A Felső-Tisza vidéken és a Közép-Tisza azon részein, ahol rendszeresen kiönti az embereket otthonukból a folyó, nincs is nagy vita a Vásárhelyi-tervről: Kisar és Cigánd, Nagydobos és Szolnok lakói lelkesen helyeslik a gátmagasítást és a tározó létrehozását is. Nem így azok az emberek, akik eddig csak hasznát látták a Tisza közelségének.
Bencsik Zoltán egyeki gazda például sok társával együtt úgy látja, nem az ő földjeik kárára kellene megoldani a Közép-Tisza árvízproblémáját. – Az egyeki tsz már az átkosban is igen jó gazdaságnak számított, a rendszerváltozást követően pedig olyan egyéni gazdálkodók kezébe kerültek a földek, akik jövedelmező gazdaságokat tudtak létrehozni – mondja. – Leginkább szántóföldi kultúrával foglalkozunk, a kukorica és a búza mellett szárazbabot és olajtököt termelünk. A földjeink aranykorona-értéke magas, a Tisza közelsége miatt a légköri aszály sem sújt különösebben bennünket, így a száraz években is rekordhozamokat érünk el. Nagyon nem kívánatos tehát nekünk ennek a kultúrának a felszámolása és valami olyan újnak az elkezdése, amiben tapasztalatunk nincs, ráadásul azt sem látjuk, milyen jövedelemtartalma lehet egy-egy energiaerdőnek. Kóródi Mária miniszter asszony figyelmünkbe ajánlotta megoldásként a nádtermesztést, de tudjuk, hogy a piac túltelítettsége miatt rövid távon nem ad megélhetést.
Az egyeki gazda meggyőző érveléséhez Hegyesi Kálmán polgármester annyit fűz hozzá, hogy neki elsőre tetszett a Vásárhelyi-terv, hiszen a koncepció idegenforgalmat is ígér a térségnek, ami bizonyára jó hatással lenne a helyi életszínvonalra, de aztán – tapasztalva a gazdák ellenállását – gyökeresen megváltozott a véleménye.
Németh József tiszacsegei polgármester eleve fenntartással viseltetett az ötlet iránt:
– Nekünk alapvetően két problémánk van a Vásárhelyi-tervvel. Az első: félünk, hogy a község gyógy-idegenforgalmi fejlesztési koncepciójának megvalósítását keresztbe húzza a térségünkbe tervezett tározó, mert a változtatási tilalom lehetetlenné teszi az építkezést. Ez igencsak kellemetlen lenne, mert a fürdőnk vizét nemrég sikerült gyógyvízzé nyilváníttatni, és akadt egy befektető is, aki négycsillagos szállodát építtetne Tiszacsegén. A másik gond: milyen garanciát kapnak a gazdák a kormánytól arra, hogy a művelési ág változtatása miatt nem járnak rosszul? Olyanokat hallottunk ugyanis, hogy mindössze hatvanezer forintot ad az állam a kisajátított földek után, ami édeskevés bármilyen újrakezdéshez.
– Nem nagyon értjük, mi ellen is tiltakoznak mostanság az egyekiek és a tiszacsegeiek, ugyanis a két település határába jelenleg nem tervezünk tározót – nyilatkozta lapunknak Váradi József, a vízügyi tárca vízgazdálkodást felügyelő helyettes államtitkára. – A vésztározók lehetséges helyszíneiről tavaly nyáron folyt társadalmi vita, és tapasztalva a helyiek ellenállását, úgy döntöttünk: egyebek mellett Tiszacsege és a Hortobágy-közép tározóinak kérdését is levesszük a napirendről. Nyolc helyszín van még versenyben – a szamosközi, a szamos-krasznai, a bodrogközi, a tiszakarádi, a tiszanánai, a hanyi-jászsági, a nagykunsági és a tiszaroffi –, amelyek közül szeptember 30-ig ötöt választunk ki. A tározók létrehozására legkorábban 2004 második felében kerülhet sor.
Váradi József azt sem nagyon érti, honnan veszik az emberek a hatvanezer forintos hektáronkénti kisajátítási árat. Mint mondta, végleges összeg még nincs, de a néhány hete meghozott kormányhatározat szerint kisajátításra csak olyan területeken kerül sor, ahol a tározókat kiszolgáló műszaki létesítmények lesznek. Maguknak a tározóknak a területe a gazdák tulajdonában marad, oly módon, hogy az elszenvedett kárért egyszeri kártalanítást kapnak, s abban az évben, amelyikben ténylegesen elönti őket a víz, az elpusztult terményért kártérítés jár nekik. A helyettes államtitkár nem vitatja, hogy az időnkénti elöntések miatt a vésztározók területén esetleg művelési ágat kell váltani, ám szerinte erre is lesz megoldás: aki nem kíván búza helyett energiaerdőt, gyümölcsöst, gyepet, nádat telepíteni, netalántán vadgazdálkodni, az csereföldet kaphat más, a tározón kívüli területeken.
A Tisza másik partján, a tervből szintén kivett dél-borsodi tározót határoló településeken már nem teljesen az a gondjuk a gazdáknak, ami a hajdúsági részen. – Mi sose mondtuk, hogy nem kell a tározó, de azt igenis hangoztattuk: nem tudjuk garantálni az emberek megélhetését hosszú távon is. Csak akkor tudjuk a tervet támogatni, ha a kért garanciákat megadják – summázza a helyiek véleményét Hencz Zsolt tiszabábolnai polgármester.
Annyi azért biztos, hogy a dél-borsodi tározó tervének elvetése végül is nem a gazdákon és az önkormányzaton múlt, hanem a háromcsíkos hátú szöcskeegéren. Ezt a jószágot ugyan az őt fogyasztó baglyokon kívül a Dél-Borsodban még senki nem látta, a természetvédők viszont állítják: az éjszakai ragadozó köpetének tanúsága szerint a dél-borsodi térségben él az állatka legnagyobb közép-európai populációja. Ha pedig ott él, és nem szereti a vizet, akkor ne legyen víz – született meg a tározóépítésért felelősök döntése. Igen ám, de közben a gazdák itt is, ott is gondolkodtak, és csak kiszámolták, hogy bizony nemhogy ráfizetést, hanem inkább hasznot hozna nekik a tározó a beígért kártalanításokkal, kárpótlásokkal, művelésiág-váltást segítő hazai és európai szubvenciókkal. – Nem mondtuk mi, hogy ne legyen tározó, csak tisztán akartunk látni – foglalja össze a helyiek véleményét Mikola István, Tiszavalk polgármestere. – Igencsak meglepődtünk, hogy nem lesz tározó, mert „közbeszól” a háromcsíkos hátú szöcskeegér.
Váradi József szerint a megoldás kulcsa nem az árvízvédelem kezében van. – Mi a Vásárhelyi-terv vitáját az EU által ajánlott nyílt eljárással folytattuk – mondja. – Nem a mi dolgunk a gazdák érdekeit a természetvédelemmel szemben érvényesíteni. Ha úgy látják, nekik sérelmes a szöcskeegér érdekeit az ő rovásukra érvényesíteni, egyezzenek ki erről a természetvédőkkel.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország a középmezőny élére kerülhet a bérszínvonalban
