A „Kőbánya” és a többiek

A Magyar Posta nemrég bocsátotta ki olimpiai érmeseink előtt tisztelgő bélyegeit. A sorozaton azonban egyetlen sportoló arcképe sem szerepel – hazai bélyegen ugyanis nem lehet élő embert ábrázolni. És ez csak az egyik érdekesség. A következő az, hogy ki vásárolja meg ezeket a bélyegeket.Az igazi gyűjtő a kollekciójáért él, cserenapról cserenapra jár, követi az aukciókat, böngészi a katalógusokat, és nem képes elfogódottság nélkül szemlélni egy-egy ritkaságot. Persze többfajta gyűjtő van: az „átlag” a posta által kibocsátott valamennyi újdonságot megveszi, rendszerezi; a „klasszikus” az uralkodók portréjával ellátott régi bélyegekre vadászik, a „tematikus” pedig a modern bélyegek között szelektál a bélyegkép témája szerint – jellemzi röviden a gyűjtőszenvedélyt Kurdics Sándor, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének elnöke. Az utóbbi évtized korántsem számított a bélyeggyűjtés aranykorának: a hazai gyűjtemények jó része a szekrények mélyén porosodik, míg a magyar bélyegből álló legnagyobb gyűjtemények a tengerentúlon találhatók, távolba szakadt hazánkfiainál.– Magyarországon húsz-huszonötezer gyűjtő lehet, közülük mintegy tizenötezren az egyesület felnőtt, hétezren ifjúsági tagozatának tagjai. A többség nem elmélyült filatelista – mondja.Az utóbbi nyolc-tíz évben a Magyar Posta mérsékelte a kibocsátott bélyegek példányszámát, ám – a filatelisták szerint – a gyűjtői létszámhoz képest még így is aránytalanul sok újdonság jelent meg, viszonylag drágán. Kurdics Sándor szerint ma gazdasági okokból nem éri meg új bélyeget vásárolni: a magas névérték túl nagy befektetést jelent, a darabok reálértéke ugyanakkor gyorsan csökken.– Azt a bélyeget, amelyik húsz évvel ezelőtt tíz forint volt, ma ugyanekkora névértékkel lehet felhasználni a postai forgalomban. Ma is feladható egy levél a hatvanas évek bármely bélyegével, épp csak az egész borítékot beterítené, mert az egész sorozatot rá kellene ragasztani. A gyűjtők nagyobb része kisnyugdíjas, a többségük legszívesebben eladná a gyűjteményét, ám a hatvanas és nyolcvanas évekből származó bélyegeket a tömeges példányszám miatt általában a névértéknél húsz százalékkal alacsonyabb áron veszik meg. Az ifjúsági gyűjtéssel meg az a probléma, hogy alig-alig vannak filatelista szakkörök az iskolákban, kevés a bélyeg történetében jártas pedagógus.Az idén hetvenéves Bélyegmúzeum dolgozói szerint viszont egyre több gyerek érdeklődik a bélyegek iránt.– Több mint háromezerféle bélyeget mutatunk itt be, a teljes gyűjteményünk pedig tizenkétmillió darabból áll. Az összes, jelenleg a 4450. katalógusszámnál tartó hazai bélyeg is megtalálható nálunk. Többek között ez is... – mondja Nikodém Gabriella muzeológus, s megragad egy fogantyút.Az üveglap mögött aprócska, vörös háromkrajcáros bélyeg 1867-ből. Szemre egyszerű, s kell hozzá egy kis idő, míg a látogatóban tudatosul, hogy éppen a híres „Kőbányát” látja. A „Kőbánya” legalább olyan jelentőségű a magyar bélyegtörténetben, mint a Black Penny az angoléban. A Black Penny volt a világ legelső bélyege, 1840. május 6-án bocsátották ki; a kiegyezés évéből származó háromkrajcáros pedig a hazai bélyegtörténet kezdeteinek tanúja. Ha van bélyeg, amely minden filatelista vágya, hát ez az. Előtörténetéről tudni kell, hogy a Kossuth-kormány szándéka már 1848-ban megvolt a bélyeg kibocsátására – a csataképeiről később híressé vált Than Mór el is készítette a terveket –, ám a történelem közbeszólt. A kiegyezést követően megszületett az önálló magyar postaigazgatás, de saját bélyegnyomdája nem volt az országnak: Ausztriában és a Magyar Királyság területén néhány