Érd ennyit érdemel?

Az érdiek változást akarnak! – hirdette szórólapján a baloldali polgármesterjelölt tavaly ősszel. A győztes és az új képviselő-testület szocialista–szabad demokrata többsége valóban a változás szolgálatába állt: a város hat intézményét egyetlen határozattal Pest megye nyakába varrta.

Vörösmarty Gimnázium, Kós Károly Szakképző Iskola, Magyar Földrajzi Múzeum, Városi Zeneiskola, Időseket Ellátó Központ és Szakorvosi Rendelőintézet: Érd helyhatósága többségi döntésével az egész középfokú ellátást biztosító intézményhálózatról lemondott. Gondoskodjék immár a tekintetes vármegye a fenntartásukról.

A jelenlegi polgármester szórólapja a jelöltség idejéből, rajta tizenöt kampányígéret. Csak a legelsőt idézzük: „iskolák, óvodák építése, a meglévők felújítása”. Utólag világos, hogy a meglévő iskolák alatt nem a középiskolákat kell érteni… De vajon az ésszerűsítés eltökélői miért nem kérdezték meg a gimnázium, illetve a szakképző iskola igazgatójától, hogy mit szólnának a gazdacseréhez? Miért nem kérték ki előzetesen a másik négy intézmény vezetőjének a véleményét sem?

– Azért nem egyeztettünk velük, amiért például az adóztatásról sem lehet népszavazást tartani – érvel Döcsakovszky Béla városvezető –; érzelmi alapú válaszok születtek volna… De ez nem jelenti azt, hogy a képviselő-testület igennel szavazó része nincs tisztában e nem alapellátást szolgáló intézmények óriási érdemeivel, értékeivel. Átmeneti intézkedésről van szó, ezért is foglaltuk a határozatba, hogy mihelyt meg tudjuk teremteni a normális ellátás feltételeit, visszavesszük ezeket!
A polgármester szerint a baj egyáltalán nem most, a döntéssel keletkezett, hanem azzal, hogy az 1990 és 2002 közötti önkormányzati vezetés elmulasztotta kihasználni a lehetőségeket, amelyek a saját bevételek növekedésével kecsegtettek. Míg a budapesti agglomeráció más települései ipari, raktározó, szolgáltató cégeket telepítettek le fontos közlekedési útvonalaik mellett, addig Érden elmaradt ez a fajta intenzív területfejlesztés. Döcsakovszky úgy véli, önkormányzati földek híján is lehetett volna mihez kezdeni, földtulajdonosokkal együttműködve, magántőke bevonásával.
Állítja, elődjének már évekkel ezelőtt tudnia kellett, hogy a város elérte a „nulla pontot”, amelyen túl már nem térhet vissza az anyahajóra saját üzemanyaggal a pilóta. Ám a takarékoskodás helyett a választás évében 470 millió forint működési hitel felvételéről döntött az előző testület. Az új önkormányzat úgymond átlátta: a saját bevételek szűkösebbek annál, hogy a nem alapellátást szolgáló intézmények fenntartását vállalni tudják. A polgármester az aggódóktól azt kérdezi: könnyű-e megállapítani egy pesti középiskoláról, hogy a kerület vagy a főváros a fenntartója?
Döcsakovszkyék azzal számolnak, hogy a hat intézmény megyéhez utalásával évi 330 millió megtakarítást tudnak elérni.

– A megtakarításokat éppen azért kell a tervezett M6-os környéki területfejlesztésekhez utalnunk, hogy négy év múlva a nagyobb iparűzésiadó-bevételből ismét vállalhassuk a most átadott intézmények fenntartását, sőt, emelni tudjuk a szolgáltatások színvonalát – magyarázza a polgármester.
Intézményeik fenntartási kötelezettségét a települési önkormányzatok csak négyévenként ruházhatják át a megye közigazgatási hivatalára. Az 1998-as választásokat követően 12 intézmény vándorolt Pest megyéhez. Szép Tibor főjegyző adatai alapján 2002-ben, az új választások előtt Pest megyének 59 ilyen területi-körzeti jellegű intézménye volt. Ám idén 14 település további 31 intézményt utalt át ebbe a körbe. A rekordot éppen Érd állította fel. A főjegyző nemmel felel arra a kérdésre, hogy mindezzel szemben jelentkezett-e bármelyik önkormányzat a korábban leadott intézményéért…
A párton kívüli, de a 2002 őszi kampány során a Fidesz–MDF által támogatott Harmat Béla volt polgármester mondja:

– Amint Érd, úgy sok más település esetében sem az állítólagos eladósodás volt a tömeges lepasszolások oka. Sokkal inkább a mostani kormánypártok ígérethalmazának – sportcsarnok, uszodaépítés meg a többi – sajátos kezeléséről van szó. Ebből úgy lehet beváltani valamit, ha feláldozzuk egyik-másik intézményünket.
Három ciklussal a háta mögött Harmat Béla biztos abban, hogy a 470 milliós hitelfelvétel kezelhető összeg lett volna egy hét és fél milliárdos költségvetésű önkormányzat számára. Az igaz, hogy Érdnek – a 30-as években kezdődött parcellázási hullámok miatt – kevés a hasznosítható földterülete. Munkaképes lakosságának kétharmada Budapesten dolgozik, Törökbálint és Budaörs hipermarketeiben vásárol be; maga a lakóhely kevés adóbevételre számíthat. A volt polgármester szerint ezek ellenére 2003-ban is meglett volna a lehetőség, hogy a hat intézmény az állami normatíva mellé méltányos kiegészítést kapjon a településtől. Ez a megyeházától igazán nem várható.

– Érd-Parkvárosban 1987-ben több mint tízezer ember még nyáron sem jutott ivóvízhez, de a városvezetésnek akkor sem jutott volna eszébe, hogy megkérdőjelezze a Magyar Földrajzi Múzeum fenntartásának pénzügyi feltételeit; tudták, hogy ez az összeg elenyésző – porolja le a helytörténetet Kubassek János geográfus. Húsz éve, az intézmény születése óta igazgatja a ma már nemzetközi hírű múzeumot, amely az Érdre irányuló turizmus fő célpontja a híres minaret mellett.
A tudósítónak mindkét középiskolában az a benyomása, hogy valakik a szerény anyagi körülmények ellenére folyamatosan tettek azért, hogy a diákok otthonos légkörben, a tananyag iránti érdeklődésre ösztönözve tölthessék itt mindennapjaikat. Szembetűnő a Vörösmarty nevét viselő nyolc- és négyosztályos gimnázium biológiarészlege, ahol akváriumokból és terráriumokból egész „lakóparkja” van a különféle kisállatoknak. Hát persze, az emelt szintű képzések! Idén tíz érdi vörösmartys ért el különféle tárgyakból helyezést – egyikük elsőt – az országos középiskolai tanulmányi versenyeken. Az utóbbi öt évben az itt végzettek 77 százalékát vették fel egyetemre, főiskolára. Varga Ibolya igazgató nem bírálatot, célt mond:

– A tantestület mindenképpen megpróbálja tartani az eddigi oktatási-nevelési színvonalat, s amíg lehet, őrzi a negyvenkét év alatt kiforrott szakmai szellemiséget.
Kurinyec Imréné, a harmincéves Kós Károly Szakképző Iskola vezetője megérti az önkormányzat súlyos anyagi gondjait; ezek az ő értelmezésében abból fakadnak, hogy ősszel ötvenszázalékos közalkalmazotti béremelés volt Magyarországon, s ennek végrehajtásához az idén már csak 75 százalékban járul hozzá az állam. Az igazgató asszony mégis ezt kérdezi:

– Felróható-e nekünk, lokálpatriótáknak, ha szorongunk a változástól? Hiszen eddig egy település édesgyermekei voltunk, most pedig olyan nevelőszülőkhöz kerülünk, akik bár nyilván jóakaratúak, de száz másik gondozottjuk is van…
Említi: a helyiek azért is becsülik ezt az intézményt, mert számtalan hátrányos helyzetű gyermek kezébe adott már szakmát. Ebbe a hét szakiskolai, három szakközépiskolai képzést kínáló, hétszáz főt oktató iskolába még mindig csak túljelentkezés „ellenére” lehet bekerülni.
Végleg eldőlt-e az intézmények sorsa? T. Mészáros András érdi fideszes képviselő – a Pest Megyei Közgyűlés korábbi elnöke – április 21-én törvényességi óvást adott be az önkormányzati határozat ellen a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjéhez. Azzal indokolta, hogy az oktatási törvény értelmében az iskolákról csak azután lehetett volna döntést hozni, miután a munkáltató kikérte a közalkalmazotti tanács, a tantestület, a diákönkormányzat és a szülői munkaközösség véleményét. Az óvásra adandó válasz még nem érkezett meg; úgy látszik, a megyeháza malmai lassan őrölnek…