Két évvel ezelőtt Sillei Frigyes pedagógus-pszichológus gondolt egy nagyot, és két hónappal ezelőtt Somogydöröcskén végre megszületett a Fészer, hivatalos nevén többfunkciós központ és diákfalu. Alvóházakkal, képzőközpontokkal, étteremmel. Ahova eddig összesen 800, azaz egy-egy hétre 100-150 kis- és alig nagyobb diák érkezett az árvízjárta falvakból. A tervek szerint tavasztól már mások is eljutnak ide: értelmi fogyatékos, sérült gyerekekkel pihenni vágyó szülők, oktatni kívánó oktatók. Miként most is jöttek a szakemberek Budapestről, Kaposvárról meg a szomszédos településekről, hogy segítsenek feldolgozni azt a negatív élményt, amit egy gyereknek megmagyarázni alig lehet.
A 8–14 év közötti gyerekekkel néhány pedagógus is érkezik a falvakból, hogy megismerjék a csak viszonylag új módszert, a drámapedagógiát. Most éppen Pusztadobosról mindannyian, kik szerencsésebbek a korábban itt lakóknál, hiszen az árvizet csak a falujukba befogadott károsultak elbeszéléseiből ismerik. A szegénységet vagy az elhanyagoltságot viszont sokan közülük annál jobban. Miként a korábbi vendégek között is jócskán voltak olyan gyerekek, akik eddig nem jártak falujuk határán kívül. És megesett, hogy itt tudták meg: mellékhelyiség a szép házban is van, s nem kell a kert végébe menni.
Az egy hét alatt sok mindenről szó esik a Fészerben. – Itt annyi minden történik, és sokkal érdekesebb dolgok, mint otthon – mondja Lacika, aki egy kicsit maradna még, pedig nagyon hiányzik az édesanyja.
Maradna még Julcsi is, mert itt repeta is van, és soha nem unatkozik. Most is táncórára rohan – mondja –, és nem számít, hogy tornacipőt nem hozhatott, jó lesz a papucs is.
Odabent a tánctanár Szilvi néni azt hajtogatja szakadatlan: ti-ti-tá-tá-ti. Nemsokára kicsit visszhangos bécsi keringő szól, szégyenlős kisfiúk állnak vörös képű lányokkal szemben, és mormolják, amit korábban Szilvi a lelkükre kötött, hogy: felkérhetlek egy táncra?
A számítógépes terem a fiúk között menő. Olyannyira, hogy ők már egy órával korábban tömörülnek a bejáratnál, míg a többiek odafent, a domboldalon nejlonzsákon ereszkednek lefelé, bele a nagy hóba. Balázs bácsi – aki tulajdonképpen csak negyven év múlva lesz bácsi – azt mondja: nem lehet annyi számítógépet hozni, hogy elég legyen.
A délutáni programok szabadon választhatók, de kötelezők. Ilyen a kézműves foglalkozás is – ezt inkább a kisebbek szeretik. Marionett pulikutya fekete fonalból, saját kezűleg felfűzött gyöngyök, gipszvirágok, -állatok, megkövült sütemény. Kéznyomatok, álarcok egymásra próbálva, aztán megszárítva és kifestve.
A délelőtti drámapedagógiát a civilben előadóművész Lázár Péter tartja. Ő az, aki az irányt és a korlátokat szabja, miközben a gyerekek más bőrébe bújva kóstolgatják a világot. Helyzetek, melyekre reagálni lehet büntetlenül, tehát őszintén. És védetten, hiszen ez csak játék, amelyből bármikor ki lehet lépni, és megbeszélni, ki, mit, miért tett, és az kire milyen következményekkel lehet.
Sillei Frigyes igazgató szerint a gyerekeket kísérő pedagógusok közül jó néhányan már eldöntötték: megtanulják és hazatérve folytatják, amit itt láttak, legfőképp a drámapedagógiát. Mások viszont attól tartanak, elveszítik tekintélyüket, ha nem védi őket a katedra.
A Fészerben 15 somogydöröcskei és környékbeli konyhás, udvaros, takarító talált munkát. A tábor 3,5 hektárnyi területen helyezkedik el, négy alvóházzal, hat oktatóteremmel és a környék legnagyobb fedett épületével, a 180 négyzetméteres ebédlővel.
A gyerekek és a pedagógusok térítésmentesen vesznek részt a programban. A költségeket a táborigazgató magánszemélyek és cégek adományaiból fedezi.
origo.hu
A Pride napján tűnt el egy fiatal szőke nő Budapesten
