A verebek kardot rántottak

Jacques Chirac francia elnök kemény szavait nem lehetett kihagyni a napi hírekből. Mégiscsak az egyik európai szuperhatalom vezetője nyilvánította ki, hogy a négy jelölt ország „felelőtlenül, infantilis és neveletlen módon viselkedett”, amikor aláírta a Bush-féle politikát feltétel nélkül támogató nyilatkozatot. Hozzátéve még, hogy nevezett államok „nagy lehetőséget szalasztottak el a hallgatásra”, továbbá azt is, hogy a négy harcias tagjelölt esetleg maga ellen hangolja lépésével a tizenötök közvéleményét.
Ezt tehát benne volt az újságokban. Ám a Magyar Rádió Krónikáján kívül senki sem tartotta fontosnak ismertetni az európai szocialisták vezetőjének, a spanyol Enrico Crespónak a szavait, aki pedig ezt mondta: „Kértem Szimitisz miniszterelnök urat, mondja meg a jelölteknek: nemcsak azért vagyunk mi itt Európában, hogy osztozzunk a közös mezőgazdasági politika előnyein, hanem azért, mert ez egy sorsközösség; ez az Európai Unió, bizonyos elvekkel és értékekkel. Új szuperhatalom lépett színre, az európai közvélemény, ez megváltoztatta a helyzetet, és pörölycsapásként hatott egyes harcias politikai vezetőkre. Egyetértünk, fenn kell tartani a nyomást Szaddám Huszein ellen, de nem szabad szóhadjáratba bonyolódni, ahogy azt az amerikai kormányzat, sőt egyes európai kormányok tagjai teszik.”
Crespo szavai tehát kimaradtak a lapokból, feltehetőleg nem véletlenül. Csak kínos lehet a szocialistáknak és a szabad demokratáknak, ha az európai szocialisták vezetője illeti őket ily kemény szavakkal, s ami kínos a szocialistáknak és szabad demokratáknak, az kínos a magyar média zömének. Mert úgy vannak ők egymással, mint Yossarian és Daneeka doki „A 22-es csapdájá”-ból: te vakarod, ahol nekem viszket, én vakarom, ahol neked viszket…
Minden valószínűség szerint a mostanság igen kínzó viszketés miatt maradt ki a médiából az oroszok reagálása is. Ők ugyanis a Bush talpára édes csókot nyomó levél után a „nyolcak bandájáról” cikkeztek, míg tegnap, Chirac elnök talán mégis inkább félreérthetetlen szavai nyomán egyenesen azt írták, hogy mi vagyunk az Egyesült Államok falova az EU-ban.
Hogy Medgyessy Péter és a mellé kirendelt sürgősségi osztály vezetője, Kovács László, eddig még soha nem látott mélyrepülést vittek véghez a magyar külpolitikában, nem szorul magyarázatra. Igen érdekes viszont a történtek kommentálása, az érintettek és a magyar sajtó zömének reagálása a talán mégis inkább neheztelésnek vélhető európai nagyhatalmi megnyilatkozásokra.
Medgyessy Péter nyitotta a sort, aki kifejtette hogy Chirac elnök valószínűleg fáradt volt, „nehéz estéje lehetett”. Ezt is lehet, csak ne hallgattam volna négy éven át Kovácsot monomániásan arról értekezni, hogy Orbán megsérti a franciákat, az angolokat, a németeket, az EU-t, „középhatalmi álmokat kerget” ahelyett, hogy „merne kicsi lenni”. Aztán maga Kovács lépett színre, és a „jólneveltségre” hivatkozva nem kívánta kommentálni a francia elnök szavait. Ezek után jött a sajtó, és harciasan vette védelmébe a magyar kormányt. Chiracnak visszavágott „új Európa” – harsogta tegnap a Magyar Hírlap címoldala (a magyar nyelv szabályai szerint e helyütt kötelező határozott névelőt nyilván elsodorta a megfelelési kényszer). A Népszava szerint egyenesen „felháborodást keltett Európában Chirac francia elnök kijelentése”, vagyis a Népszava kivonta Európából Franciaországot, Németországot, Belgiumot, Finnországot, a soros elnökséget betöltő Görögországot, az EU-parlament második legnagyobb frakcióját, a spanyol Crespo vezette szocialista frakciót és természetesen Oroszországot is. Amikor Orbán Viktor némi vitába keveredett Verheugen bővítési biztossal, s Verheugen szóvivője azt találta mondani, hogy „az utóbbi négy évben volt időnk arra, hogy hozzászokjunk Orbán úr rendkívül élénk stílusához”, nos, akkor ez a magyar sajtó másról értekezett. Juszt sajtóklubjában például Bolgár György azt fejtegette, hogy aki kicsit is ért a diplomáciai nyelvhez, az tudja, ennél élesebben aligha lehet helyre tenni valakit, majd jött a szokásos, hogy Orbán vegye már észre magát stb… Nem tudom, aki kicsit is ért a diplomácia nyelvén, miként értelmezi azt, hogy „felelőtlen, infantilis és neveletlen”. Lehet, hogy ez annyit jelent, „te vagy a legklasszabb srác, Péter”. Mindegy.
Négy év alatt egyetlen alkalom nem akadt, amikor a magyar sajtó kiállt volna Orbán Viktor miniszterelnök mellett, ha nézeteltérése támadt az unióval. Igaz, akkor csupán a státustörvényről, vagyis nemzeti ügyről volt szó. Most viszont az Irak elleni háborúról. Ami nekünk nyilván fontosabb. A verebek kardot rántottak.