Az MSZP nem tett le a dunai vízlépcső megépítéséről – ez derült ki azon a környezetvédelmi fórumon, amelyet Tittmann János és Nemcsók János részvételével tartottak a szocialisták március 12-én, Dorogon. Az elhangzottakat tegnap Áder János, a Fidesz alelnöke idézte fel. Leszögezte: világos és egyértelmű választ várnak az MSZP-től és személy szerint Medgyessy Pétertől arra, hogy terveznek-e a Dunán, Nagymarosnál gátépítést. Áder János kitért rá: Nemcsók János, illetve Tittmann János, a település polgármestere a márciusi fórumon azzal érvelt a Duna duzzasztása mellett, hogy így hajózhatóvá tehető a Duna Visegrád és Nagymaros közötti szakasza, illetve biztosítható Esztergom árvízvédelme.
Áder János felhívta a figyelmet, hogy 1989. február 6-án éppen Medgyessy Péter, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyetteseként olyan szerződést írt alá Csehszlovákiával, amely a bős–nagymarosi vízlépcső építésének felgyorsításáról szól. – Tagadhatatlan tény, hogy ez a szerződés a hágai bíróságon jelentősen rontotta Magyarország tárgyalási pozícióját. Ugyanis több hágai bíró szerint Magyarország ekkor, ezzel a szerződéssel vesztette el a Duna visszaterelésének jogát – hangsúlyozta Áder János.
– Szili Katalin A ló kérdez című vitasorozatunkon február 26-án kijelentette: a szocialisták egyszer és mindenkorra elvetették a dunai duzzasztógátak gondolatát. Nemcsók János március 12-én pártálláspontként mégis ismertette ezzel ellenkező nézeteit – tekintett a történtekre Lányi András író, a Védegylet szóvivője. Medgyessy Péter 1989-es lépéséről megjegyezte: a kormányfőjelölt soha nem gyakorolt önkritikát az akkori eljárásával szemben. Okkal gyanítom, hogy a két egymással ellenkező nyilatkozat közül az MSZP és a Medgyessy-kormány valódi szándékát Nemcsók nyilatkozata tükrözi – mondta Lányi a Magyar Nemzetnek. Kifejtette azt is: sajnos semmi akadálya annak, hogy a szocialisták ott folytassák, ahol 1998 februárjában abbahagyták. Szlovákiában nyilván örömmel fogadnák, ha egy esetleges MSZP-kormány mindezek után visszatérne az 1997– 98-as horni–nemcsóki álláspontra.
– Kibújt a lóláb, bebizonyosodott, hogy az MSZP egy pillanatra sem adta fel a nagymarosi gát tervét – mondta a Magyar Nemzetnek Illés Zoltán. – Nem lehet hinni Szili Katalin és a többi szocialista vezető szemfényvesztésének. Az MSZP készen áll a dunakanyari vízlépcsőépítés újbóli előhúzására – vélekedett a politikus. – Nemcsók Jánosnak, Horn Gyulának és Medgyessy Péternek köszönhetjük, hogy az elmúlt négy évben nem tudtunk nagyobb haladást elérni a szlovák– magyar kétoldalú tárgyalásokon. Ők ugyanis úgy értelmezték a hágai ítéletet, hogy annak gátépítéssel kell megfelelni. A Fidesz-kormány részéről a Nemcsók-féle keretmegállapodás megkötésének tükrében még az is óriási eredmény, hogy mindazt sikerült semlegesíteni. Immár Szlovákia is elismerte, hogy az ítélet alapján nem kényszeríthető ki a dunakanyari gát és bősi erőmű csúcsra járatása. Ugyanakkor tudjuk, hogy Szlovákia minden egyes tárgyalási fordulón hangoztatja, hogy számára az ideális megoldás mindezek megvalósítása lenne. Az MSZP pedig – ha kormányra kerülne – huszonnégy óra alatt megfordíthatná a megegyezési folyamatot – mondta. Illés Zoltán végül leszögezte: az EU-csatlakozással végleg megszűnik a Dunakanyar tönkretételének veszélye. Az unió ugyanis nem hagyná jóvá egy mérhetetlenül környezetkárosító síkvidéki vízerőmű-építést.
