A hónap utolsó napjaiban két, szlovák és magyar szakemberekből álló csoport kezdi meg munkáját – jelentette be Székely László tegnap újságírók előtt. Elmondása szerint a folyamgazdálkodási, környezetvédelmi, hajózási és energetikai munkacsoport kizárólag a Szigetközt értintő kérdésekkel foglalkozik majd.
A jogi munkacsoport pedig arra keres választ, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság négy évvel ezelőtti ítéletének tükrében miként kell módosítani az 1977-es vízlépcsőszerződést.
– A szakértői munkacsoportok létrehozását a szlovák fél szorgalmazta, mi azonban – a további időhúzást elkerülendő – csak azzal a feltétellel fogadtuk el a javaslatot, hogy a szakértők nem vonatkoztathatnak el az eddig elért eredményektől – mondta Székely. Reményei szerint ezután havonta legalább egyszer összeülnek a küldöttségek. Eddig igen ritkán találkoztak, s a diplomáciai külsőségek is lassították a egyezkedést.
Székely László leszögezte: nem nevezhető sikertelennek a kormánybiztosság elmúlt három éve. – Egy évtizedekre szóló megállapodás készül, ami komoly előkészítést igényel – adott magyarázatot. Jelentős eredménynek nevezte, hogy a szlovák kormány tavaly határozatban is kimondta: a hágai ítélet nem kötelezi Magyarországot a dunakanyari vízlépcső felépítésére. – Ez azt is jelenti, hogy a nagymarosi gát terve, az esetleges politikai fordulatoktól függetlenül, mindkét országban végleg lekerült az asztalról – tette hozzá. A kormánybiztos elismerte: a vízlépcsőkérdést nem kezeli kiemelten a kormány, de a politikai nyilatkozatok hiánya szerinte inkább segíti, mint hátráltatja a megállapodás megkötését.
Bartus Gábor, a Dunai Kormánybiztosi Iroda helyettes vezetője rávilágított: a szakértői tárgyalások első feladata a Szigetközt érintő átfogó környezeti hatásvizsgálat elkészíttetése lesz. – Erre mindenképpen egy rangos külföldi vállalkozást kell felkérni, s a költséges eljárás akár egy évig is eltarthat. Így szinte bizonyosra vehető, hogy a végleges megállapodás nem születik meg jövő tavaszig – tudatta. Kiderült az is: a magyar fél kétlépcsős megegyezést szorgalmaz. Az ökológiai károk mérséklése érdekében mielőbb konszenzusra kell jutni az Öreg-Dunába jutó vízmennyiség kérdésében. Az 1977-es szerződés átdolgozása és az esetleges kártérítési igények rendezése viszont későbbre tolódhat.
– Sajnos a szlovák fél belpolitikai okokból az időhúzásban érdekelt, és semmiképpen nem akar megállapodni az ottani választások előtt. Így el kell tűrnünk, hogy az Öreg-Dunába a Nemcsók János-féle gyalázatos vízmegosztási megállapodás alapján csak a vízmennyiség 17 százaléka jut, a szükséges 50-66 százalék helyett – értékelte a kialakult helyzetet Illés Zoltán, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke. Szerinte a két ország közelgő európai uniós tagsága megoldja majd a problémát, hiszen az a környezetvédelmi szempontok felértékelődését hozza magával.
Bős-Nagymaros története
1977. szeptember 16.: Budapesten aláírják a vízlépcső felépítéséről szóló szerződést. A megvalósítás szinte azonnal elkezdődik.
1985.: A magyar környezetvédők követelésére átmenetileg felfüggesztik a nagymarosi építkezést.
1988. szeptember 7.: A magyar kormány folytatja az építkezést.
1988. szeptember 12.: Tüntetés Budapesten a vízlépcső ellen.
1989. május 13.: A kormány azonnali hatállyal felfüggeszti az építkezést.
1989. november 16.: Csehszlovákia dönt: az eredeti tervtől eltérően saját területén tereli el a Dunát.
1990. február 3.: Százezer csehszlovák, magyar és osztrák állampolgár alkot élő láncot.
1992. május 7.: A magyar kormány felmondja a szerződést.
1992. október 25.: A szlovák oldalon válaszul befejezik a C változat gátjait, és Dunacsúnnál 40 kilométer hosszan a bősi üzemvíz-csatornába terelik a Duna vizét. A Szigetközben a vízhiány miatt súlyos környezeti károk keletkeznek.
1993. április 7.: Magyarország és Szlovákia a hágai Nemzetközi Bíróság döntését kéri.
1997. március 3.: Megkezdődik a per a hágai Nemzetközi Bíróságon.
1997. szeptember 25.: A nemzetközi bíróság meghozza ítéletét. Eszerint Magyarországnak nem állt jogában, hogy 1989-ben felfüggessze a 12 évvel korábban kötött szerződést, majd 1992-ben végleg felmondja azt. Nem volt megalapozott a környezetvédelmi szükségállapotra való magyar hivatkozás. Csehszlovákia szintén megsértette a szerződést, amikor az úgynevezett C-variáns megépítésével egyoldalúan elterelte a Dunát. A két félnek tovább kell tárgyalnia és kölcsönösen kártérítést kötelesek adni egymásnak.
1998. február 5.: A kormány ülésén a szocialista miniszterek támogatják, hogy Pilismarótnál vagy Nagymarosnál felépüljön az alsó duzzasztómű.
1998. február 27.: Pozsonyban aláírják a kormányközi keretmegállapodás tervezetét a hágai ítélet végrehajtásáról, amelyet a kormányoknak még jóvá kell hagyni. Ebben javasolják egy alsó vízlépcső megépítését a Dunakanyarban.
1998. február 28.: A Duna Kör és Duna Charta vezetésével Budapesten tüntetést tartanak.
1998. március 11.: A Népszava közli a keretmegállapodás szövegét.
1998. április 1.: A szlovák parlament határozatban szólította fel a magyar törvényhozást, hogy hajtsa végre a hágai ítéletet.
1998. augusztus 13.: A kormány közli: nem kíván gátat építeni a Dunán.
1998. augusztus 25.: Székely László a bősi ügy kormánybiztosa.
Forrás: MTI–SAB
origo.hu
Ez történt az ország karácsonyfájának utcájában - galéria
