Nőpárt

Jezovics, aki nőimádónak és ugyan kiérdemesült, de legalább zug-Don Juannak számított a hazai félkörökben, eléggé megdöbbenve állott a postásszekrény előtt. Még mindig finom kézfejére oly erővel csapott le az aláhanyatló levélajtó, hogy éles peremével vérző sebet ejtett az elegánsan csontos kézfejen; halkan fölüvöltött. A levélszekrény úgy volt szerkesztve, hogy semmiképp nem lehetett belőle elemi sérülés nélkül kihalászni a belsőleg tornyosuló iratokat, leveleket – vagy hagyta az ember a mélybe zuhanni a köteget, amit aztán keserves hajlongások és kis káromkodások közepette nyögve szedegetett akár csúzos, akár csak természettől görbült karmaival, vagy megpróbálta úgy alátartani tágra nyitott táskája öblének, hogy az értékes híranyag abba hulljon. Egyik sem járt sikerrel, de a ma is tartó szabadalmi szocializmus föltalálói azóta is áldják e ládák szerkesztőit, s folyamatosan jó summa pénzt markolva föl annak idején eme kéziguillotine újításáért, ők maguk szolid, el nem számolható, de masszív kis Pest környéki családi házikókban mosolyogva és fejcsóváló elégtétellel lapozgatják, némi borozgató pipázás közben, a siker mián újranyomtatott Rubicon folyóirat fényes szellőjű és fényes szélű lapjait, olvasván a „Ki volt Kádár” összefoglaló című hordanyagot.Ám most kezébe került, és mohón nyúlt az új röplap irányába, s üvöltése a tartalmi jegyek alapján csak fokozódott, kíváncsi és vigyázó szemét, ha nem is Párizsra, de az új és forradalmi nyomtatvány betűire vetette.Alig tűnődött sebezve az első szavakon, midőn károgva és kedvesen megszólalt mögötte mély hangon és sietősen Varjú néni a szomszédból, aki rendszeresen akkor járt a házban kitehetetlenül és rendületlenül fészkelő fogászatra, midőn Jezovics postát bontott.– Mit lát amott a szirttetőn, Jezovics úr? – kedélyeskedett Varjú néni Jezoviccsal, aki hirtelenjében azt fontolgatta, Aranyé, Vörösmartyé a fennkölt idézet, míg kínlódva jött rá, hogy Czuczor Gergellyel kedélyeskedik véle az ifjúnak semmiképpen nem mondható, de vonzóan kellemetlen és tág keblű hölgy.– Hunyad magas falánál? – nyögte vissza Jezovics menekülvén, de Varjúszárny lecsapott hegyes körmével a kikerülhetetlenül föltárandó nyomtatványra.– Nem, nem, ne tessék hülyülni, Jezovics úr, elég hülye ez az egész, bár már nem népi demokrácia. Kik sürgetik? – S már maga vette kezébe az ideiglenesen hazánkban tartandó sajtótájékoztatót. – Ahá! Magát is be akarják fürolni?„KÖZLEMÉNY!2000. év november 3-án megalakult és november 6-án a Fővárosi Bíróságon 60917/2000. szám alatt nyilvántartásba került a MAGYAR NŐK PÁRTJA (MNP). Jelképe a piros rózsa. Székhelye...”Jezovics maga is hápogott. Varjú néni ismét lecsapott rá, mint újra és újra a német bombázók Londonra a második világháború kezdetén.„...irányelvei között kiemelt helyen szerepel:– a harmadik évezred gondolkodására felkészülő és annak bölcsőjét magukkal hordozó nőket és férfiakat szándékozik soraiba állítani...– a magyar társadalom jelenlévő problémákra, erkölcsi és morális válságára megoldást találni a nők adottságaiból eredő másképpgondolkodással...”– Érti, Jezovics úr?– Nem... egészen, de attól még lehet jó...– Jezovics úr, nem akarok csalódni magában, aki olykor a nemzet lelkiismerete...– Én leginkább a magamé szeretnék lenni, de az se mindig sikerül.– Ne szerénykedjen! Magára olykor az ország figyel...– Köszönöm... szeretném, ha a száguldó autók figyelnének inkább a betonon...– Ne mafláskodjunk, Jezovics úr, ne tereljük el a figyelmet! Nehogy belépjen! Magában van annyi hősi charme, csalfa átok, hogy olykor be tudja bóvlizni a csókra és szókra váró némbereket, tünékeny férfiakat...– Dehogyis... Félreismer... Senki vagyok.– Na, ja. Valójában. Tudja, kik szerveznek ily pártokat? Ismeri maga a nőket?– Leginkább könyvekből...– Na. Vannak nők, akik bögytudatra tesznek szert. Tudja, mi a bögytudat? Na. Mikor a madarak úgy kimeresztik a bögyüket, s le-föl járnak. Fontosságuk tudatában. Figyelte? Ezeknek akkora tokájuk nő – Jezovics halkan és félve pillantott Varjúné hatalmas áll alá valójára –, messziről meglátni rajtuk! Nézze meg! Elnöknők, alelnöknők, igazgatónők, házmesternők, orvosnők, írónők, banknők, ügyvédnők... figyelje meg. Akik a férjük helyett irányítanak egyesületeket, pénzintézeteket, konyhákat! Nem tudnak ellenállni bögyüknek. Boldogtalanságuknak, kis Jezovics úr! Mindent jobban tudnak, mint a férjük! Mint az egész férfinép! El akarják foglalni a Földet! A temetőket! A parlamentet! Számarányról ordítanak, hogy beférkőzhessenek a helyekre, a bögytudatuk kipréseli előttük a levegőt is! Nehogy közéjük keveredjen!– Én csak a csöndes nőket szeretem...– Hát tudom én azt, Jezovics úr... – megsimogatta a tört író arcát.– S mi lesz a férfiakkal?– Édes Jezovicsom! Hát ezt a pártot is ők csinálják! Hátulról! Idézzem a saját versét?„S a férfiak, a férfiaktalpig vasban állnak,bosszúért, borért, bánatértmindent megcsinálnak.”– Vigyázzon ránk!