Három óra látszatdemokrácia

Holnap délután négy órakor elkezdődik a kormány Béla király úti vendégházában a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) ülése a státustörvény módosításáról, és a program szerint hét órakor már megtartják a vitazárót is. A kezdéskor szót kap Mádl Ferenc köztársasági elnök, Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter, a fennmaradó időn osztoznak a magyarországi parlamenti pártok és a határon túli magyar szervezetek képviselői. Jó esetben mindenkinek tíz perc jut arra, hogy a nemzetstratégiai szempontból legfontosabb törvény módosítása (vagy ahogy a bukaresti Cotidianul napilap fogalmazott: magyartalanítása) kapcsán kifejtse véleményét, de reagálásra, érdemi vitára nem hagytak időt.
A legnagyobb ellenzéki párt nyolc nappal a Máért-ülés előtt kapta meg a módosítandó törvény szövegét, miután Németh Zsolt hivatalos levelet írt Szabó Vilmosnak, sérelmezve, hogy többszöri kérése ellenére sem küldték el neki a tervezetet. Ilyen előzmények után holnap száznyolcvan perc jut a demokrácia látszatára – ha hasonló eset a polgári kormány alatt fordult volna elő, akkor minden bizonnyal tüntetést szervezett volna a Nyilvánosság Klub (tényleg, ők hova tűntek az utóbbi esztendőben?), az amerikai képviselőházban interpellált volna Tom Lantos és a francia elnök befogadott volna kéttucat menekülő SZDSZ-es képviselőt.
Roppant különös az is, hogy az új kormány által a Miniszterelnöki Hivatal alá rendelt határontúli ügyek politikai államtitkárának, Szabó Vilmosnak vajmi kevés beleszólása volt a módosításba, a Határon Túli Magyarok Hivataláról nem is beszélve. Az ügyben azok döntöttek, akik az MSZP hatalomra jutásakor meg akartak szabadulni a határon túli magyarok ügyétől: a külügy felső vezetése. Kovács László külügyminiszternek, Bársony András politikai és Udvardi Iván helyettes államtitkárnak fontosabb volt az EU és a szomszéd országok véleménye, mint a magyar érdek, és ez az egyeztetési procedúrából is napnál világosabban kiderült. Előbb Brüsszel, majd Pozsony és Bukarest volt a tárgyalópartner, utána a határon túliak torkán próbálták lenyomni a gombócot, majd szombaton, amikor már nincs lehetőség érdemi beleszólásra, szót kapnak az ellenzék szakértői is.
Szabó Vilmos államtitkárra a beadagolóember szerepét osztották. A múlt szombaton ebben a minőségben próbálta meggyőzni Kolozsváron az RMDSZ vezetőit, de nem volt könnyű dolga – a hírek szerint Takács Csabáék gyomra nehezen vette be a súlytalanított státustörvényt. Nem csoda: a tervezet szerint drasztikusan csökken a magyarigazolvány jelentősége, a törvényből kimarad a magyar nemzet egységéről értekező passzus, többek közt elfelejtődnek a munkavállalási kedvezmény és az ahhoz kapcsolódó szociális, egészségügyi és gazdasági támogatások is. Az MSZP politikájának prioritásait világosan jelzi a látogatásról szóló egyik napilap-tudósítás címe: támogatás helyett partnerség a határon túli magyarokkal.
A baloldali-liberális kormány nem nemzettársait, hanem üzletfeleit látja a határon túli magyarokban, ennek jegyében a közalapítványok útján eljuttatott támogatások helyett a gazdasági kapcsolatok kiépítését szorgalmazza. A tervek szerint hét és fél milliárd forintot juttatnak a Corvinus Rt.-nek, amely Magyarországon az egyedüli olyan fejlesztési tőketársaság, amely kifejezetten a külföldre irányuló befektetésekhez biztosít pénzügyi forrásokat. A részvénytársaság immár több mint tízmilliárd forintnyi keretéből várhatóan a szocialistákhoz közel álló vállalkozók építhetnek bevásárlóközpontokat a határon túl (gondoljunk a tízmillió eurós eximbankos hitelre a váradi Mudura Sándor esetében), ezáltal fejlesztve a határon túli magyarok plázakultúráját és támogatva a csatlakozást a globalizált világhoz.
