Hóban nem lehet kaszálni

Rendkívül inkorrekt a kormány részéről, hogy ahelyett, hogy szembenézne a tényekkel: a gazdaság versenyképességével bajok vannak, a közép- és a kisvállalkozások támogatása lefékeződött, és ennek most már a foglalkoztatottságra gyakorolt hatása is megmutatkozik, statisztikai számháborúba kezd. Ez a módszer csak arra jó, hogy aki nem járatos a statisztikában, azt jól összezavarja. Az igazság ugyanis az, hogy a foglalkoztatási szint nagyjából azonos az egy évvel ezelőttivel, a munkanélküliség viszont nő – mondja Őry Csaba, a Fidesz parlamenti képviselője, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke.

Manapság már abból is vita támad, hogy ki számít egyáltalán munkanélkülinek. A köznyelvben természetesen munkanélküli az, aki nem dolgozik. A „hivatal”, a munkaügyi központok regisztrált munkanélkülieket tartanak nyilván, a statisztika pedig megint másként, más módszerrel minősít. Végeredményként aztán különböző számok jelennek meg, de melyik az igaz?
– Kezdjük az egyszerűbbel: korrekt választ csak egy időpontra, egy napra, esetleg egy hétre vonatkozóan lehet adni, hiszen ugyanaz a munkavállaló hosszabb időszak alatt esetleg többször is foglalkoztatott lesz, szünetekkel egy adott időszakban, tehát csak az a használható, korrekt adat, amely szerint az év egy napján vagy hetében hányan voltak munkanélküliek.
– A statisztika másképp számol…
– Igen, ugyanis a fejlett piacgazdaságokban mindenütt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO szakértői definícióját alkalmazzák. Eszerint az a munkanélküli, akire egyidejűleg érvényes három megállapítás: nem volt munkája az adott héten, de dolgozni akart, ezért az adott hetet megelőző időszakban aktív lépéseket is tett, és aki ha megfelelő munkát talált volna, azt el is tudta volna kezdeni, tehát munkavégzésre rendelkezésre állt. Általában az első, a regisztráció a nagyobb szám, és attól is függ a nagysága, hogy éppen milyenek a szabályok, a segélyezés, a jövedelempótlás, az elhelyezkedési támogatás mértéke, a közhasznú munka feltételei, vagyis attól, hogy éppen abban az időszakban érdemes-e bejelentkezni.
– Ha ez ennyire bizonytalan, akkor miért használják?
– Mert alkalmas arra, hogy viszonylag gyorsan megmutassa a regionális változásokat. A folyamatokat azonban a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett számok alapján szokás csak vizsgálni. Ez 32 ezer háztartás megkérdezésén alapul, körülbelül 65 ezer személyt érint. Ahhoz, hogy a reprezentativitás érvényesüljön, mindig negyedévet átfogó, úgynevezett csúszó átlagokat hasonlítanak össze.
– Szakmai oldalról tehát egyértelműen meghatározható, de akkor miért a vita, a számháború?
– Itt két súlyos szakmai hibát is elkövet a munkaügyi kormányzat a propaganda-megnyilatkozásai során. Az egyik: nem lehet a három hónapos ciklusból valamelyik hónapot kivenni és összehasonlítani az egy évvel ezelőtti ugyanolyan hónappal, mert egy hónap nem reprezentatív. Olyan, mintha azt mondanám: csak a férfiak adatai alapján következtetek az egész országra. Negyedévet kell negyedévvel összehasonlítani, és csak előző év azonos időszakával, különben hamis képet kapunk. Nem lehet azt csinálni, hogy előveszem például a májusi adatot, és összehasonlítom a januárival. Ugyanis a foglalkoztatásban mindig szezonális mozgások vannak. Nyilvánvaló, hogy hóban nem lehet kaszálni, vagyis akiket képzettségük, foglalkozásuk a kaszáláshoz köt, télen nem fognak dolgozni.
– A kormányzat is gyakran hivatkozik állításaiban a statisztikai hivatal adataira…
– …a szakszerűség legkisebb jele nélkül, ugyanis a foglalkoztatás kormány által mondott növekedése a statisztikai hibahatáron belül van, mivel ez a határ 42 500 fő. A 23 800 fős többlet tehát gyakorlatilag nem észlelhető. A korrekt megállapítás az, hogy nagyjából szinten van a foglalkoztatás. A másik állítás szerint az utolsó öt hónapban nőtt a foglalkoztatottság, holott egyszerűen a szezonális változások okozta különbségekről van szó. Más a helyzet a munkanélküliségi rátánál. Tavaly 5,6 volt, most 5,9. Itt tehát van növekedés, itt már tendenciáról van szó. Ez ugyanis olyan szám, amely egyidejűleg mutatja a foglalkoztatottság és a munkanélküliség arányát, tehát a növekedés mindenképp negatív, rossz folyamatot jelez.
– Ennek a kedvezőtlen irányú változásnak mi az oka?
