A hegyekből száll alá a halál

A legfrissebb adatok szerint 54 ember, köztük 22 nő és 7 gyermek vesztette életét a csecsenföldi Znamenszkoje körzeti központ kormányzati épületkomplexuma ellen hétfőn elkövetett öngyilkos merénylet következtében. Az áldozatok száma ugyanakkor tovább emelkedhet, mivel a 197 sérült közül 57-nek súlyos, illetve válságos az állapota.

Számtalan kérdést vet fel a 2003-as év eddigi, világviszonylatban legsúlyosabb terrorcselekménye. A csecsenföldi Znamenszkoje településen elkövetett, a tavaly év végi grozniji akcióhoz hasonlító brutális merénylet kapcsán immár sokadszor merül fel, hogy igazolhatja-e bármilyen nemes cél a terrorizmust. Az ugyanis egyértelmű, hogy a függetlenségért harcolók immár kizárólag ilyen eszközökkel operálnak. A második csecsen háború lecsendesedtével klasszikus értelemben vett katonai akciókra Maszhadovék képtelenek. Maradnak tehát az ellenfelet és nem utolsósorban a köztársaság egész lakosságát elbizonytalanító robbantások, a központi hatalmat megjelenítő épületek ellen irányuló öngyilkos merényletek. Az üzenet tehát egyértelmű. Hiába uralják katonai értelemben a kaukázusi köztársaságot a szövetségi erők, soha nem lehetnek nyugodtak, hiszen a hegyekből leselkedik rájuk a halál. Az ide, Csecsenföld déli részébe viszszaszorult, viszonylag kis számú szakadár fegyveres alakulatok a lakosság még mindig jelentős részének érzelmi, esetenként gyakorlati támogatását maguk mögött tudva időről időre hallatnak magukról, szimbolikus üzenetet hordozó, jó „PR-munkával” kísért merényleteik a valódinál jóval nagyobb erőt sugallnak. Jelképes célpont maga Znamenszkoje is, a nadtyerecsniji körzet ugyanis az egyik legbékésebbnek számít a köztársaságban. Idetelepítette ezért irodáját az EBESZ, és itt fogadja a panaszosokat Putyin csecsenföldi emberi jogi megbízottja is.
A znamenszkojei vérfürdő újabb példája annak is, hogy a Közel-Keletet idézve egyre gyakrabban nyúlnak itt is az öngyilkos merényletek eszközéhez. A módszer eme importja nem véletlen, s a katonai vereség mellett elsősorban a Közel-Kelet felől érkező és a Kaukázusban a 90-es évek közepétől látványosan erősödő vahhabita hatással magyarázható. A szakadárok soraiban ekkor bukkantak fel nagyobb számban a főképp szaúdi ideológiai gyökerű, fanatikus, iszlám nemzetközi terrorista, közte al-kaidás kapcsolatokkal rendelkező arab harcosok. Némi túlzással ma már úgy néz ki a helyzet, hogy Aszlan Maszhadov inkább csak bábu az al-Kaidával és a Muzulmán Testvérekkel kapcsolatban lévő csecsenföldi arab terroristák kezében.
Mindezek mellett nem kerülhető meg az a kérdés sem, hogy miként juthat el egy robbanószerrel megrakott autó immár második alkalommal védett épületek közelébe. Mit csinálnak ilyenkor az egyébként oly szigorú és mindenkitől könyörtelenül „sápot” szedő helyieket talán legjobban irritáló ellenőrzőpontok katonái? Ismét felvetődik a korrupció, a szakadárok, az alvilág és a szövetségiek sajátos szimbiózisa, amelynek a rendezést akadályozó folyománya, hogy az újjáépítésre szánt pénzeknek csak a töredéke jut el a köztársaságba.

Bár egyes vélemények szerint a csempészésben az utóbbi időben többször akadályozott helyi olaj- és színesfém-maffia büntette és figyelmeztette az adminisztrációt, valószínűbb, hogy a tavasszal menetrendszerűen aktivizálódó szakadárok tettek kísérletet a márciusi – többek szerint Moszkva vártnál nagyobb sikerét hozó – referendum eredményeinek megtorpedózására. Abban a legoptimistábbak sem reménykedhettek, hogy egy népszavazás egy csapásra megoldhatja a köztársaság és Moszkva évszázadok alatt elmérgesedett viszonyát, a Kreml számára azonban figyelmeztető a merénylet. Jelzi, hogy a lakosság egy része ugyan belefásult az ellenállásba, a szakadárok azonban nem. A kérdés most az, a központ miként válaszol az erőszakra. Szintén erőszakkal, a katonai erő ismételt növelésével, avagy képes lesz végre átlépni saját árnyékát, és inkább szociális bázisát próbálja az eddiginél hatékonyabban szélesíteni. Ez utóbbi irányba mutat, hogy Putyin éppen hétfőn adott utasítást annak a munkacsoportnak a felállítására, amely a Csecsenföld és a szövetségi központ közötti hatalommegosztással foglalkozik a decemberi csecsen elnökválasztás előtt, s moszkvai közlések szerint elképzelhető, a közeljövőben megduplázzák azt az összeget, amit az orosz állam a csecsenföldi lakosság kárpótlására szán az évtizedes konfliktus pusztításai miatt.