évig ugyanolyan rajzolattal ellátott bélyegek kerültek forgalomba. Ebből következően két első magyar bélyeg létezik: az egyik 1867-ből, amelyet magyar bélyegzővel pecsételtek le, a másik 1871-ből, amely hazai nyomdából került ki.A „Kőbánya” 1867-es emlék. Jelentősége, hogy színtévnyomatos: a piros szín az ötkrajcáros bélyegnek járt volna (a háromkrajcárosé a zöld volt), de elcserélték a nyomólemezt. A tévnyomatokat bezúzták, így mindössze hat darab ismert belőle, összesen kettőt ragasztottak borítékra, s mindkettőt Kőbányán adták fel. Közülük egy került a múzeumba.– A legdrágább magyar bélyeg – mondja Nikodém ünnepélyesen –, 1997-ben vásárolta meg számunkra egy árverésen a Magyar Posta és a Magyar Fejlesztési Bank, negyvenmillió forintért!A postaigazgatóságok valamennyi újonnan kibocsátott bélyegüket bemutatják egymásnak. A Magyar Postának küldött külföldi bélyegek a hazai újdonságokkal együtt itt kötnek ki, a korai magyar bélyegek köre ajándékozás vagy vásárlás útján folyamatosan bővül.Jövőre harminc hazai bélyeg, három blokk és ugyanennyi kisív költözhet át a múzeumba – ennyi a Magyar Posta 2001-re tervezett újdonságainak száma. Csegezi Tamásné, a posta bélyegüzletkörének vezetője a bélyegkészítés állomásait ismertetve elmondja: a cég rendszeresen felkéri a múzeumokat – valamint a különféle évfordulókat számon tartó intézményeket –, hogy javasoljanak témákat. Az elképzelések közül bélyeggyűjtőkből és -kereskedőkből, művészettörténészekből, esztétákból, nyomdászokból és grafikusokból álló témakijelölő bizottság válogat, majd a legfontosabbakból tématervet készít. Egyetlen kérdésben köteles figyelembe venni a posta ajánlását: a cég – a kilencvenes évek piaci viszonyait figyelembe véve – ötven újdonságnál többet semmiképp sem ad ki évente.A tématervek összeállítása során alapelvnek számít, hogy élő ember nem szerepelhet a bélyegen, híres személyiségek halálának évfordulójára nem szokás bélyeget kibocsátani, csak születésének évfordulójára. A tématervet a Miniszterelnöki Hivatal informatikai kormánybiztosa hagyja jóvá 2001 első negyedében, s ezek után kezdődhet a kivitelezési munka.– A bélyegtervezés külön látásmódot igényel – mondja Csegezi Tamásné. – A művészek a bélyegméret négyszeresében terveznek, s úgy kell komponálni a képet, hogy kicsiben legyen tökéletes.A bélyegüzletkör vezetője nem gondolja, hogy „drágán” adják a bélyegeiket.– A magasnak tartott névértékű blokkok kibocsátásával a Magyar Posta szándéka az volt, hogy világviszonylatban is egyedülálló módon ünnepelje az ezredfordulót: az 1999. évre kibocsátott blokk ezerkilencszázkilencvenkilenc, a 2000. évi kétezer, a 2001. évi kétezeregy forintba kerül, de ezért a pénzért számos ötletet, különlegességet helyeztünk, illetve helyezünk fel a bélyegre: két külön képet tartalmazó hologramot, csak a bankjegygyártásban használt festéket, illetve olyan ábrákat, amelyek csak UV-fény alatt láthatók. A magyar bélyegek tervezése intellektuális munka, a gyűjtőnek egy-egy bélyegkép „megfejtése” során hasonló utat kell bejárnia, mint a művésznek. A grafikus feladata lényegében nem más, mint hogy „zárja palackba a szellemet”, azaz számtalan információt tömörítsen egy-egy bélyegen. A filatelista pedig kibontja ezeket az információkat. Hogy a bélyeg korszerűtlen-e vagy sem, azt az idő eldönti. Egy biztos: még az internet korában is képes tanítani. Ha valaki nem ért valamit, pedig ott van előtte a bélyegen, rávehető, hogy a világhálón nézzen utána az információnak. Átértékelendő, hogy a mai embernek mit jelent a mai bélyeg. A válasz nem mindegy. A borítékokon ugyanis Magyarország névjegyét küldözgetjük szerte a világba.