– Számos magyarázat kínálkozik, ezek közül a kormány kizárólag a munkaerő szerkezetváltását hangoztatja, miszerint az alacsony képzettséget igénylő munkát felváltja a kvalifikált munkaerő foglalkoztatása. Ez egyszerűen nem igaz: akinek alacsony képzettséget igénylő munkája volt, azt nem fogja vigasztalni, ha háromdimenziós számítógépes tervezésben otthonosan mozgó, több idegen nyelven is kommunikáló, profi mérnökökben növekszik a kereslet. Az olcsó bérmunka tényleg elmegy az országból, de nem helyette, hanem inkább hiányként jelenik meg a kvalifikált munkaerőigény. A munkanélkülivé váló bérmunkás gondját ez nem oldja meg, tehát az a hivatkozás, hogy majd jön a magasabb képzettséget igénylő munka, egyszerűen nevetséges. Szerkezetváltás van abban az értelemben, hogy hat százaléka dolgozik az embereknek a mezőgazdaságban, 34 százalék körül dolgozik az iparban, és hatvan százalék már a szolgáltatásban. Várhatóan tovább csökken az iparban foglalkoztatottak aránya, és a szolgáltatásban lévőké nő. Európában 23-24 százalék az iparban foglalkoztatottak aránya, nálunk is csökkenni fog, mivel a magasabb színvonalú, igényesebb munkát követelő termeléshez kevesebb ember kell. Eközben dúl a kormány önreklámozása, pedig most már eljött a munka ideje, amikor valódi megoldásokra lenne szükség, de tanácstalan, nem tudja, mit csináljon. Ugyanez történt 1994-ben is: nyolc hónapig nem csináltak semmit, elméleteket, koncepciókat gyártottak, mint most, aztán meg jött a Bokros-csomag. Csak remélni tudjuk, hogy nem ismétli magát a történelem, és most nem jön Medgyessy-csomag.
– Az EU-csatlakozás közeledtével menynyiben változhat ez a helyzet?
– A kisvállalkozásokat mindenképp erőteljesebben kellene támogatni, és nemcsak azért, hogy sikeresebbek legyenek, hanem azért is, hogy megerősödve, valóban versenyképesen kerüljenek be az EU-ba. Másrészt: minden bizonnyal nem reményeink szerint alakul majd a munkaerő-áramlás mértéke, iránya. Attól most már senki nem tart, hogy a magyar munkaerő lerohanja Európát, sem az ottani bérek, sem például a lakásárak nem olyanok, hogy érdemes lenne. Jöhetnek viszont ide a külföldiek. Semmi jele nincs annak, hogy a magyar munkaügyi kormányzat gondolt volna erre. Hogy felmérte volna, csinált volna valamit azért, hogy tisztában legyen vele, milyen munkaerő-beáramlás várható. A választási kampányban még 23 millió románnal ijesztgették az országot, ami nagy butaság volt, most viszont már nagyon indokolt lenne felmérni, mekkora veszély is leselkedik ténylegesen a magyar munkaerőpiacra, kívánunk-e korlátozó intézkedéseket alkalmazni. Az a veszély természetesen nem fenyeget, hogy magas fizetésű nyugati munkaerő érkezne, az újonnan csatlakozó országok között azonban akadnak, ahol az itteninél jóval alacsonyabbak a bérek. Ezekről a területekről idezúdulhat a munkavállalók tömege, és erről is sürgősen, őszintén beszélni, tájékozódni kellene, és fel kellene rajzolni valamilyen elképzelést. Mindennek azonban jelenleg – a határozott, gazdaságpolitikai elképzelésekhez hasonlóan – nyoma sem látszik.
***
Ellenzéki vélemények. A Munka Törvénykönyvének módosítására tett javaslattal csak félig lehetünk elégedettek – vélekedett Balsai István (MDF), a foglalkoztatási bizottság elnöke csütörtökön az Őry Csabával (Fidesz), a bizottság alelnökével tartott közös sajtótájékoztatón. Balsai István emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága általános vitára alkalmasnak találta a Munka Törvénykönyve módosítására tett javaslatot, és a szavazásnál az ellenzéki pártok tartózkodtak. Az MDF politikusa egyebek mellett komoly gondnak nevezte, hogy az ügyeletre és a készenlétre vonatkozó szabályozás nem terjed ki a leginkább érintett szakmákra, például az egészségügyi dolgozókra. Őry Csaba ezzel kapcsolatban kijelentette: az orvosi ügyeletről el kellene dönteni, hogy harmadik műszakról van-e szó, ugyanis ez utóbbi esetében ez már nem szabályozási, hanem gazdasági kérdés lenne. Jónak tartotta a színlelt szerződés elleni fellépés szándékát, azonban szerinte a javasolt megoldás elégtelen.
*
Az MSZP a módosításokról. Az MSZP „munka világa” munkacsoportja szerint a Munka Törvénykönyve módosításával befejeződik az EU-csatlakozáshoz elengedhetetlen munkajogi jogharmonizáció, illetve a foglalkoztatás stabilitását és a munkavállalói jogok védelmét együttesen biztosító rendelkezések épülnek be a magyar jogba. Simon Gábor munkacsoport-vezető közleménye szerint aktuális, de már hosszabb ideje fennálló problémákat old meg a törvénymódosítás. Ezek közé sorolják és támogatásra méltó törekvésnek tartják a színlelt szerződések visszaszorítását. Az MSZP-munkacsoport jelzi: új, az európai előírásokkal és a magyar gyakorlattal összhangban lévő ügyeleti és készenléti szabályokat vezetnek be, amelyek a rugalmas foglalkoztatást jobban biztosítják.
*
Munkavállalás az EU-ban. Magyarországról csaknem 1400-an pályáztak az EU-intézményekben 2003-tól megnyíló álláslehetőségekre. A pályázatok beadásának határideje január 10-én járt le, s eddig az időpontig a 2004-es csatlakozásra készülő tíz országból összesen 22 ezren, a jelenlegi tagországokból pedig 3400-an jelentkeztek a meghirdetett félezer állásra. A sikeres pályázók a Brüsszelben, Luxembourgban vagy Strasbourgban működő uniós intézmények valamelyikénél fognak dolgozni. Lengyelországból jelentkeztek a legtöbben, több mint tízezren. A második helyen a szlovákok állnak csaknem hatezer pályázóval. A jelentkezők számát tekintve Magyarország a visegrádi országok között az utolsó helyen áll 1364 pályázattal.