A paksi erőmű MSZP közeli zsebekbe is termelt

Azt nem tudom, hogyan lehet megállapítani egy olyan felkészültséget, ami a fejben van, és hogy mennyit ér az forintban. Jelen esetben nem kárról, hanem elmaradt haszonról lehet beszélni, amely rajtunk kívül álló okok miatt nem realizálódott – menesztése után e szavakkal próbálta körülírni a Medgyessy Péterrel 1991 januárjában megkötött szerződés hasznát Pónya József, aki a kezdetektől 15 éven át volt a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója. Pónya kézzel írott válaszlevelében Bakács Istvánnak, a részvénytársaság újonnan kinevezett elnökének próbált kézzel fogható magyarázatot adni arra: miért éppen az exminiszterelnök-helyettes – egykori MSZMP központi bizottságbeli tagtársa – Medgyessy Péter vezette vállalkozást találta a legalkalmasabbnak a tanácsadói szerződés megkötésére.
Bakács a helyzet tisztázását kérő levelében utalt az rt. felügyelőbizottságának jelentésére, miszerint „nem tűnik egyértelműnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége. Nem kizárhatóan kár érte a részvénytársaságot”. Az exkádertől azt kérte: írja le, hogy a Magyar Paribas Rt. milyen módon tett eleget szerződéses kötelezettségeinek.
Pónya nem volt könnyű helyzetben, ugyanis a felügyelőbizottság hosszas kutatás után sem találta írásos nyomát a „szakértésnek”. A már idézett válaszlevélből az derül ki, hogy az akkori vezérigazgatói fizetéssel vetekedő díjazásért Medgyessyék szóban bővítették Pónya József „pénzügyi ismereteit”. Bár rajta kívül más atomerőmű-dolgozó nem részesült az értékes oktatásból, Pónya mégis úgy látta, hogy a tanácsadás „később az egész vállalat részére szolgált volna háttérintézményként”. Amikor e cikk készítése apropójából magunk is felkerestük Pónyát, a levélben leírtakon túl azzal is érvelt, hogy „Medgyessyék szakértelmére főként a francia villamos művekkel akkoriban folytatott tárgyalások miatt volt szükség”.

A részvénytársaság felügyelőbizottságának elmarasztaló állásfoglalása ellenére végül nem lett ügy az összesen kilenc és félmillió forintot felemésztő személyes, szóbeli, megfoghatatlan tartalmú tanácsadásból. A vizsgálat botrányszagú eredményéről hosszú éveken át csak az atomerőmű falain belül értekezhettek a bennfentesebb alkalmazottak.
1996. december 17-én már újabb tanácsadói szerződések borzolták a felügyelőbizottság titoktartásra felesküdött tagjainak idegeit. A grémium ülésén azonban hiába állapították meg sajnálkozva, hogy a megbízások teljesítési dokumentumait hiányosan kapták meg, az iratok elérhetetlenek maradtak. Így akkor úgy döntöttek: a téma tárgyalását későbbre halasztják. A valós helyzetre csak a közelmúltban derült fény. Akkor is csak egy szűk kör számára.
A Horn-kormány 1994-es beiktatása után tisztogató akciók kezdődtek Pakson (is). Elmozdították az állami tulajdonú társaság vezérkarát, s hamarosan Szabó József vehette át a vezérigazgatói széket. Szabó a rendszerváltozás előtt vezérigazgató-helyettesként kísérte Pónya Józsefet az erőmű élén, ma pedig az MSZP paksi képviselőjelöltjeként, a párt megyei listavezetőjeként országos politikai karrierre aspirál. Az új vezérigazgató első intézkedései során a jól bevált módszerhez folyamodott: 1995 januárjában tanácsadói szerződést kötött korábbi vezetőtársával, Pónya Józseffel.
Pónyának a megállapodás alapján többek között „biztonságot érintő kérdésekről, a kiégett nukleáris üzemanyag elhelyezésének problémaköréről, rekonstrukciós tervekről” személyesen Szabó József vezérigazgatóval kellett konzultálnia. Emellett – a dokumentum egyes számú pontjában meghatározottak szerint – olyan szigorúan specifikus szakmai kérdésekben is irányt kellett mutatnia, mint az „atomerőmű üzemeltetése”. A szóbeli tanácsokért havi 320 ezer forint illette az exvezért, emellett korlátlanul használhatta a Paksi Atomerőmű Rt. mobiltelefonját (1997-ben 1,2 millió forintos számlát hagyva) és a vállalat Renault 19 típusú autóját. Az együttműködés egészen 1998 végéig érvényben volt, bár a díjazás emelése, illetve a szolgálati autó cseréje miatt többször megújították.

