Kicsik és nagyok csatája az Európai Unióban

Ha minden igaz, hamarosan parázs vitának lehetnek szem- és fültanúi az európai polgárok: Valéry Giscard d’Estaing, az EU jövőjével foglalkozó konvent elnöke ugyanis nyilvános vitára hívta Romano Prodit, az Európai Bizottság elnökét. A téma nem más, mint az állandó EU-elnöki poszt bevezetése.

Ha a vitára sor kerül, készséggel veszünk részt benne, és fagylaltról meg tűzijátékról is gondoskodunk – jelentette ki a minap Reijo Kemppinen, a bizottsági elnök szóvivője. A kihívás egyébként óriási feltűnést keltett, olyannyira, hogy a bizottságnál azóta állítólag égnek a telefonvonalak, és mind több „tekintélyes személyiség” jelentkezik a konventelnök potenciális vitapartneréül.
Nincs is ezen mit csodálkozni, hiszen Giscard d’Estaing javaslatai néhány héttel ezelőtt finoman szólva is felkavarták az álló vizet. A volt francia államfő április végén terjesztette elő indítványait, amelyek – s ez az általános vélemény – leginkább a nagyobb tagországoknak kedveznek. Giscard javaslata értelmében például megszűnne a félévente váltakozó soros elnökségek jelenlegi rendszere, és helyette „főállású” elnököt választanának az Európai Tanács élére. Ezt az elképzelést főként a nagyok, így Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Spanyolország, Olaszország és Lengyelország támogatja, a többiek vehemensen ellenzik.
Abban a kisebb tagországok is egyetértenek, hogy a mostani rotációs rendszer nem tartható fenn és haladéktalanul megújulásra szorul. (A 25 tagúra bővült EU-ban minden ország csak 12 és fél évente foglalhatná el az elnöki széket.) Számukra azonban elfogadhatatlan a francia politikus javaslata, már csak azért is, mert az szerintük a nagyobb tagországok súlyát és befolyását növelné a kicsik rovására. Ellenzi a főállású elnöki tisztség bevezetését az Európai Bizottság és az Európai Parlament is. Chris Patten, a bizottság külkapcsolatokért felelős tagja a minap „alapvetően rossznak” nevezte a javaslatot. A biztos egyebek között azzal érvelt, hogy az állandó elnök meggyengítené az új külügyminiszteri posztot. Arról nem is beszélve, hogy az új tisztség bevezetésével feszültség alakulna ki az EU és az Európai Bizottság elnöke között. A főállású elnöki poszt kapcsán élénk vitára lehet számítani a konvent e heti plenáris ülésén is – a 105 tagú testület többsége ugyanis szintén ellenzi Giscard d’Estaing elképzelését.
Kompromisszumra hajló ellenjavaslattal álltak viszont elő a minap a Benelux-államok. A hármak ragaszkodnak a félévente váltakozó elnökséghez (melyet ők a többi kis- és közepes méretű országhoz hasonlóan a tagállami egyenlőség egyik jelképének és garanciájának tekintenek), viszont egyebek között beletörődnének abba, hogy az Európai Bizottságnak csak tizenegy teljes jogú tagja legyen, tizenketten pedig amolyan tanácsadóként, „segédbiztosként” tevékenykednének. Az érvelés szerint az Európai Bizottság elnökével és az EU külügyminiszterével kiegészülve ez már 25 főt tesz ki, s így a jövőben mind a 25 tagország képviselete biztosítva lenne. A kis- és közepes méretű államok azonban foggal-körömmel ragaszkodnak az „egy ország – egy biztos” elvéhez – már csak ezért is kelthetett némi meglepetést a Benelux-ellenjavaslat a kicsik körében.
S noha június közepéig, amikor is a konventnek az asztalra kell tennie az alkotmány szövegét, még számos vitára, perpatvarra, egyeztetésre, javaslatra és ellenjavaslatra lehet számítani, nem kevés kérdésben már többé-kevésbé egyetértésre jutott a Giscard d’Estaing vezette testület. Így megállapodtak abban is, hogy az EU-nak igazi, írott, mindenki számára érthetően megfogalmazott alkotmánya lesz, és konszenzus alakult ki a tekintetben is, hogy a jövőben a külügyminiszter felügyelje az EU külkapcsolatait.
Sőt mi több: az uniós külügyér személyét illetően sokan már „tuti tippel” is rendelkeznek. Míg egyesek Joschka Fischer német külügyminiszterre esküsznek, addig mások szerint a görög diplomácia vezetője, Georgiosz Papandreu lesz a nyerő. S bár az EU-külügyminiszter kiválasztása sem lesz könnyű, megfigyelők szerint mindez eltörpül majd az állandó EU-elnök megválasztása mellett. Már ha Giscard keresztül tudja vinni akaratát…

***

Javarészt eldöntött kérdések. Bár a konvent még nagy viták előtt áll, a mögöttünk álló esztendőben már számos kérdésben többé-kevésbé konszenzusra jutottak a testület tagjai.
1.
Az Európai Uniónak rendes alkotmánya lesz, amely kitér az állampolgárok jogaira, intézményi rendjére, tevékenységére, jogköreire, jogi-politikai eszközeire.
2.
Az alkotmánynak része lesz az Alapvető Jogok Chartája, mely alapvető polgári és emberi jogokat rögzít.
3.
Az EU önálló jogi személyiség lesz, és megszűnik, illetve egységesül a hármas pillérrendszer (közösségek, közös kül- és biztonságpolitika, bel- és igazságügyi együttműködés).
4.
Nagyobb beleszólást kapnak a törvényhozásba a nemzeti parlamentek.
5.
Az Európai Bizottság elnökének megválasztásában fontos szerepet játszik majd az Európai Parlament.
6.
Nőhet az Európai Bizottság hatalma.
7.
Ki lehet majd lépni az Európai Unióból.
8.
Egyszerűsödnek az EU jogi eszközei. A jelenlegi több mint húsz jogi eszköz négyre csökken: törvény, kerettörvény, rendelet és döntés.
9.
Hivatalos státust kap az Eurócsoport. A bővítés után az EU 25 tagja közül csak 12 használja majd a közös pénzt, ez pedig szembeötlővé teszi, hogy az eurózónának nincs hivatalos képviselete. A 12 tagot tömörítő Eurócsoport várhatóan hivatalos tanáccsá válik.
10.
Külpolitikai főmegbízott helyett külügyminisztere lesz az EU-nak.
11.
Tisztul az intézményi kép – az alkotmány a jelenleginél világosabban le fogja írni, hogy melyik EU-intézmény pontosan miért felelős.
Forrás: Bruxinfo