Az olvasót nem lehet becsapni

Sebők Éva a költészet és a valóság, a mese és a mindennapok világát ötvözi műveiben úgy, hogy a tárgyak sokjelentésűvé változnak át. Költői meseregényben és a felnőttkölteményeiben egyaránt lebegően kifinomult birodalmat teremtett. A könyvhétre három könyvvel tért vissza a számára oly kedves gyermekirodalomhoz.Nagyon örültem, hogy egy év folyamán több könyvem is megjelent. Mindegyik egyformán közel áll a szívemhez, mert ahogyan a nagyoknak címzett verseim hangulata és érzelmi töltése is átsugárzik a gyermekirodalomra, a kicsinyek számára teremtett regényeim, meséim világa is rezonál a felnőtteknek írt verseimben. Reményeim szerint érezni bennük a forrást, amiből minden fakad. A gyermekirodalommal kapcsolatban ma is elevenen él a tévhit, hogy nem más, mint afféle gyermekded és kiskorú műnem. Szó sincs róla, csak egyetemes irodalom van, amelynek része a gyermekirodalom. Persze, nyilván a Félsötét című kötetnek vannak olyan sötétebb tónusai, amelyek a gyermekek számára hozzáférhetetlenek. A gyermekkönyvekről köztudomású, hogy a felnőttek éppúgy élvezik, mint a gyerekek. Eredetileg akkor kezdtem el gyermekeknek írni, amikor a felnőttirodalomtól „el voltam vágva”. Ennek ellenére kényszernek soha nem éreztem, sőt az idők folyamán olyannyira beleszerettem, hogy énemmé vált. Egyszer aztán, úgy tíz éve, olyan idők következtek, hogy ennek az énnek a legbelsőbb rétegei is kifelé fordulhattak. Így keletkezett az egymás után négy felnőtteknek szánt verskönyvem. Ám, ahogy a könyvheti termés is mutatja, most már mindkét alkotói énem szabad teret kapott. Így önként visszatértem a kicsinyek világába, de amint megjelent három gyerekkönyvem, szinte nyomban összeállt egy új, felnőtt- verseskönyv anyaga is.– Három könyv, három műfaj, a változatosság gyönyörködtet. A Hazacsavargó öntörvényű fantáziabirodalmat teremtő szubtilis mesenovellák elbűvölő folyama. A Mimóza egy régi, nagy sikerű meseregény új kiadása, a Millabella humoros, életvidám kamaszkisregény.– Ha visszagondolok a Boholy című költői meseregényemre, a fogantatása hasonló a Hazacsavargóhoz. Ez utóbbinak alcíme, Mesehúszas elárulja, hogy húsz önálló történetből áll, amelyet összeköt többek között egy vissza-visszatérő hős, Szakállas Ejnye-Bejnye, a kedves csavargó. Ám hidat ver történeteim között a szándék is, hogy a mesét, a nyelvi játékot, a költészetet önálló, öntörvényű, a valósággal egyenértékű világnak tekintem. E könyv megjelenésével régi vágyam teljesült, szerettem volna összegyűjtött meséimet együtt a gyerek olvasóim kezébe adni. Közülük néhány már megjelent különböző antológiákban, a többségük viszont vadonatúj. A Masszi Kiadó küllemében is igen vonzó kötetet hozott létre. A Hazacsavargó abban az értelemben könyvészeti ritkaság, hogy a legendás grafikus, könyvillusztrátor Szecskó Tamás utolsó, mondhatni, posztumusz munkája. A Mimóza hangnemében, stílusában, költői meseszerűségében illeszkedik ahhoz a vonulathoz, amit a Boholy és a Hazacsavargó képvisel. Hálás vagyok a Lucullus Kiadónak. Úgy érzem, időszerű volt az újrakiadás, hiszen a Mimóza és a Boholy legtöbb gyermekkönyvtári példánya a szó szoros értelmében rongyossá van olvasva. Remélem, hogy az időközben felnőtté cseperedett egykori kis olvasóimnak a gyermekei is elolvassák. Harmadik friss könyvemhez, a Móra Kiadó ediciójában megjelent Millabellához hasonló művet eddig még nem írtam, kiskamaszokról szól. A szerelmi élet kezdeteiről, s még abban az induló periódusban, amikor még ők maguk sem tudják, valóban szerelem-e, amit éreznek, vagy nem. Az olvasóimra bízom, hogy kitalálják.– Mit tanácsol a mai gyermekeknek?– Mindenekelőtt azt üzenem, hogy olvassanak minden nap. Azoknak, akik már most hűséges olvasók, szívből kívánom, hogy szeressék az irodalmat és maradjanak meg olvasónak felnőtt korukban is. Ne a televízióból és egyéb vizuális forrásokból szerezzék meg műveltségüket és világlátásukat. Az olvasás olyan rendkívüli gyönyörűséget ajándékoz az embernek, amit semmi más nem pótol. S ami legalább ennyire fontos: az olvasó embert nem lehet becsapni, manipulálni, saját érdekei ellen hangolni.