Visszatérők

„Jóra fogom tanítani a gyerekeimet, mert tudom, hogy milyen rossz az élet” – fogadkozott az aszódi javítóintézet lapjában egy fiatalkorú elítélt. Hogy az elhatározást tett is követi-e, az azon is múlik, miként segíti szabadulása után visszailleszkedését a társadalom.Magyarországon a rablások jelentős részét fiatalkorúak követik el, és a sértettek legtöbbször a kortársaik – állítja dr. Németh Zsolt, a BM Rendőrtiszti Főiskola adjunktusa. A rendőrtiszt azon szakértők közé tartozik, akik a fiatalokkal szembeni büntetőeljárás enyhítését tartanák célszerűnek: börtön helyett javítóintézeti elhelyezést, próbaidőre bocsátást vagy megrovást – ami azt jelenti, hogy „a hatóság ünnepélyesen kifejezi rosszallását a tanúsított magatartás miatt”. A rendőrtiszt úgy látja: szükséges, hogy a gyerek érezze a társadalom rosszallását, de éreznie kell a befogadó szeretetet is, a barátságos bánásmódot. Egyébként a bírói gyakorlatban egyféle „szigorítás-lazítás hullámzást” lehet megfigyelni az adott statisztikai helyzetnek és a közvélemény nyomásának megfelelően.Németh Zsolt szerint a fiatalkori bűncselekmények általában jelentéktelenek. Az elkövetők tíz százaléka valóban „veszélyes ember”, a többieknek azonban elég a hatósági szigor enyhébb megtapasztalása, a helyreutasítás. Az adjunktus úgy látja: a legtöbb bűncselekmény esetében életkori sajátosságokról van szó, s ezeket a gyerekek zöme egyszerűen „kinövi”. Az, hogy a mai fiatalkorú bűnelkövetőkből lesznek a jövő bűnözői, a rendőrtiszt szerint nem igaz: a felnőtt bűnözőknek mindössze húsz százaléka követett el bűncselekményt tizennyolc éves kora előtt.Bár a statisztikák a fiatalkori bűnözés terén néhány százalékos javulást mutatnak, az igazság az, hogy a korosztály létszáma is csökkent; a latencia pedig – a be nem jelentett bűncselekmények száma – valószínűleg igen magas. Németh Zsolt úgy véli: nem lehet mérvadónak tekinteni a rendőrségi számítógépek adatait, mert azok csak azt mutatják, hány cselekmény jutott a hatóság tudomására, s mennyit derítettek föl. Ez a szemlélet eltorzítja a rendőrök lelkületét – mondja az adjunktus –, érdekeltté teszi őket abban, hogy „ne engedjenek be” olyan ügyeket a számítógépes nyilvántartásba, amelyeknek várhatóan nem lesz meg a tettese. Nyugaton sokkal inkább figyelembe veszik a lakosság körében végzett felméréseket a hatékonyság kimutatásához.