Bálványeső

Egyszerűbb volt kamasznak lenni. Politika nulla, közélet dettó, a társadalmi szerepvállalás pedig a polgárpukkasztó öltözék és frizura kiötlésében merült ki. És még példaképem is volt. Juszt László. Szerettem nézni a tévében, ha valahonnan bejelentkezett, csapot-papot, és még a kedvenc popzenei együttesemet is odahagytam érette, hiszen Derrick felügyelős szemüvegében ő volt a riporter, az oknyomozó, az igazságok megmondója, az elszánt, a rátermett, a határozott. Majd eljött 1998, és Juszt Lászlóról is kiderült egy s más. Hogy mindaz, amit elszántságnak, rátermettségnek, határozottságnak hittem, nem egyéb, mint az MSZP-s hatalmat fölváltó kormány iránt táplált elvakult, s az objektivitást teljes mértékben nélkülöző zsigeri gyűlölet. A Princz-barát Juszt tehát kihúzva. Újságíró-gyakornokként meg Aczél Endre lett a szakmai bálvány, úgy mint a fölkészült, a tárgyilagos, a nagy titkok és összefüggések tudója. Csakhogy az 1998-as esztendő Aczél Endrének sem tett jót, őnála is elkezdett munkálni a juszti indulat, amikor is Orbán Viktort a bostoni Tufts Egyetemen díszdoktorrá avatták: ez a tekintélyes intézmény internetes honlapját meghazudtoló Aczél-cikkben csúcsosodott ki. Aczél is kiesett.
Na majd a Bolgár György. Őnála dúl a pártatlanság, bárki betelefonálhat és elmondhatja, ami a szívét nyomja. Íme a tökéletes objektivitás, a média szeplőtelen, ártatlan állapota; a Beszéljük megben haragos emberek morognak, akik „én is egy hazaáruló vagyok, de ez büszkeséggel tölt el, a nevemet viszont nem mondom, mert félek” – szlogennel köszöntik a rádióhallgatókat, és azt fejtegetik, hogy Kokó a Fidesz miatt (!) hagyta abba az ökölvívást. És a műsorvezető? A névtelenségbe burkolózó büszke hazaárulók félelmeit megérti, a Kokó vesztét okozó Fidesz gondolatát pedig érdekesnek találja. Puff neki, Bolgár Györgynek is annyi.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de én Gálvögyi Jánost is szerettem. Amikor másokat, és nem önmagát parodizálja. Vagy Hernádi Juditot. Amikor hozzá illő szerepet játszik. Ráadásul nagy naivan azt képzeltem, hogy a kereskedelmi csatornák magyarországi megjelenése majd kirántja a gödörből a honi televíziózást. A Claudia- meg a Monika-show? A Dáridó? A Fókusz? A Tények? És már Bokros Lajos sem az igazi. A múlt héten hallottam: amerikai akcentussal töri a magyart.