Tévedés ne essék: nem azt mondom, hogy nem kell a gazdasági segítség, de nem hiszek a pénz kizárólagosságában. A tőkebeáramlás fontos, ám legalább ennyire életmentő a határon túli közösségek intézményrendszerének támogatása és a hitében megfogyatkozott magyarság közérzetének ápolása is (arról nem is beszélve, hogy a váradi kisnyugdíjas élete nem lett jobb attól, hogy naphosszat nézheti a számára méregdrága bevásárlóközpont román feliratú kirakatait). Bármennyire is nehéz ezt az internacionalizmuson szocializálódott baloldalnak megértenie, a magyarságtudat nem pénzkérdés. Erdélyben, Kárpátalján, Délvidéken és másutt a szimbólumok legalább ilyen fontosak – a magyarigazolvány birtoklása nem a kedvezményes vonatjegy miatt jelent sokat a kisebbségi sorban élő magyaroknak.
A tervezett módosítás előtt azt sem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a jelenleg is érvényben lévő törvény ellen ma nincs jogi érvényességű kifogás az Európai Unió részéről! Vannak aggodalmaskodó nyilatkozatok (bár az utóbbi időben Verheugen úr is jóval visszafogottabb ebben a kérdésben), de azok jelentőségét nem kell túlbecsülni. Az már jóval elgondolkodtatóbb, hogy kormányra kerülésük óta a szocialista-szabad demokrata politikusok egyetlenegyszer sem emelték fel szavukat a megszaporodó magyarellenes intézkedések kapcsán (gondoljunk csak a Wass Albert-ügyekre, a romániai magyar egyházi oktatás elsorvasztási kísérleteire, a csángók zaklatására stb.), viszonyt ténykedésükkel elérték, hogy belháborús viszonyok alakultak ki a horvátországi magyarok közt (fantomszervezetek vezetőit akarják kinevezni az Illyés Alapítvány alkuratóriumaiba); valamint megbomlani látszik a romániai magyarság egysége is. A „nemzeti közép” kormányának nemzetpolitikája katasztrofális, de a következményeket mindenkinek viselnie kell.
Jó volna tudatosítani a magyar választókban, hogy a státustörvény kérdése nem csak a határon túli magyarokról és azokról szól, akik a nemzet egészében gondolkodnak. A törvény sorsa a magyar érdekérvényesítő képesség lakmusza: ha az unióval és a szomszédokkal szemben meg tudják védeni azt, akkor jó esélyünk van arra, hogy a szabolcsi almatermesztő és a dorogi nyugdíjas érdekeit is megvédik, ha arra kerül a sor. Konfliktusok márpedig lesznek akkor is, amikor tagjai leszünk az uniónak, és magyar nemzeti érdek akkor is lesz, amikor útlevél nélkül utazhatunk a schengeni egyezmény értelmében. Akár unión belüli ellentétek, akár a szomszédokkal való viták esetében létfontosságú, hogy legyen egy erős, érvei és érdekei mellett határozottan kiálló magyar politika és egy konszenzuson alapuló nemzeti minimum, amely alatt nem köthető kompromisszum.
Sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy a státustörvény a magyar uniós politika érdekérvényesítő képességének első mérföldköve. Csoóri Sándor író szerdán adta át Szabó Vilmosnak azt a kétszázezer aláírást, amelyet pontosan ennek a nemzeti minimumnak a védelmében gyűjtöttek össze. A Magyarok Világszövetségének egykori elnöke tegnap Medgyessy Péterrel is találkozott, és kifejtette érveit. Holnap estére kiderül, hogy a kormány odafigyel-e kétszázezer ember véleményére, vagy folytatódnia kell az aláírásgyűjtésnek.