Az MSZP támogatásával ma képviselőjelöltként harcba szálló Szabó – talán Pónya József tanácsait követve – vezérigazgatóként a tágabb értelemben vett Medgyessy-csapatról sem feledkezett el. 1997 októberében tanácsadással és közvélemény-formálással bízta meg a néhány hónappal korábban hárommillió forinttal létrehozott Agóra Marketing Kft.-t. Az 1998-as választási kampány előestéjén megkötött, egy későbbi megállapodásban 1998. július 31-ig meghosszabbított szerződés alapján az atomerőmű „távlati céljaihoz kapcsolódó közvélemény-formáló tevékenységért” havi nyolcmillió forintot vehetett fel a cég. A szerződés – a kft. görög eredetű nevéhez hűtlenül – nem okozott sok vitát a vezérkarban. A mindössze három oldalból álló dokumentumot – amelyből a „megbízott feladatai” címet viselő bekezdés alig néhány sort tett ki – könnyedén aláírta Szabó. Összesen nyolcvanmillió forintot fizettek ki a vezérigazgató saját rendelkezésű keretéből. Ez csaknem tíz százalékát tette ki az 1997–98-ban közgyűlési felhatalmazás nélkül elköltött úgynevezett vezérigazgatói szerződések végösszegének.
A nyúlfarknyi, ám annál ígéretesebb bevétellel kecsegtető megállapodást az Agóra Kft. részéről a békéscsabai Honti Pál írta alá. A tulajdonosi és személyi összefüggések vizsgálata révén azonban – mások mellett – Dobrev Klárához, Medgyessy jelenlegi kabinetfőnökéhez és Dobrev édesanyjához, Apró Piroskához, Horn Gyula egykori kabinetvezetőjéhez jutottunk el.
Az Agóra Kft. ugyanis a Altus-birodalom tagja. Az atomerőmű megbízása idején a cég a botrányos privatizációiról elhíresült cégcsoport zászlóshajója, az Altus Befektetési és Vagyonkezelői Rt. tulajdonában volt. E vállalat igazgatóságát ekkoriban Apró Piroska vezette, de a grémiumban ült az említett Honti Pál is. A Horn-kormány bukását követően pedig Szilvásy Györggyel, a környezet- és területfejlesztési tárca egykori, mára látványosan meggazdagodott közigazgatási államtitkárával és Virág Attilával, a Tocsik Mártát megbízó, SZDSZ által delegált ÁPV Rt.-igazgatóval is kiegészült.
Azt, hogy a nyolcvanmillió forint odaítélésekor szerepet játszhatott Szabó József politikai elhivatottsága, jól jelzi az Agóra Kft. további sorsa is. A vállalkozás ugyanis két éve beolvadt a szintén Altus-tulajdonú Perfekt Rt.-be. E társaság vezetői között egy meglehetősen érdekes név is felbukkan. Szilvásy György és Virág Attila igazgatósági tagsága mellett a cég felügyelőbizottságában foglalhatott helyet Simóka Kálmánné, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság volt vezetője. Simókáné az Orbán-kormány átvészelését mint az „állami megbízások” szakértője, a Medgyessy Tanácsadó Kft. alkalmazottjaként kezdte meg. Mint közismert, a kormányfőjelölt családi cége harmincmillió forintot kapott a Gresham-ügyben kifejtett lobbitevékenységért.
Medgyessy jelenlegi kabinetfőnökére, Dobrev Klárára ugyancsak ráleltünk az Altus-birodalomban. Ő ugyanis ügyvezetőként a cégcsoport Fittelina nevű kft.-jében tűnt fel egy időre, de megtalálható a Dobrev–Apró család személyes tulajdonában lévő Raendo Tanácsadó Kft.-ben is. (Lapunk Medgyessy Péter és az Altus viszonyával január 26-án foglalkozott bővebben.)
A Paksi Atomerőmű Rt. felügyelőbizottsága végül csak Szabó leváltása után jutott hozzá a vezérigazgató által kötött szerződésekhez. 1999. január 29-i jelentésükben az Agóra Kft. megbízását minősítve kijelentették: „a kft. szerződéses feladatai nem voltak rögzítve. A teljesítés és a díjazás nem állt arányban egymással.” A bizottság megállapította, hogy „nem ítélhetők meg, így nem kérhetők számon a megbízott konkrét feladatai”. A leírtakból kiderül, hogy bár a cég készített havi jelentéseket és nyújtott írásos tanácsokat, nem valósította meg vállalásai jelentős részét. Nyolcvanmillióra taksált tevékenysége például az Observer hírfigyelő szolgálat anyagainak továbbításából állt.
