Akadozik az uniós gazdaság hajtómotorja

Magyarország EU-csatlakozása után a közepes méretű német vállalkozások megjelenésével kell számolni. E helyzetben a magyar kormány egyik legfontosabb feladatának kell lennie, hogy megoldja a magyar cégek tőkeszegénységének problémáját – vélik a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamaránál.

Bajban van Németország, hiszen gazdasága még mindig gyengén teljesít. Az első negyedévben a német GDP 0,2 százalékkal csökkent a tavalyi utolsó negyedhez képest – közölték a szövetségi statisztikai hivatalban tegnap. A távirati iroda híradása szerint a tavalyi év első negyedéhez viszonyítva 0,5 százalékos növekedést könyveltek el a statisztikusok, ám az idei év első három hónapjában egy munkanappal több volt, amellyel módosítva a bővülés csak 0,2 százalék lenne. A szakemberek a második negyedévben sem várnak komoly növekedést. Az év egészére a gazdaságkutató intézetek körülbelül 0,5 százalékos bővülést jósolnak, míg a német kormány 0,75 százalékot. A folytatódó lassulás miatt Németország aligha lesz képes idén a GDP három százaléka – az euróövezeti korlát – alá szorítani államháztartási hiányát, amely tavaly is már 3,6 százalék volt. Az előző évnegyedhez viszonyított visszaesést azzal indokolják, hogy a behozatal erősebben növekedett, mint a kivitel, s a belső fogyasztás szerény bővülése ezt nem volt képes ellensúlyozni.
A német–magyar gazdasági kapcsolatokról kérdeztük az újraalakulásának tizedik évfordulóját ünneplő Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara ügyvezető elnökségi tagját, Wolfram Kleint. Hangsúlyozta: bár a német befektetők, vállalkozók Európa számos országában jelen vannak, kevés olyan hely van, ahol annyira elégedettek lehetnek tevékenységükkel, mint Magyarországon. Hogy miért hazánkat választották , arra Klein szerint a jónak számító jövedelmezőség, az évszázados kiváló kapcsolatok mellett annak is döntő jelentősége volt, hogy a német újraegyesítést a magyarok aktívan segítették.
Klein szerint a rendszerváltás utáni privatizáció – amelyben a lakosság komoly áldozatokat hozott – megteremtette annak lehetőségét, hogy a régóta szükséges befektetésekhez, fejlesztésekhez megfelelő mennyiségű tőke és tapasztalat érkezzen az országba. Kelet-Németország és hazánk összehasonlításakor Wolfram Klein aláhúzta: a volt NDK-ba az újraegyesítést követően jelentős nyugatnémet invesztíció áramlott, amelyhez képest Magyarországra csak elenyésző. A magyarok ezért is büszkék lehetnek eredményeikre, hiszen azt saját erejükből érték el.
Az unió bővítésével kapcsolatban a szakember kiemelte: a német–magyar kapcsolatok stabil alapokon nyugszanak, s azt a bővítés nem érintheti negatívan. Emlékeztetett rá, hogy a német gazdaság a legnagyobb befektető Magyarországon, majd felhívta a figyelmet egy problémára: a közvetlen beruházások aránya magas, s rövidesen elér egy olyan pontot, amely után már csökkenéssel kell számolni. Ugyanakkor Klein úgy látja, hiba, hogy a statisztikák a német reinvesztíciókat nem veszik figyelembe, így nem a valós befektetéseket tükrözik. Ha a számítás ezzel is kalkulálna, további szárnyalást lehetne kiolvasni – tette hozzá Klein, majd aláhúzta: Magyarország uniós csatlakozása után elsősorban a közepes méretű német vállalkozások fognak az országba települni, ez pedig jót tesz majd a magyar gazdaság struktúrájának.
