlibák

Amikor először hallottam a némakacsáról,azt gondoltam, csak tréfálnak velem. Elképzeléseimbena kacsa kifejezés azt a sárga csőrű, fehér madaratjelentette, amely a parasztasszonyok kosarában hápoga piacon. Persze távolról ismertem a vadkacsákat is,amelyek hosszan elnyújtott, ék alakban repülnekel a gyulladt szélű nádasok felett, ahová a fészküketrakják, és csak ritka vadászzsákmányként kerülhetneka terített asztalra. A némakacsáról azonbansokáig nem tudtam semmit. Azután megkóstoltamaz abból készült pecsenyét, s mondhatom,felejthetetlen volt, mája pedig nagyobb és ízletesebbminden addigi kacsamájnál, amelyet valaha ettem.A szakértők és az európai fogyasztók is osztják véleményemet a néma kacsából készült ételek különleges ízét illetően. Nem véletlen, hogy Nyugat-Európában elsősorban húsa miatt tartják ezt a fajtát, hiszen vadjellegű az íze, vörös, márványozott a húsa, zsír pedig csak az izomszövetekben rakódik le. Ezért a húsért a német piacokon a hagyományos, pekingi típusú házikacsa árának háromszorosát kell fizetni. A tenyésztők szerint ez az állat egyesíti a vadkacsa, a hagyományos házikacsa és a liba kedvező tulajdonságait. Nagyobbra nő és életképesebb, ugyanakkor szaporasága olyan, mint a kacsáké, jó hús- és májhozama pedig a libáéhoz hasonló. A fajtát jelenleg az országban egyedülállóként a Bábolna Rt. telepein keltetik és forgalmazzák.Évente négyszer, repülőgépen érkeznek a különleges kacsafaj szülőpárjai Bábolnára a franciaországi Gourmaud cégtől, ahol nemesítik őket. Eredetileg Barbarie kacsa a nevük, a hivatalos magyar rendszertan pézsmarécének hívja, honfitársaink többsége viszont csak némakacsaként ismeri. A Barbarie kacsának nemcsak a húsa különleges, hanem a tollazata is. Különböző színváltozatokat mutat, a teljesen fekete és a fehér mellett gyakori a tarka tollakkal ékes fajta, s ez az állatot a vadon élő rokonaihoz teszi hasonlatossá. Fehér változatukat Franciaországban honosították, ahová a tengerentúlról érkeztek.A kacsák őshazája Dél-Amerika, ahol a mindennapos esők miatt a fák odvában fészkelnek. Naponta többször fürdenek, majd viszszarepülnek a fakéregben található tojásokra. Az anya nedves tollai erősen párás mikroklímát hoznak létre a szűk fészekrakó helyen, ahol a csibék kikelnek. A keltetéshez hasonló környezetet kell megteremteni nagyüzemi körülmények között is, ezért az állat nevelése az első néhány napon nagyon magas páratartalmú helyiséget igényel. Ha ezt nem sikerül biztosítani, akkor előfordulhat, hogy kiszáradnak a Barbarie kicsinyei.A Barbarie kacsa szaporítása nem olcsó dolog, mivel a keltetési ideje a leghosszabb a baromfifajok közül. A kiscsibék csak harmincöt nap után dugják ki csőrüket a tojásból. Bábolnán ennek ellenére évente 2,7 millió keltetőtojást állítanak elő belőlük, amelyből több mint kétmillió naposgácsér és tojó kel ki. A keltetés után következik a szexálás, a csibék ivar szerinti válogatása. A naposgácsérok a vágóállat-termeltetési részlegre kerülnek, ám a tojóknak csak a felét sikerül értékesíteni a nagyüzemekben vagy a háztájikban, a többit megsemmisítik a fajtára jellemző ivari dimorfizmus miatt. Ez azt jelenti, hogy másképp fejlődnek a hím és a nőstény ivarú egyedek. Amíg a gácsérok három hónap alatt négy és fél kilósra híznak, addig a tojók csak ennek felére.A gácsérok tehát időben elérik a megfelelő súlyt, és a májtermelés érdekében két hétre még tömőházakba is kerülhetnek, a tojókat viszont nem lehet tömni a szűkebb nyelőcsövük és a kisebb méretük miatt. A tojók felnevelése így jóval hosszabb ideig tart, és sokkal drágább, ezért Magyarországon még nem piacképesek. A tojók ráadásul repülni is tudnak, ezért a biztonságos tartáshoz meg kell kurtítani szárnytollaikat. A háztáji neveléskor egyszerűen levágják a madár nagyobb evezőtollait, a nagyüzemekben a szárnyak kisebb csonkításával már fiatalabb korukban elérik a „szárnyaszegettséget”. Az igazgató szerint ez nem okoz komolyabb megrázkódtatást az állatoknak, a zárt tartásnál nem is áll szándékukban a repkedés. A gácsérok nevelése is különös figyelmet és gondosságot igényel. Naposkoruktól kezdve rácspadlón kell nevelni őket, mielőtt hozzákezdenek a tömést előkészítő takarmányozáshoz. Erre azért van szükség, mert ha mély almos rendszerben, a szalmán pihennek, a nedvességtől torzsokos lesz a toll a mellükön. Ezáltal romlik a mellhús minősége, pedig ez a részük a legdrágább és legkeresettebb áru a nyugati piacokon. A víziszárnyasok kilencven százaléka ugyanis exporttermék.Bábolna viszonylag rövid idő alatt megszerezte a külföldi piacokat, holott víziszárnyas-tenyésztéssel csupán nyolc éve foglalkoznak a részvénytársaság telephelyein. Emellett e tevékenységnek nincsenek olyan hagyományai, mint a világhírű lótenyésztésnek. Czinder Károly elmondása szerint a cégnek egy szerencsés véletlen folytán sikerült elérnie, hogy víziszárnyasokkal is bővíthesse állományát. Amikor a Kecskeméti Baromfi-feldolgozó Vállalat tönkrement, tartozásának fejében nem tudott mást felajánlani, mint a megmaradt törzsállományát, amely huszonhétezer libából állt. A részvénytársaság elfogadta az ajánlatot, és egy okos üzleti fogással még életben is tartotta a nehéz helyzetbe került baromfi-feldolgozót. Már az üzem megvásárlása előtt közös kft.-t hoztak létre a vállalattal. Így a felszámolás időszakában is folyamatos lehetett a termelés.Később a Békéscsabai Baromfi-feldolgozó Gyár tulajdonjogát is megszerezte a cég, ezzel olyan alapokhoz jutva, amelyekkel rendkívül dinamikus fejlődésnek indulhatott a libák tenyésztése. S ez a Bábolna Rt. víziszárnyas-tenyésztés ágazatának fő tevékenysége még ma is. A libatenyésztéssel Magyarország egyébként is nagyhatalom Európában, a kontinens évenkénti 16 millió keltetéséből nyolc és fél milliót hazánkban végeznek el, ebből Bábolna közel kétmilliót teljesít minden évben. Ez azonban korántsem olyan egyszerű feladat, hiszen a ludaknak egy évben csak egy tojástermelési ciklusuk van, tehát darabszámra jóval kevesebb tojást adnak az egész évben tojó egyéb baromfiknál. Emiatt egy-egy szülőpárt négy-öt évig is termelésbe kell fogni, hogy a tartásuk kifizetődő legyen. Mivel a libahús felvásárlása szezonálisnak mondható – főleg Márton-napra és karácsonykor vásárolják az emberek –, őszig többször megtépik őket, s az így nyert magas pehelytartalmú toll értékesítésével csökkentik a tartás költségeit.