Az elöntött és az el nem öntött területek közötti határvonal itt, a 41-es útnál volt a nagy árvízkor – emlékezik vissza Filep István, a vásárosnaményi kiemelt építésügyi hatóság vezetője. – Itt dübörgött el az összes jármű, ami a védekezéshez szükséges homokzsákokat, szerszámokat szállította. Napjában több tucatszor is fordultak óriási robajjal, és az öregebb, gyengébb felépítésű házak falai nem bírták az állandó rezgést, megrepedeztek.
Ám a legnagyobb kárt mégsem a járművek okozták, hanem a talajvízszint hirtelen változása. Az árvíz miatt megemelkedő, majd gyorsan lesüllyedő víz ugyanis megbolygatta a talajt és tönkretette a házak alapzatát. Ez egyes helyeken ugyanakkora mértékben tette tönkre az épületeket, mint maga az árvíz, ám a károk kezelése már korántsem volt ugyanolyan. Az árvíz által elöntött területek házait ugyanis – összesen 260-at – újjáépítette, illetve felújította az állam, a másodlagos károkat elszenvedők viszont azóta is hiába várnak segítségre. Az Orbán-kormány ugyan megígérte, hogy erre forrást különít el, ám a kormányváltást követően mégsem térítették meg a másodlagos károkat. Ez pedig nagy gond, mert az emberek jó része a maga erejéből képtelen háza rendbetételére, és az önkormányzatnak sincs pénze több száz ház újjáépítésére – derült ki a tisztviselő szavaiból.
Hankovszky Zoltán idős ember, s a felesége sem fiatal már. Évtizedek óta laknak a vásárosnaményi főút mellett, közvetlenül a Tisza-híd alatt. Érkezésünkkor éppen a kertből jön a házigazda. Az idő ugyan még zord, de csak közeledik a tavasz, és ilyenkor már illik a szerszámok után nézni. Nem lepődik meg, amikor a házat támasztó támfákról meg az ujjnyi repedésekről kezdek érdeklődni, inkább engem lep meg, ahogyan a választ kezdi. – Csendesnek sohasem volt mondható ez a környék – jár itt autó, motor, traktor elég –, ám elviselhetetlenül zajossá csak a tavalyi és tavalyelőtti árvíz idején vált – mondja. – A homokzsákokat szállító trélerek ugyanis éppen itt, a ház előtt borították le terhüket, itt fordultak meg és indultak nap nap után, megállás nélkül újabb és újabb tömedékanyagért. – Itt a mi oldalunkon nem volt víz – kapcsolódik a beszélgetésbe Hankovszky Zoltánné, Irénke néni. – Éppen ezért jártak itt, ide- hordták a rengeteg homokot a teherautók, és aztán innen rakták át a kétéltűekre. A nagy zökkenésektől és dübörgésektől majd’ szétszakadt a ház. Aztán tényleg meg is repedt: először hajszálnyi, majd ujjnyi repedések keletkeztek rajta. Lett olyan is, amin át lehet látni.
Hogy Hankovszkyék nem a levegőbe beszélnek, azt Olajos Sándor, a Bocskai István Gépesített Lövészdandár kirendelt parancsnoka írásban is igazolta. A 2001. szeptember 26-án kelt iratban az áll, hogy a ház előtt az árvízi mentés időszakában honvédségi lánctalpas, úszó járművek, illetve KRAZ típusú vontatók és Brainler szállítóeszközök tartózkodtak. Ott hajtották végre a lánctalpasok a trélerekre történő le- és fölrakodást: onnan indultak és oda tértek vissza, és emiatt a normálisnál jóval nagyobb zaj- és rezgésterhelés keletkezett. Ez eddig rendben is volna, hiszen a kár okozója a felelősségét elvállata. Csak az nincs rendben, hogy a kár megtérítésére már senki nem vállalkozott. Sem az állam, sem a biztosító. A bajbajutottak még fel sem ocsúdtak, az ÁB-AEGON már fel is mondta a biztosításukat. Arról, hogy erre a lépésre miért kerülhetett sor, hiába szerettük volna megkérdezni Horváth Andrea vezérigazgató-helyettest, többszöri próbálkozásra sem sikerült őt munkahelyén elérni. Így hát csak Hankovszky néni gyanújára támaszkodhatunk: azért történhetett ez meg, mert a ház egyik része vályogból épült, s arra nem fizet árvíz esetén a biztosító. Arról viszont, hogy a vályog esetleg kevésbé lenne rengésálló, mint a tégla, nem sikerült megbízható információt szerezni, így Irénke néni feltételezését nem tudjuk szakvéleménnyel alátámasztani.