Arra a felvetésre, hogy a tőkeszegény magyar vállalkozások mennyire tudják majd felvenni a versenyt a németekkel, Klein az alábbiakat felelte: az valóban nagy probléma a magyar kis- és középvállalatok számára, s megoldásának a magyar kormány egyik legfontosabb feladatának kell lennie. Ugyanakkor Klein szerint a partneri viszonyok miatt a későbbiekben sem beszélhetünk „kiszorításról”. A szakember szerint inkább arra kell odafigyelni a magyaroknak, hogy a német tőke ne a többi – „érdekes alternatívát nyújtó” – csatlakozásra váró országba vonuljon. Ezért az uniós elvárások betartása mellett beruházásfejlesztési programokkal kell idecsábítani a befektetőket, vállalkozókat. A Smart Hungary programra kitérve megjegyezte: hiányossága, hogy nem áttekinthető, és kevés benne a konkrét támogató ajánlat a kis- és közepes vállalatok számára. Ezt a csehek most jobban csinálják – tette hozzá, majd megjegyezte: a gazdasági környezet és mutatók hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a német tőke a jövőben is érdekelt maradjon Magyarországon.
Klein szerint: az uniós versenyben való megfelelés érdekében lesznek olyan területek, ahol modernizálni kell a termelési struktúrákat. Ilyen ágazat a mezőgazdaság. Példaként ismertette, hogy miközben a magyar paradicsom finomabb, mint a holland, előbbinek még sincs akkora piaca. Miért? – tette fel kérdését Klein, amelyre a választ is megadta: a hollandok azt bármikor olcsón elő tudják állítani, s kiváló a logisztikájuk. A magyaroknak, ha versenyben akarnak maradni, meg kell tanulniuk bármely évszakban, bármekkora mennyiségben és bárhová elszállítani a termést.
A német gazdaság gyengélkedéséről megjegyezte: nem csak az, de Európa és a világgazdaság is hasonló helyzetben van. Mivel a német vállalatok visszafogják beruházásaikat, ez még inkább kihat majd a kétoldalú kapcsolatokra. A német gazdaság magára találását a jövő év második felére tette.
A közelmúltban megromlott német–amerikai kapcsolatokról szólva megjegyezte: a német gazdaság számára rendkívül fontos az amerikai piac, és ez viszont is igaz. A politikai nézetkülönbség ezen már nem tud változtatni, a magyar–német kapcsolatokra pedig semmilyen hatással nem lehet. Ráadásul a német gazdaság eredményeinek javulását főleg a kelet-európai piacoktól várja.
Az új belépő tagállamok munkavállalói szabad vándorlásának korlátozásával kapcsolatban megjegyezte: ennek bevezetésére nem volt szükség. Az EU-tárgyalások során nem minden döntés volt magyarázható racionális okokkal. A korlátozás nem Magyarországra lett szabva, de kivételezni nem lehetett. Egyébként Németországban a gazdaság 90, a lakosság 70 százaléka ellenezte a korlátozást. Az aggodalom főleg a gyengén fejlett, keleti régiókban volt tetten érhető, ahol 20 százalékos a munkanélküliség. A szakember szerint a korlátozást három éven belül, de legkésőbb 2008-ra megszüntetik. Arra a kérdésre, hogy addig is számíthatnak-e a magyarok egy magasabb munkavállalói kontingensre, Wolfram Klein válasza szerint ennek reális az esélye.
***
A kétoldalú kereskedelem számokban. A rendszerváltás óta hazánkba érkezett huszonhétmilliárd euró értékű közvetlen külföldi tőkebefektetés több mint harmada (tizenkétmilliárd euró) származik Németországból. Szintén egyharmadot tesz ki hazánk össz-külkereskedelmi forgalmából a németekkel realizált export-import. Tavaly a magyar kivitel 12,9, a behozatal 9,6 milliárd eurót tett ki, vagyis jelentős a magyar aktívum. A kivitel 95 százaléka a volt NSZK-tartományokban talál vevőre. A külkereskedelmi forgalom hetven százaléka az ide települt német cégek révén bonyolódik. (Cs. A.)