– A hágai nemzetközi bíróság 1997 őszén hozott ítélete kimondta, hogy az 1977-es szerződéssel kezdődő jogvita megoldásához nem szükséges egy alsó vízlépcső megépítése – világított rá Székely László dunai kormánybiztos, aki az utóbbi négy évben vezetője volt a magyar tárgyalódelegációnak is. Székely emlékeztetett: a bíróság döntése azokat a minimális kötelezettségeket és jogokat szabta meg, amelyek alapjául szolgálnak a két ország közötti vita rendezéséhez. Azt ugyanakkor semmi nem tiltja, hogy egy esetleges következő kormány akár a nagymarosi vízlépcső megépítéséről kössön szerződést Szlovákiával. – Nemzetközi jogi szempontból ilyen módon figyelmen kívül hagyható mindaz, amit a kétoldalú tárgyalásokon eddig elértünk – tette hozzá. A megegyezési folyamat állásáról elmondta: végre sikerült megállapodni a két szlovák–magyar szakértői munkacsoport által tárgyalt kérdéskörökről, így mostantól kéthetente találkozókat tartanak a felek.
– Tittmann egyértelműen duzzasztásról beszélt, ám a gát szót valóban nem ejtette ki – magyarázta Dávid Anna, a Dorogi Környezetvédelmi Egyesület elnöke. Ez a szervezet jelentette meg a botrányt okozó sorokat lejegyző Zöld Sorok című újságot. Dávid megerősítette: hangfelvételt is készítettek, amit többször meghallgattak. Tittmann János egyértelműen osztotta Nemcsók János véleményét a beavatkozás szükségességéről. – A személyes véleményem, hogy nem szabad tönkretenni a páratlan szépségű Dunakanyart – mondta, hozzátéve: szomorúan tapasztalja, hogy a kérdés még mindig nem került le a napirendről.
Nemcsók János, aki az MSZP országos listáján szerepel, de egyéni képviselőként nem jelöltette magát a választáson, lapunknak úgy nyilatkozott: nem igaz, hogy a nagymarosi vízlépcső megépítésének szükségességéről beszélt a dorogi fórumon. Szerinte csak azt mondta, hogy az elmúlt négy évben hiányolta a szigetközi vízutánpótlás javítását. A dunakanyari gátról pedig azt fejtette ki: duzzasztani kell, de örülne, ha a szakértők kitalálnák, hogy gát nélkül ez miként lenne megoldható. Hangoztatta, hogy az MSZP programjában leírták, nem építenének gátat.
Felvetettük, hogy a dorogi eseményen túl a Magyar Hírlap tavaly november 14-i számában azt idézték tőle: „Szükség lenne alsó duzzasztásra. A meder eróziója ugyanis oly mértékű, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlenül meg kell építenie az aktuális magyar kormánynak a folyam hajózhatóságát biztosítani képes gátakat.” Erre Nemcsók János kijelentette, hogy az újságíró félreértelmezte a szavait. Tittmann Jánost többször kerestük az elmúlt napokban, s a kérdéseinket is eljuttattuk hozzá, ám mégsem adott választ lapunknak.
Lecsapta a telefont Szent-Iványi István, az SZDSZ frakcióvezetője, amikor megkérdeztük: az MSZP-vel folytatott választási egyezkedéseken tisztázták-e a gátépítés kérdését. Előtte még leszögezte: nem tartja fontosnak, hogy egy vidéki MSZP-s képviselő kijelentéseire reagáljon. Szent-Iványi korábban keményen bírálta a szocialistákat a gáttervek miatt, s 1998-ban még a koalíció felmondását is kilátásba helyezte arra az esetre, ha a szocialisták Nagymaros ügyében nem térnek jobb belátásra.