Az újabb vizsgálat során ismét elővették Pónya József tanácsadói megbízását is. Összegzésként kinyilvánították: különösen elmarasztalható Szabó József szerződéskötése az Agórával, illetve Pónyával. Utóbbiról azt is megállapították, hogy írásos nyoma nincs az atomerőmű érdekében végzett tanácsadói ténykedésének. Kifogásolták, hogy az 1996-ban kért dokumentumokat csak hosszú idő múlva adták át, mi több: a felügyelőbizottság szerint a szerződéseket utólag, egy csomagban készítették. (Erre utal az azonos forma, papír- és tollhasználat – írta le a bizottság.) A vezérigazgató egyetlen személyt, ugyanazt a „túlélőként” számon tartott Nagy Istvánné gazdasági vezérigazgató-helyettest vonta be e döntéseibe, aki egy ízben már megrovásban részesült a cikk elején taglalt, Medgyessy– Magyar Paribas Rt.-féle tanácsadói szerződés miatt.
Szabó József újkeletű politikusi elhivatottsága tükrében beszédes a felügyelőbizottság 1999-es másik megállapítása is, miszerint a Paksi Atomerőmű Rt. a volt vezérigazgató személyes rendelkezése alapján az erőműves tematikájú műsorokon túl percenként ötezer forinttal támogatta a paksi városi rádió és televízió hírműsorait (!) is.
Az atomerőmű éléről 1998 decemberében negyvenmillió forintot meghaladó végkielégítéssel távozó Szabót a jelek szerint nem rendítették meg a vizsgálati jelentés súlyos megállapításai. Az Agóra Kft. nevét hallva például értetlenkedve kérdezett vissza: „Az meg mi?” Később pedig állította: a vállalkozás megfelelően teljesített, a dokumentumok erről megtalálhatók az atomerőműben. – Nem akarok a témáról a Magyar Nemzetnek magyarázkodni. Nyilvánvaló, hogy csak egy választási gumicsontról van szó – zárta le a beszélgetést az MSZP-s jelölt.
Az Agóra elnevezés pedig olyannyira megtetszett a volt vezetőnek, hogy ezt a nevet adta a család nemrég megnyitott éttermének. A városi újság híradása szerint a március 8-i nőnapon chippendaleshow várja az Agórába látogatókat, nyilván a gyengébb nem nagy megelégedésére.
(Tényfeltáró riportunk második része holnapi számunkban olvasható.)

Medgyessy pénzei a szesz- és szállodaipartól. A szocialista kormányfőjelölt több ízben kapott olyan juttatásokat, amelyek jogoszerűségét később megkérdőjelezték. Az ismert Gresham-ügyben családi cége, a Medgyessy Tanácsadó Kft. százezer dollárt (körülbelül harmincmillió forintot) fogadott el a Roosevelt téri luxusszállodát építő Gresco Rt.-től cserében azért, hogy rábírja a kerület szocialista képviselőit a beruházás támogatására. Az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága jelenleg nyomozást folytat a bűncselekménygyanús lobbiügyben. Az 1998-as szerződést olvasva ugyanis több neves ügyvéd kijelentette: fennállhat a befolyással üzérkedés bűntette, majd többen feljelentéseket juttattak el a rendőrségre. Medgyessy azt hangoztatta: személyesen kereste meg az V. kerületi politikusokat, miközben a képviselők ezt határozottan cáfolják. Szerintük ugyanis nem kellett őket befolyásolni, hiszen kezdettől fogva támogatták a beruházást. Port kavart az az ötmillió forint is, amelyet a Magyar Szeszipari Szövetség elnökeként kapott volna a kormányfőjelölt. A szövetség tagjai közül egyesek kifogásolták Medgyessy elnöki ténykedését, ezért kiléptek a szervezetből. A szövetség titkára ugyanakkor kifejtette, hogy Medgyessy megdolgozott a pénzéért, amely csaknem egyötödét tette ki a tavalyi költségvetésüknek. A kormányfőjelölt végül lemondott az ötmillió forint idén januárban kifizetendő utolsó részletéről. Döntését közvetlenül azután hozta meg, hogy a Magyar Nemzet kérdésére egy sajtótájékoztatón az egész kifizetésről azt állította: „ez nem igaz”.