Cirkusz a Városligetben

A mai Fővárosi Nagycirkusz helyén emelt, fémből készült egykori Wulff-cirkusz 1891-ben nyitotta meg kapuit, ahol a szezonban eleinte napi egy, később, a hétvégeken már két előadás várta a nézőket.
A József nádor által létrehozott szépítőbizottság kezdett el elsőként a Városliget tervszerű kialakításával foglalkozni. A XIX. század húszas éveitől egy élelmes vállalkozó indította el az állandó társaskocsijáratot, amivel lehetővé vált a Városerdő naponkénti látogatása. Az 1866-ban megnyílt állatkert egyre növekvő számú látogatóját 1871-től újabb látványosság várta: a Barokaldi-cirkusz, amely eleinte ponyvasátorban, majd szegényes fabódéban, ám annál nagyobb lelkesedéssel kezdte meg munkáját. A később Néparéna néven ismert intézmény ugyan egészen 1938-ig fennállt, ám a majdani Városi Cirkusz mégsem ebből fejlődött ki. A helyszínt az állat- és növénykert egyik vállalkozó szellemű igazgatójának köszönhette, aki kizárólag üzleti megfontolásból, az állatkert vonzerejét növelendő, színes látványossággal kívánta megnyerni látogatóit. Óriások és törpék, különböző szörnyszülöttek, sziámi ikrek, Miss Crao, a szakállas nő és egy a Niagara felett is átsétált kötéltáncos szórakoztatta a nézőket az állatkert egyik sarkában. A nagy sikernek köszönhetően 1888-ra megérett az ötlet, hogy állandó, komoly épületet kapjon a fővárosi cirkuszszerető közönség. Wulff Edével, a híres német cirkuszdinasztia tagjával kötöttek szerződést a cirkusz épületének megépítésére, amihez az állatkert igazgatója biztosított helyet. A gyakori tűzesetek miatt Wulff Ede az ekkor népszerű fémvázas épületet javasolta, így a brüsszeli világkiállításra készült, hullámbádogból álló cirkuszépítmény került ide.

Az új cirkusz 1891-re nyílt meg, és az ülő- és állóhelyekkel együtt majd 2300 személyt tudott befogadni. Ezt követően bérleti pályázatot írtak ki, és Beketow Mátyás cirkuszigazgatónak, egy orosz származású artistacsalád tagjának ajánlatát fogadták el, aki az épületet felújíttatta, és a világítást villanyra cseréltette. Őt rövid ideig a fia követte, majd egy német cirkuszigazgató vette át a vezetést, amit a cirkusz 1936-tól a háborúig tartó fénykora követett. Fényes György mint régi cirkuszi család sarja és több városligeti vendéglő tulajdonosa, egyaránt ismerte a városligeti közönség igényeit és a cirkusz világát, és kiváló üzleti érzékkel rendelkezett. Megfelelő reklámmal és tervszerű műsorpolitikájával, amelyben a látványos revüelemek mellett folyamatos újdonságokkal szolgált, üzleti alapokra helyezte a vállalkozást. A világháború idején szakadt meg ez a felívelő szakasz. Az ötvenes évek az új rendszer borzalmait feledtető esztrádműsorokkal telítette a Fővárosi Nagycirkusz repertoárját, amelyben a kor népszerű színészei – a Latabárok, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill, Bilicsi Tivadar vagy Kiss Manyi – szerepeltek. A hatvanas évekre a cirkusz műsora a híres külföldi cirkuszok produkciói nélkül meglehetősen elszürkült, viszont több lehetőséget adott a hazai artistatársadalom fejlődéséhez. Mai formáját az elavult cirkuszépület helyett 1966-ban kapta. Az utóbbi években számos előadásnak, rendezvénynek adott otthont az intézmény, a választásokhoz közeledve az utóbbi hetekben még ellenzéki politikusok is feltűntek a porondján kampányolva. (G. R.)