– Nem felejtettük el az MSZP 1997-es próbálkozásait a gát felépítésére, így pontosan tudjuk, hogy a szocialisták bármikor újra elővehetik az elképzeléseiket – érvelt Hadházy Sándor, Visegrád polgármestere, egyben a szentendrei választókörzet fideszes jelöltje. – Visegrád nagyon nem kíván gátépítést. A Dunakanyar lakossága ezt a huzavonát már megélte, és nem kér többet belőle. Ha az MSZP ismét gátépítéssel próbálkozna, igen komoly ellenállásba ütközne. Nagyon elegünk van ugyanis abból, hogy a szocialistáknak köszönhetően minden választási időszakban előkerül a téma – tette hozzá.
Latorcai János, a parlament gazdasági bizottságának elnöke, egyben a Fidesz–MDF képviselőjelöltje abban a körzetben, amelyben Tittmann János is indul, kijelentette: a dorogi lap sorai önmagukért beszélnek. Ha megépülne a vízlépcső, a számos más káros következményen túl Esztergom mellett egy több méteres vízfal húzódna. Ez tönkretenné a város idegenforgalmát. Úgy érvelt: röviden ennyi az MSZP szakértelme.
– Csodálkozva olvastam a dorogi lapban Nemcsók és Tittmann kijelentéseit. Azon pedig külön meglepődtem, hogy Nemcsók Jánost még mindig nem vetette ki magából az MSZP, dacára annak, hogy a párt 1998-as választási veresége jórészt neki köszönhető – fogalmazott a Magyar Nemzetnek Droppa György, a Centrum párt elnökségi tagja, egyben a Duna Kör ügyvivője. Reméli ugyanakkor, hogy az a mérvadó, amit a szocialisták felső vezetői mondtak Nagymarosról.
Bős–Nagymaros fordulatai
1952: Titkos tárgyalások kezdődnek a két ország között a vízlépcsőrendszerről.
1963: Magyarország elfogadja, hogy szlovák területen folyjon a Duna.
1977: Megkötik a vízlépcsőrendszerre az államközi szerződést.
1986 és 1988 között: megalakul, majd Nobel-békedíjat kap a Duna Kör.
1988 szeptembere: tömeges demonstráció Bős–Nagymaros ellen.
1989. február 6: Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes csehszlovák partnerével jegyzőkönyvet ír alá a bősi erőmű gyorsabb üzembe helyezéséről. Ez a lépés sokak szerint nagyban befolyásolta a hágai per kimenetelét.
1989. május 13.: Németh Miklós miniszterelnök felfüggeszti Nagymaroson a munkálatokat, intézkedését az akkori parlament jóváhagyja.
1992. október 23.: Az akkori magyar kormány a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordul. A szlovákok október 24-én Dunacsúnnál 40 kilométer hosszan elterelik a Dunát.
1997. szeptember 25.: A hágai Nemzetközi Bíróság dönt a vitatott kérdésekben, mely szerint Magyarországnak nem állt jogában a ’77-es szerződést felmondani, Szlovákia ugyanakkor jogtalanul terelte el önkényesen a Dunát. Semmit nem kell lebontani és semmit nem kell felépíteni.
1997. november 28.: Glatz Ferenc, az MTA elnöke vezetésével megalakul az a tanácsadó testület, mely szakmai segítséget nyújt a Nemcsók János vezette magyar delegációnak.
1998. január 15.: Göncz Árpád köztársasági elnök levélben támogatásáról biztosítja az MTA vízlépcsőpárti kutatóit.
1998. február 27.: A Nemcsók vezette küldöttség váratlanul keretmegállapodás-tervezetet ír alá Pozsonyban, többek között vállalja a gátépítést a Dunakanyarban.
1998. február 28.: Több mint 60 ezer ember tüntet Budapesten Nemcsók és a keretmegállapodás ellen.
1998. aug. 13.: A kormány nem kíván gátat építeni a Dunán – közli Borókai Gábor szóvivő a kormányülést követően.
