Svájc hozzávetőleg akkora, mint a magyar Alföld, hétmillióan lakják, ám magas hegyvidékei és páratlan klímája miatt évente turisták milliói keresik fel. Európa stratégiai főútvonalai mentén található a világ egyik meghatározó pénzügyi központja; becslések szerint több mint ezermilliárd svájci franknyi külföldi pénzt gyűjtöttek össze a helvét hitelintézetek. A parányi szövetségi köztársaság gazdaságának gerincét a precíziós műszerek és órák készítése, a magas fokon feldolgozott értékes iparcikkek és a vegyi termékek előállítása jelenti. Noha az ország élelmiszer-szükségletének felét importálják, a fő svájci portékák (a csoki és a sajt) világszerte népszerűek. A világ talán leggazdagabb köztársaságáról van szó, olyannyira, hogy a kimutatások szerint itt a legdrágábbak a megélhetési költségek.
Vitathatatlan, hogy az utóbbi években a gondtalan Svájc-képet alaposan megtépázta a nácik által összelopott arany ügye, továbbá a holokauszt áldozatainak kimenekített, alvószámlákon fekvő pénze, ám a négynyelvű (német, francia, olasz és rétoromán) alpesi ország egyáltalán nem nevezhető izolált államnak, mégha nem tagja az ENSZ-nek, az EU-nak, a NATO-ról pedig hallani sem akar. A világ legfejlettebb országaival bilaterális gazdasági kapcsolatokat ápoló és joggal dúsgazdagnak tartott Svájcnak is szüksége van országimázs ápolására. Sőt, hogy mennyire fontos terület ez, azt a többi között jelzi: a PRäsenz Schweiz elnevezésű hivatalt a parlament döntése nyomán a külügyminisztériumhoz tartozó, ám önállóan működő szervezetként hozták létre, és első számú vezetője nagyköveti rangban áll.
– Az a feladatunk, hogy a hagyományos értékek alapjain bemutassuk a modern Svájc sokarcúságát is, hiszen az egy innovatív és kreatív nép, ez azonban aprólékos munkát igénylő terület – magyarázza berni hivatalában a feladatát Johannes Mátyássy, a PRS vezetője, aki kérdésemre azt is elárulja, hogy mindkét ágon magyar származású, ám a nyelvet már nemigen beszéli.
A 2001 januárjától működő PRS költségvetése idén 11,6 millió svájci frankra rúg, ám ez az összeg a tervek szerint 2004-re már megközelíti a 14 millió frankot. Mint azt a nagykövet aláhúzza, a PRS ugyan új intézmény, ám életre hívása előtt is foglalkoztak már Bernben országképápolással, amelyre 1998-ban például a mostani apanázshoz képest elenyésző pénz, mindössze 2,3 millió frank jutott.
– Svájc hosszú ideig a csúcson volt, azonban több ország – mint például Hollandia, Németország és természetesen Magyarország – is elkezdett foglalkozni országimázsépítéssel, így nőtt a verseny. Ez az egyik oka a hivatal létrehozásának, míg a másik alapvetően a „náci aranyhoz” és az alvószámlákhoz kapcsolódik, hiszen lényegében Svájc tisztességét kérdőjelezték meg a világban, amire természetesen válaszolni kellett – magyarázza a nagykövet, aki fontosnak tartja, hogy a PRS-t világszerte egyfajta hálózat segíti, amely 93 nagykövetségből, tíz nemzetközi képviseletből és 46 főkonzulátusból áll.
Az alpesi országban prioritásokat állítottak fel: az Egyesült Államok és Nagy-Britannia áll annak a listának a tetején, ahol is kiemelt a jelentősége a svájci országimázs „fokozásának”, majd Japán, Oroszország és India következik. Johannes Mátyássy elárulja azt is, hogy a leendő EU-tagokkal, elsősorban a legesélyesebbnek tartott Magyarországgal, Szlovéniával, Csehországgal, Lengyelországgal, Észtországgal és Ciprussal már most szoros kapcsolat kialakítására törekednek, elvégre előbb-utóbb Svájc sem kerülheti el az európai uniós tagságot.
