Két esztendeje szembesültünk vele: nem elég, hogy a község iskoláját négy különböző épületben vagyunk kénytelenek működtetni, azzal is számolnunk kell, hogy ezeknek a házaknak nagy része minősíthetetlenül rossz állapotban van – kezd bele a keserves történetbe Bernáth László polgármester.
– Különösen az egyik tantermen és a tornatermen látszott, hogy nem tanácsos már túl hosszú ideig használni. Ezt az egyébként szemmel is látható megállapítást erősítette meg aztán a statikai vélemény, amely mindkét épületet életveszélyesnek nyilvánította. Mi a szakértői véleményt természetesen komolyan vettük, és úgy döntöttünk, hogy az épületeket le kell bontani – emlékezik a falu első embere.
A probléma az volt, hogy az önkormányzatnak az oktatást tekintve kötelező feladatai vannak, s a gyerekeket nem tudták elhelyezni, így tovább folyt az oktatás az életveszélyessé nyilvánított épületekben. Néhány hónap múlva az iskola igazgatója döntött: az 1932-ben Klebelsberg Kunó által építtetett iskolarészben még folyhat az oktatás, a százéves tornatermet azonban be kell zárni. Ennek következményeként a gyerekek kiszorultak a szabadba tornázni. – Az egész telet kint töltöttük, hiszen veszélyessé vált a tornaterem, nem használhatjuk – mondja Sótony Istvánné testnevelő tanár.
– Felöltözünk, váltóruhát hozunk ki és mit tehetnénk mást, a szabadban mozgunk. A dolog meglehetősen kellemetlen, mert szép dolog a friss levegő meg a játék, de olyan feladataink is lennének, amihez sportszerek kellenek.
Borbély Fülöpné Hajnalka, akinek két kislánya jár a tetétleni iskolába, és persze tornázni az udvarra, már nem veszi ennyire könnyedén a helyzetet. – Nem azt mondom, hogy nem kell a friss levegő, de ez a helyzet mégiscsak borzasztó. Nem minden gyermek szervezete egyforma ugyanis, az enyémek kifejezetten nehezen viselik a rendszeres kinti tornaórákat. Éppen a napokban néztem meg, hogy kétszer annyit voltak betegek, mint tavaly. Tovább szeretnének tanulni, és a lemaradást nagyon nehezen tudják pótolni.
A szülők, pedagógusok és önkormányzati emberek gondja azonban mind ez idáig Tetétlen belügye maradt, nemigen talált meghallgatásra. Pedig a baj felfedezésétől kezdődően egyfolytában azon dolgoztak, hogyan lehetne emberi körülményeket teremteni az oktatáshoz. Megnézték, mennyi saját forrással tudnának hozzájárulni a gondok orvoslásához, s a tetétleni kastély eladásával negyvenmillió forintot teremtettek elő. Ezzel rendelkezésre állt a címzett támogatás megpályázásához szükséges saját erő, reálissá vált a cél: felszámolni az életveszélyes épületeket, felépíteni egy korszerű iskolát, ahol végre egyetlen épületen belül folyhat az oktatás. Megírták az új iskola megépítését célzó pályázatot és benyújtották a Belügyminisztérium önkormányzati gazdasági főosztályára.
– Akkor is, most is Móré László vezetése alatt állt a főosztály – tudjuk meg Bernáth Lászlótól. – A határidők lejárta után tőle, illetve munkatársaitól érdeklődtünk, hogy támogatásra lelt-e a pályázatunk és megdöbbenve értesültünk róla, hogy bár az Oktatási Minisztérium támogatásra méltónak ítélte, a BM forráshiányra való hivatkozással elutasította azt. Nem volt mit tenni, magunk erejéből toldoztuk-foldoztuk az épületeket egészen 2002 decemberéig, amikor aztán a tornaterem esetében nem lehetett tovább kockázatot vállalni – és ismét pályázni kezdtünk. A novemberi fordulót követően azonban újra csalódnunk kellett, pályázatunk megint csak nem nyerte el a bírálóbizottság tetszését. Ekkor már nagyon nekikeseredtünk – hiszen Kovács László, amikor a térségben járt az önkormányzati választási kampány idején, személyesen tett ígéretet arra, hogy segít, és egy konferencián Móré László is tájékozódott a siralmas helyzetről – mégsem történt ügyünkben semmi. Februárban mégis tizenegy nap alatt összetákoltatott velünk egy pályázatot a BM. Ne kérdezze, hogyan szereztük be a szükséges véleményeket és engedélyeket, de határidőre beadtuk.
Mintaszerű pályázatbeadásra, majd aztán indokolatlan elutasításra azonban már eddig is volt példa, így a polgármester más utakat is keres a megoldásra: – Mivel a zsebemből négyszázmillió forintot előhúzni nem tudok, mit tehettem mást, elkezdtem leveleket írni minden olyan politikusnak, akiről azt gondoltam, hogy tehet az ügyünkben. Küldtem levelet a miniszterelnöktől kezdve a belügyminiszternek, az oktatási miniszternek, aztán pedig elküldtem egy tájékoztatót az összes frakcióvezetőnek is. A miniszterelnök úrtól külön meghallgatást kértem, hogy tájékoztatni tudjam a tetétleni állapotokról – foglalja össze Bernáth László.
Medgyessy Péter időpontot ugyan nem tudott adni a tetétleni polgármesternek, de postafordultával értesítette arról, hogy az ügyet „illetékességi szempontból” áttette a Belügyminisztériumba. Az Oktatási Minisztérium valószínűleg még nem dolgozta fel a postát, mert nem válaszolt, a Belügyminisztérium pedig mára rendelte el a helyszín bejárását. Ez volt az az intézkedés, amit a tetétleni iskola fala már nem tudott kivárni, és minden előzetes bejelentés nélkül kidőlt.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország a középmezőny élére kerülhet a bérszínvonalban
