Tonhauser Stadler pénzadományáról

„Biztos, hogy pártkasszába ment az összeg, hiszen akkor a kampányra gyűjtöttek, és utóbb, az 1994-es választáson győzött is a csapat” – nyilatkozta a Stadler-pénzekre utalva a Magyar Nemzetnek Tonhauser László nyugalmazott rendőr ezredes. Az ismert főtiszt még 1999-ben adott interjút lapunknak arról, hogy egy párt négy vezetőt küldött egy akasztói vállalkozóhoz, s a politikusok táskányi pénzt hoztak el onnan.Eggyel több tanúvallomás támasztja alá, hogy a Magyar Szocialista Párt 1994-ben titkos szponzorpénzt kapott Stadler József akasztói vállalkozótól. Maga az üzletember ezt többször is megerősítette szerkesztőségünknek, és február 22-i számunkban közöltük azt a korábban a börtönben írt levelet, amelyben Stadler 20-30 millió forintot „visszakért” egy MSZP-politikustól. Kovács László MSZP-elnök e hír megjelenése után kategorikusan tagadta, hogy pártja pénzt kapott Stadlertől.Lapunk február 24-i számában idéztünk abból a könyvből, amelyet Tonhauser László nyugalmazott rendőr ezredes 1999-ben adott ki Nem kérek bocsánatot címmel, s amelyben leírja azt az akasztói jelenetet, amikor négy pártpolitikus „pár milliócskát” átvesz egy ismert vállalkozó titkárnőjétől.Ennek hatására Juhász Ferenc, az MSZP országgyűlési képviselője február 26-án a Duna Televízióban azt nyilatkozta: az MSZP nevében semmiképp nem vettek föl pénzt Stadlertől politikusok. Szögesen ellentmond ennek Tonhauser László nyugalmazott rendőr ezredes lapunknak adott korábbi nyilatkozata. A szervezett bűnözés ellen fellépő főtiszt két évvel ezelőtt adott interjút a Magyar Nemzetnek. Az 1999. november 22-én megjelent nyilatkozat egyértelmű képet fest az MSZP-s kampánypénzekről. „Ez már 1994 októberében történt: akkor kaptam egy Nemzetbiztonságért plakettet – mondta Tonhauser László. – A fogadáson Katona Béla akkori titkosszolgálati miniszter odajött hozzám, elkezdett provokálni: én csak a levegőbe dumálok, amikor olyanokat mondok, hogy a bűnözés beépült a politikába. Ekkor elmondtam neki egy példamesét. Arról szólt, hogy megjelenik négy politikus vidéken egy vállalkozónál – aki később sittre is került –, és a vállalkozó hátraszólt: Gizike! És Gizike egy táskában hozta a pénzt. Mondtam, hogy így lehet beépülni a politikába. Szponzorálni kell a párt kampányát, és utána vissza lehet kérni a segítséget.” Az 1999-es interjú készítője ekkor konkrétan rákérdezett arra, amit Juhász Ferenc a Duna TV-ben a napokban kétségbe vont: „És miből gondolja, hogy a táskányi pénz pártkasszába és nem magánzsebbe jutott?” Tonhauser László erre a leghatározottabban azt válaszolta: „Biztos, hogy pártkasszába ment az összeg, hiszen akkor a kampányra gyűjtöttek, és utóbb az 1994-es választáson győzött is a csapat. Én akkor nem mondtam neveket, de hozzátettem, hogy az egyik politikus ismert volt, hiszen korábban belügyminiszterként is működött. Én akkor próbáltam megértetni a példamese hallgatóival: soha nem arról beszéltem, hogy a bűnözők bent ülnek a parlamentben. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy döntéshozókat környékeznek meg. Azért, hogy például az olajügyben kétféle ára legyen ugyanannak a terméknek vagy a büntető törvénykönyvben benne maradjanak a kiskapuk. E példamesét én el is felejtettem – egyszer csak pár hét múlva csörög a telefon: a miniszter titkárnője hívott, Katona úr nagyon szeretne velem sürgősen beszélni. Elmentem, és az irodában ott ült az a személy, akiről én a példabeszédet mondtam. Azt állította, hogy ő azt sem tudja, hol van az a bizonyos falu. Akasztóról van szó. Ő még soha nem járt ott. Én erre elmondtam, csak példameséről van szó, amely azt ábrázolja, hogyan lehet a politika közelébe férkőzni. Egyébként sem történt bűncselekmény, mert bárkinek szíve joga, ha van ötszázmillió forintja, hogy azt odaadja egy pártnak, mondván, nekem maguk a legszimpatikusabbak a világon. Ezután, gondolom, Katona Béla úr is körülnézett a maga portáján, és kimondta a Magyar Nemzetben, hogy megtörtént a hídverés.”Eddig tart Tonhauser László nyilatkozatában a Stadler-gate-re vonatkozó rész. Egy, az ezredes által írt könyv s egy általa adott interjú is megerősíti tehát azt, amit Kovács László pártelnök és Juhász Ferenc képviselő tagad. A botrány tényeihez tartozik, hogy nemcsak a kereskedelmi, hanem nagyrészt az állítólag kormánybefolyás alatt lévő közszolgálati hírműsorok is elhallgatták Tonhauser korábban idézett s perdöntőnek látszó könyvszövegét. Egyedül A Hét című műsor tárta fel azt a bizonyítékot, amely most egy újabbal is kiegészült.