1999. dec. 9.: Székely László kormánybiztos átadja szlovák kollégájának a hágai ítélet végrehajtásával kapcsolatos magyar javaslatot. Eszerint Magyarország elzárkózik a vízerőmű alsó lépcsőjének felépítésétől, egyszersmind nem tart igényt a bősi erőmű által termelt energiára. Cserében elvárja, hogy Pozsony a szükséges vízmennyiséget juttassa vissza a Szigetközbe.
2001. jan. 31.: Szlovákia a bősi kérdés rendezésére tett 1999. decemberi magyar javaslatra válaszolt: Szlovákia bizonyos feltételek teljesülése esetén kész tudomásul venni, hogy a Duna magyarországi szakaszán nem épül alsó vízi erőmű.
„Tisztelt Miniszterelnök Úr! 1998. január 12-i pozsonyi találkozóról a hivatalos jelentésen túl az alábbiakról szeretnélek tájékoztatni.
Személyes, de a delegáció tagjai benyomásai szerint is érezhető változást hozott a munkában a Vladimír Meciarral megtartott bécsi találkozó. Peter Baco a szűk körben megtartott munkaebéden külön hangsúlyozta, hogy Meciar igen nagy jelentőséget tulajdonít egy lehetséges megállapodás elérésének: nem részletezte, de utalt rá, hogy ennek bel- és külpolitikai okai egyaránt vannak. Peter Baco biztosított arról, hogy a jelenlegi szlovák vezetésnek hosszú távú gazdasági és politikai érdekei fűződnek ahhoz, hogy a jelenlegi kormánykoalíció győzzön Magyarországon. Elsősorban gazdasági téren komoly előrelépést várnak attól, ha a »Horn-kormány marad hatalmon«.
Elmondta, hogy Szlovákia kész egymilliárd dollárral hozzájárulni az alsó vízlépcső finanszírozásához, és arra is hajlandók, hogy ezt a pénzt közvetítők útján fektessék be, hogy ne derüljön ki annak eredete.
Peter Baco külön beszélt az alsó vízlépcső megépítésében rejlő gazdasági együttműködési lehetőségekről. Szlovák részről készek anyaggal, munkaerővel bekapcsolódni a vízlépcső építésébe, illetve a hozzá kapcsolódó infrastrukturális, árvízvédelmi stb. beruházásokba – igaz, kizárólag üzleti alapon. Ez Szlovákia számára, illetve az utóbbi években jelentősen megnőtt, Július Binder által vezetett Hydrostav beruházó cég számára megkönnyíti a fennmaradást, és ennek köszönhetően abban reménykednek, hogy további nemzetközi megbízásokat is kapnak. Különben ilyen jellegű puhatolódzó tárgyalásokat folytatnak Kínában, Afrikában és az arab országokban.
Július Binder megerősítette azt a korábban már elhangzott ajánlatát, hogy az alsó vízlépcsőt vállalata 800 millió dollárért három év alatt megépíti. Megfelelő tapasztalatai vannak egy ilyen megbízás végrehajtásához, és a beruházásba való bekapcsolódás lehetősége tovább enyhítené a két ország közötti feszültségeket. Még azt is hajlandók vállalni, hogy a munkaerő jelentős részét Magyarországról, illetve a szlovákiai magyarok köréből toborozzák. (…) A tárgyalás egész menetét a konstruktív, objektív és tárgyszerű, érezhetően a reális megoldásra való törekvés jellemezte.
Budapest, 1998. január 15.
Személye és munkája iránti őszinte tisztelettel Nemcsók János
Szlovákia kész egymilliárd dollárral hozzájárulni az alsó vízlépcső finanszírozásához – írta bizalmas levelében Nemcsók János volt dunai kormánybiztos Horn Gyula miniszterelnöknek. A levelet 1999. januárjában hozta nyilvánosságra a Napi Magyarország. Valódiságát minden érintett elismerte.
origo.hu
Menczer Tamás: A következő 3 évben átlagosan 12 százalékkal nő a minimálbér - videó