A PRS éves költségvetésének 28 százaléka jut az Egyesült Államokra és Nagy-Britanniára, míg a legtöbbet, hozzávetőlegesen negyven százalékot információs videofilmekre, CD-kre és különböző brosúrákra költenek el. De nem elenyésző az a pénz sem, amit külföldi csoportok fogadására fordít a berni országimázs központ.
Mint megtudom, nemcsak gazdasági súlya miatt költenek az első pillantásra talán többet a kelleténél a svájciak Észak-Amerikára és Nagy-Britanniára. Lényegében arról van szó, hogy e két célországban beszéltek Svájcról úgy, mint olyan pénzmosodáról, ahol kétes hírű politikusok, diktátorok és maffiózók nyugodtan tárolhatják dollármillióikat, és ennek kamataiból igen jól „eléldegélnek” a Nyugati-Alpok polgárai, azaz Helvécia maradt a feketepénzek tisztára mosásának utolsó központja Európában. A helyzet persze évekkel ezelőtt még kellemetlenebb volt, hiszen a „náci arany” és az alvószámlák kapcsán támadták intenzíven meghatározó amerikai és brit politikusok, továbbá újságírók a kis köztársaságot, melynek elszigetelődését a diplomáciában valószínűleg csak fokozza, hogy nem kíván egyetlen nemzetközi szervezetbe sem belépni – egyelőre legalábbis.
Bár a világ talán nyugvópontra tért volna az említett kérdések felett, hiszen Bern vitathatatlanul történelmi misszióba kezdett, az Egyesült Államokat ért terrortámadás kapcsán újból előtérbe kerültek a svájci bankok, amelyek – nyugati felfogás alapján – terroristák pénzét rejtegetik. Ezzel kapcsolatosan a legemlékezetesebb talán Bush amerikai elnök kijelentése volt, aki egyenesen „támadást” hirdetett meg a világ pénzmosodái, így Svájc ellen is. Ilyen szituációban nagy szerep hárul az országimázs központra…
– Világszerte arra voltak kíváncsiak a szeptember 11-i borzalmas esemény után, mit csináltunk a terroristák svájci bankkapcsolataival – fejti ki a témát Mátyássy. Nos, ebben a helyzetben a pénzügyi szektor reális képét igyekeztünk bemutatni, főként azt: ha terrorizmusról van szó, nincs banktitok!
És ami igaz, az igaz: a nemzetközi nyomás hatására 1998 óta a korábbiakhoz képest szigorúbb pénzmosás ellen szolgáló előírások léptek életbe. Immár a bankok mellett a vagyonkezelőkre és a pénzváltókra is érvényesek a törvényi előírások, azaz a pénzügyi szférában szolgáltatóknak kötelessége a hatóságoknak jelenteni, ha a pénzmosás gyanújára utaló jeleket tapasztalnak. A legendás svájci banktitok persze azért megmaradt, és a pénzügyi kérdések továbbra sem nyilvánosak.
– Úgy érzem, példaszerűen reagáltunk erre az esetre. Mindent megvizsgáltunk, amire lehetőség volt a bankokban, miután azonban Svájc nem tagja egyetlen nemzetközi szervezetnek sem, háromszor annyi energiánkba került tisztázni ezt a kérdést – fűzi hozzá a nagykövet, aki egy ugyancsak egy kényes, de sokkal inkább „belső” kérdésre, nevezetesen a Swissair-csődre az alábbaikat mondja:
– A nemzeti légitársaság válsága megrendítette a svájciakat. Ebben a helyzetben a megnyugtatás volt a lényeg, hiszen a cégnek már csak nemzeti érdekből is működnie kell!
Johannes Mátyássy végezetül elmondja: a szeptemberi terrortámadás óta érezhetően megváltozott a világ, és talán nagyobb a PRS-sel szemben támasztott elvárás is. Ám ha válság alakul ki, azt nem tudja egyetlen ilyen funkciójú hivatal teljes egészében megoldani, hiszen a lehetőségek azért korlátozottak.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
