Magyarországon természetvédelmet „csinálni” emberi beavatkozás nélkül már nem lehet – avat be az ócsai védett övezet fenntartásának fortélyaiba Csörgő Tibor, az Ócsai Madárvárta Egyesület elnöke, aki 1983 óta dolgozik a tájvédelmi körzet rehabilitálásáért és a madárfigyelő hálózat kialakításáért. Ez utóbbiban oly mértékben jeleskedett, hogy az ország legnagyobb természetvédelmi szervezete, a Magyar Madártani Egyesület gyűrűző és vonuláskutató szakosztályának elnöki tisztére is megválasztották. – A táj rendkívülisége a hihetetlenül gazdag élővilágában rejlik. A 3600 hektáros körzeten belül található úgynevezett jégkorszaki maradványterület, amelyen főként Skandináviában honos fajok telepedtek meg, de nem sokkal arrébb már mediterrán növények színesítik a palettát – tudjuk meg. Csörgő Tibor kifejti, hogy ezt a páratlan természeti egységet külső környezeti hatások egész sorozata befolyásolja, ezért sokszor saját kezükkel kell helyreállítani az ökológiai egyensúlyt. – Ez annyit tesz, hogy ha például értékes vízimadarak éppen költenek a mocsárban, akkor nem engedjük, hogy a Gödöllői-dombságból lezúduló csapadék megemelje a vízszintet és megzavarja őket. Inkább megkérjük a vízügyeseket, hogy állítsanak a zsilipen. Ha pedig egy madárfaj eltűnik, és a helyét például a budapesti Vérmezőn is fészkelő barátposzáta veszi át, akkor tudjuk, hogy valamit megint helyre kell billenteni. A megoldások tárháza viszonylag nagy: előfordul, hogy a szabad víztükör érdekében nádat kell vágni, vagy csökkenteni kell a bokrosok méretét – magyarázza. Mindjárt le is szögezi, hogy csak kíméletes módszereket alkalmaznak, azaz minden munkát hagyományos szerszámokkal, kézzel végeznek.
A vadregényes tájba nyúló tisztáson a nádfedeles új kutatóépület hátterében sorakoznak a madarászegyesület régebbi épületei. Az első közülük leginkább egy középkori őrtoronyra hasonlít: majd húsz éve ez készült el elsőként – derül ki. – Az alsó szinten lehet aludni, a középső szint raktár volt, a felső pedig a galambok szálláshelye – ecseteli Csörgő Tibor. A torony teraszán az éppen aktuális madarásztábor elöl hagyott eszközei állnak: madármérleg és más, laikus számára azonosíthatatlan ketyerék. Kicsit továbblépdelve egy autentikus, nádból készült kunyhóra és egy honfoglalás kori földkunyhóra bukkanunk. – Ezeket most is használjuk, bár az utóbbira valószínűleg nem szereltek volna vasajtót az őseink. Sajnos a vandálok miatt van rá szükség – mondja el.
A természetvédőt arról is kérdezzük, vajon örül-e sorsának az a 160-170 ezer madár, amelyeket az ócsai egyesület fennállása óta fogtak be időlegesen, hogy gyűrűt erősítsenek a lábukra. – A gyűrűzés nem öncélú. Egyrészt a madarak vonulásának tanulmányozására szolgál, de ami sokkal fontosabb: minden madarat alaposan megmérünk és megvizsgálunk. Az így nyert adatok pontos képet adnak a védett terület állapotáról – állítja Csörgő Tibor. Az előzetes bejelentkezés alapján a bárki által látogatható bázist a világ legkülönfélébb tájairól érkező madarászok is felkeresik. Őket a Bird Life International bostoni központjából közvetítik ki.
Az új kutatóház megnyitójának alkalmából összesereglett tömegből egy, a természetvédelmi őrök sajátos egyenruháját viselő férfit szemelünk ki. – És hol hagyta a fegyverét? – kérdezzük Lovász Lászlótól, aki – mint kiderült – a Duna–Ipoly Nemzeti Park Dél-Pest megyei természetvédelmi tájegységvezetője. Ez azért nem jelenti azt, hogy ne kellene a terepen is szolgálatot teljesítenie, mi több: az Ócsai Tájvédelmi Körzet csak az egyik, a felügyelete alá tartozó területek közül. A hivatali pisztolyt ugyanakkor soha nem hordja magánál. – Egy-egy őrre négyezer hektárnyi védett terület jut, tehát nem kell ecsetelni, hogy meglehetősen kevesen vagyunk – mondja. Megtudjuk, hogy az illegális vadászat kevésbé jellemző, mint a védett madarak fészkeinek kifosztása vagy a védett növények kereskedelmi célú begyűjtése. – Az is előfordul, hogy százával szedik fel a vadvirágok gumóit. Ilyenkor nem vagyok szívbajos. Ha az első figyelmeztetés nem hat, azonnal megbírságolom vagy feljelentem az illetőt – szögezi le. Kiderül, hogy az őrök többsége „szerelemből” választja ezt a szakmát. Sokuk a Magyar Madártani Egyesületben is tagságot vállal.
Az új épület szép, Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter büszkén adja át. A leginkább hagyományos udvarháznak tetsző új kutatóbázis előtt még egy kis privát mocsarat is kialakítottak. Békanyállal, tavirózsával – ahogyan azt kell. Igaz, a zöldtárca – ha jól értjük – egyetlen fillért sem adott a beruházáshoz. Kóródi Mária a megnyitón ellenben megígérte, hogy hamarosan felépülhet egy, a kisiskolások környezeti nevelését segítő tanösvény, amihez már a minisztérium is hozzájárul.
A Henkel Magyarország ugyanakkor 12,5 millió forinttal támogatta a létesítményt. (Hogy a másik 12,5 milliót ki adta, az egyik résztvevő beszámolójából sem derül ki. – Kisebb adományozók – mondja kérdésünkre Csörgő Tibor.) Fekete Istvánt, a Henkel elnök-igazgatóját a miniszter asszonnyal tartott közös sajtótájékoztatója után szembesítjük Kóródi Mária szavaival, miszerint „a jótékonykodás egyetlen nagyvállalatnak sem ad felmentést az alól, hogy a környezetet legkevésbé terhelő technológiákat alkamazza”. – Logikus a felvetés, de a Henkel esetében egyáltalán nem talál. Cégünk ugyanis Európa-szerte arról ismert, hogy a környezetvédelemben mindig úttörő szerepet vállalt. – Különféle gyáraiban Magyarországon is százmilliókat költöttünk olyan levegőt és élővizeket kímélő fejlesztésekre, amelyek egyes esetekben a hatósági elvárásokat is felülmúlják – állítja a vállalatvezető, hozzátéve: mosóporaik például kivétel nélkül foszfátmentesek. Kiemeli: hazánkban nem árulnak olyasmit, ami az Európai Unióban nem állná meg a helyét. Kérdésünkre, hogy kifizetődő-e környezetbarát termékeket árulni, Fekete István azt feleli: egyelőre még nagyon kicsi a környezettudatos vásárlók aránya, de egyre nő. Elismeri ellenben, hogy a zöld szellemű vevők nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a Henkel-árukon sincs környezetvédelmi információ.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