Mivel a biztosítóra nem számíthattak, a polgármesteri hivatalhoz fordultak, ahonnan mindjárt ki is küldtek egy építési szakértőt: adjon statikai szakvéleményt a ház siralmas állapotának okairól. Gere József építési szakértői véleménye el is készült, a summája pedig, hogy… „Térfogatváltozó agyagrétegen áll az épület, és ez okozza az alapok mozgását.” A szakvélemény megállapítja még, hogy a ház alapjai egyenlőtlenül süllyednek, s ehhez köze lehet annak, hogy a ház egyik része agyagból, a másik része betontufából készült. Vagyis a szakvélemény nem hozza összefüggésbe sem a süllyedést, sem a repedést a rezgéssel. Előírja viszont, hogy a házat azonnali hatállyal abroncsozzák és támasszák meg. Ez meg is történt, ám a ház azóta is tovább reped és süllyed, nem beszélve arról, hogy a repedéseken befütyül a szél. Ami különösen télen kellemetlen, merthogy az épület gyakorlatilag fűthetetlen.
Mivel az állami kártalanítás egyre késik és a polgármesteri hivatal segítsége nem oldotta meg a gondokat, az idős házaspár újra a károkozónál, vagyis a katasztrófavédelemnél próbálkozott – csekély sikerrel. Igaz, ott, ha pénzt nem is, legalább jó tanácsot kaptak. Istenes Sándor alezredes, a megyei katasztrófavédelmi igazgató ugyanis azt írta nekik, hogy jogos a kárigényük. Pénzhez azonban csak úgy juthatnak, ha a katasztrófák elleni védekezés irányításáról szóló 1997. évi törvényre hivatkozva polgári pert indítanak. – Biztos jó tanács, hogy indítsunk pert, csak nem sokra megyünk vele – mondja Irénke néni. Értetlenségemre két papírdarabbal felel: az egyik az ő, a másik a férje legutóbbi nyugdíjszelvénye. Zoltán bácsién nem egészen 36 ezer, Irénke nénién alig több mint 26 ezer forintos összeg virít. Nem tudok vitatkozni, amikor azt mondják: – Ebből hogyan fizessünk meg egy ügyvédet?
Nem Hankovszkyék háza az egyetlen, ami annak ellenére az árvíz miatt került életveszélyes állapotba, hogy azt a területet nem öntötte el a víz, tudjuk meg Toldi Istvántól, a városfejlesztési és műszaki iroda vezetőjétől. – Még három hasonlóan veszélyeztetett ház biztosan van, ezekről ugyanis hasonló szakvéleménnyel rendelkezünk, mint az Óvoda út 29.-ről. Ezeket a polgármesteri hivatal költségén aládúcoltattuk, többet azonban nem tehettünk, mert új ház építésére az önkormányzatnak forrása nincsen. De ugyanígy nincs pénz arra sem, hogy a többi érintett ház állapotát felméressük, így csak gyanítjuk, de nem tudjuk, hogy mintegy száz ház állapota lehet még életveszélyes.
A műszaki tisztviselő beszámol még arról, hogy a polgármester kérésére néhány hete sokadjára gyűjtötte össze a másodlagos károkat szenvedett házak dokumentációját. Arról tudott beszámolni, hogy a talajvíztől, földmozgásoktól, illetve az árvízi védekezésben részt vevő járművek zajától 196 ház sérült meg. Ebből 18-nak nagyon súlyos az állapota, húsz százalék csekély mértékben sérült, ötven százaléknál viszont statikai felméréssel kellene megállapítani, hogy javítható-e a sérülés, vagy pedig bontásra szorul a ház. A dokumetum a BM-ben landolt, ám intézkedés egyelőre nem – már megint nem – született.
origo.hu
A 2025-ös büdzsé megalapozza a dinamikus bérnövekedést
