Szigor és ösztönzés a magyar gazdaságban

Sikerült feloldani Magyarországon azt a közgazdasági dilemmát, hogy a gazdasági növekedés óhatatlanul a külső egyensúly romlását idézné elő. Némiképp ellentmond az is a klasszikus elméletnek, hogy egy általános dekonjunktúra esetén, mikor is a világ legfejlettebb térségei (Európai Unió, USA és Japán) receszszióba süllyednek, a kormány anticiklikus eszköztárával egyfajta kiegyensúlyozó szerepet tudjon betölteni – ezt állapították meg tegnap a szerkesztőségünk által először rendezett internetes fórum közgazdászai.

Tegnap a Magyar Nemzet és a Magyar Nemzet Online szervezésében megkezdődött a Gazdasági Klub első vitája, amelyet az érdeklődők élő internetes adásban nézhettek és hallgathattak meg. A fórum résztvevője volt Kopátsy Sándor közgazdász, Bartha Attila, a Kopint-Datorg tudományos főmunkatársa, Belyó Pál, a KSH Gazdaságelemző és Informatikai Intézet igazgatója, Sebestyén Tibor, a Növekedéskutató Intézet tudományos igazgatója és Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke, míg a moderátor szerepét Kulcsár Péter, a Magyar Gazdaságelemző Intézet Kht. igazgatója töltötte be. A fórum fókuszába a gazdasági növekedés kérdése került.
Ellentmondásos folyamat volt 2001-ben megfigyelhető; miközben a világ legfejlettebb térségei – az Európai Unió, az Egyesült Államok és Japán – recesszióba sülylyedtek, addig hazánkban csak mérsékelt formában, tompítottan érződött a globális gazdaság lassulása – ezzel a felvezető gondolattal indult a fórum.
Sebestyén Tibor úgy vélekedett: szükségszerű volt a kormány által meghirdetett gazdaságélénkítő politika, amelynek gyökerei a Széchenyi-tervben keresendők, és a Széchenyi Plusz elnevezésű programnak köszönhetően a világgazdasági lassulást a magyar gazdaság átmenetileg kiküszöbölte úgy, hogy a szigorú fiskális politika eredményeként a medrében maradt a költségvetés.
Kopátsy Sándor szerint ez a kormány baloldalibb, mint elődje volt, hiszen a termelés fokozását helyezte középpontba. Ezzel pedig munkahelyeket teremt, illetve tart meg, és az inaktív réteget is megpróbálja bevonni a „termelésbe”. A világ legfejlettebb térségei kivétel nélkül annak köszönhetik gyarapodásukat, hogy bővüléspártiak – tette hozzá.
Bartha Attila megjegyezte, hogy a magyar gazdaság a maga 3,5-4 százalékos növekedésével versenyképes a világpiacon.
Belyó Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi tíz évben teljesen átalakult az egyes ágazatok pozíciója a bruttó hazai termék (GDP) előállítását illetően. – Szinte minden tekintetben megfelelünk a nyugati elvárásoknak – fogalmazott.
Vértes András szerint a hazai fejlődés export- és beruházásérzékeny, olyannyira, hogy ha tartósan pang a világgazdaság, azt Magyarország még kormányzati beavatkozással sem tudja „kiheverni”. Vértes egyébként úgy tartja, már nincs recesszió, sőt az esztendő második felére világszerte növekedést jósolnak a kutatók.
– Ha 1990-et bázisévnek veszszük, akkor az Európai Unió tíz százalékkal, míg Magyarország az utóbbi tíz évben húsz százalékkal gyarapodott. Ha vásárlóerő-paritáson mérjük, az Európai Unióban tizennégy, hazánkban pedig negyvenszázalékos a növekedés – vette vissza a szót Sebestyén Tibor, aki szerint a szerkezetmódosulás révén minőségi mutatóink talán jobbak is, mint a mennyiségiek.
A fórum másik meghatározó tárgyköre volt a működőtőke-áramlás, illetve a hazai munkaerőpiac sajátossága. Kopátsy Sándor azon véleményének adott hangot, hogy Magyar-, Cseh- és Lengyelországban az egy főre eső külföldi működő tőke nagyjából azonos, míg Kelet-Európa többi állama nagyon lemaradt. Demagógia azt hangoztatni, hogy a magyar munkaerő drágulása, tehát a reálkeresetek növekedése versenyhátrányt okozhat. Sőt a minőségi munka után még nagyobb a kereslet – mondta.
Vértes András viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy az átlagos magyar dolgozó termelékenysége még nem éri el az osztrákét, a hollandét vagy éppen a németét. Bartha Attila kiemelte, hogy helyes kormányzati intézkedés volt az infrastrukturális beruházások állami ösztönzése, hiszen több térség pozitív példája jelzi: a tőke oda vándorol, ahol jók a termelési körülmények. Nemcsak autópályára, korszerű távközlésre és logisztikai bázisokra, hanem kvalifikált munkaerőre is szükség van – fűzte hozzá.
Kopátsy Sándor a téma kapcsán kiemelte, hogy a jelentős zöldmezős beruházásoknak, a turizmusnak köszönhetően a költségvetést tavaly nem fenyegette veszély, és utóbbi területen még óriási tartaléka van az országnak. Hazánk látnivalókban gazdag hely, továbbá a falusi turizmus révén viszonylag nagy tömeget lehet a munkaerőpiacra terelni, csakúgy, mint az osztrák és az olasz Tirolban.
A fórum résztvevői pozitívan értékeltek, hogy Magyarország tőkebefektető is a környező országokban, Oroszország mellett. Vértes András egyenesen így fogalmazott: A tőke olyan, mint a levegő: nem lehet korlátok közé szorítani.