Először 1905-ben a józsefvárosi Nap utca 29.-ben, majd a Práter utca 52.-ben alakított ki felvételi helyiséget és présüzemet az Első Magyar Hanglemezgyár. A cég 1909-ben már részvénytársaságként működött, 1914-ig Greiner Antal, majd Jakobics József irányította. Mindketten kiváló üzleti érzékkel rendelkeztek, és 1914 márciusáig 18 819 eredeti, saját felvételt készítettek, sok millió példányban. A technikai fejlődés biztosítására a Deutsche Grammophone egyik szakemberét, J. R. Holmest alkalmazták igazgatónak. A gyártott termékek világszínvonalúak voltak, még Amerikába is exportálták azokat. Az első világháború után a romló gazdasági viszonyok következtében a cég megszűnt. A magyar hanglemezipar első virágkorából szinte semmi nem maradt.
A közelmúltban elhunyt Oldal Gábor, aki páratlan gyűjteménnyel, hangdokumentációval rendelkezett és a hazai zenei közművelődés-történet kiváló feltérképezője volt, ennek az időszaknak a kiadványairól feljegyezte: „Az Első Magyar Hanglemezgyár termékei között teljesen új kezdeményezések is felbukkannak. 1913 karácsonyára háromlemezes gyermek mese- és dalalbumot adnak ki. 1914 elején megkezdik jeles írók és közéleti emberek hangját megörökítő lemezsorozat felvételeit. Heltai Jenő és Molnár Ferenc lemezei elkészülnek, de mivel a tíz lemezre tervezett sorozatot egyszerre kívánják megjelentetni, a kezdeményezés a háború kitörése miatt félbemarad. A tízes évek közepétől a magyar hanglemezgyártás egésze is elsorvad.”
A magyarországi lemezpiac lassan „éledezett” a húszas évek közepén. Előbb a nagy világcégek kiadványai voltak kaphatók importból, kis példányszámban, meglehetősen drágán. A változáshoz két jelentős újdonság adta meg a döntő lökést: megjelent a műsoros rádiózás, és megszületett az elektromos hangfelvételi technika. A hanglemezgyártó világcégek kezdetben vonakodtak áttérni az új rendszerre. Magyarországon ugyanez volt a fejlődés iránya. A Győrffy és Wolf fémárucég már 1913-ban kapcsolatba került a hanglemeziparral. A háború után a cég utódvállalata Eternola Mechanikai Rt. néven, profilját átalakítva, táskagramofonokat is gyártott, s beindította a hanglemezkészítést, természetesen elektronikus technikával. 1925 és ’35 között a swing hódított, s a tömegérdeklődést csak a hanglemez tudta kielégíteni. Itthon még egy speciális műfajnak volt hatalmas rajongótábora: a magyar nótának. Ezt az igényt a nagy nyugati cégek nem tudták kielégíteni, ugyanis alapfeltétel volt a magyar előadói gárda szerepeltetése. Kalmár Pál, Sebő Miklós, Weigand Tibor mellett Cselényi József és Bodán Margit tündökölt. Az Odeon-Parlophon csoport magyarországi képviseletét az Engel Károly érdekeltségi körébe tartozó EKA vállalat látta el.
A második világháború előtt, 1934 áprilisában megalakult a Pátria Ultravox márkanevet használó hanglemezkészítő és -kiadó cég, amelynek tulajdonosa a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. volt. A Pátria Ultravox sztárja volt többek között Karády Katalin, Kelly Anna, Nagykovácsi Ilona, Honthy Hanna, Sárdy János. A magyar hanglemezkultúra a negyvenes évek első felében sok százezresre duzzadt, európai igényességű közönséggel büszkélkedhetett. A második világháború végére azonban kártyavárként omlott össze a jól kiépített üzletág.
A hazai hanglemezgyártás újraindítását az 1948-as államosítások során vették napirendre a Népgazdasági Tanácsnál, s 1951. június 1-jén alakult meg a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. – 1952-ben mint frissen végzett főiskolai hallgató kerültem az akkor egyéves vállalathoz, amelynek teljes irodai apparátusa címke- és mintalemezraktárral együtt egy háromszobás lakásban volt az Andrássy úton – mondta a kezdetekről Beck László, a Hungaroton egykori művészeti vezetője. – A stúdió akkor egy raktárépület-szobánál alig nagyobb helyiségében volt. 1953-ban már tarthatatlanná vált itt a helyzetünk, és akkor találtunk rá a VII. kerületben a Rottenbiller utca 47. szám alatti épületre, amelyben egykor az Odeon mozi üzemelt. Itt alakítottuk ki azt a modern stúdiót, amely ma is lehetőséget biztosít a komolyzenei felvételekhez. A hetvenes évek közepén Dorogon présüzemet építettünk, és ettől kezdve kiadványaink jelen voltak a nemzetközi piacon, és számos komolyzenei díjat nyertek – fűzte hozzá.
Az évtizedekig monopolhelyzetben lévő vállalat hét esztendeje magántulajdonba került. – A privatizációs szerződés egyik pontjában vállaltuk, hogy a közel 17 ezer lemeznyi mesterszalagunkból tíz év alatt háromezer lemeznyi anyagot digitalizálunk. Jelenleg a szalagállomány felénél tartunk. Évente 85-90 komoly- és népzenei CD-t jelentetünk meg, az irodalmi és könnyűzenei albumokkal együtt minden évben 150 kiadvánnyal jelentkezünk – tájékoztatta lapunkat Hollós Máté, a Hungaroton Records ügyvezető igazgatója.
A technika jelenlegi fejlődésével a mai, a CD-kre épülő lemezpiac is átalakulóban van, s növekszik a DVD iránti kereslet. A multimédiás eszközök megjelenésével a hanglemezgyártás története hamarosan Magyarországon is lezárulhat, hogy átadja helyét az újabb, szinte a tökéletesnél is jobb hang- és képrögzítésnek.
origo.hu
Megkötözve, fej nélkül hevertek az áldozatok - döbbenetes leleteket találtak a magyar régészek
