Kőkemény szoftver

Furcsa jószág a PC. Az ember már-már családtagjának tekinti személyi számítógépét, dédelgeti, babusgatja, és egy sereg hibát megbocsát neki, de olyanokat is, amelyek miatt a televízióját már egészen bizonyosan kitaszajtotta volna az ablakon. Nincs ugyanis annál emelkedettebb érzés, mint amikor két-három napnyi – és álmatlan éjszakányi – küzdelem után egy már halottnak hitt PC monitorján ismét felvillan a fény.
Mindebből jól látható, hogy a PC-s társadalom tagjai nem hétköznapi emberek, mivel kizárólag extra érzékeny lélekkel magyarázható, hogy egyébként normálisnak tűnő polgárok tömegeinek a legkülönfélébb, ám rendszerint mások trehányságából származó problémák megoldása szerzi a legfőbb örömöt.
Aztán időnként – általában, ha a politika beteszi a lábát a számítógépesek világába – ezek a szuperérzékeny emberek bekeményítenek, és a maguk kulturált módján a társadalom vezetőinek az orrára koppintanak.
Nemrég például több magyarországi informatikai szervezet és vállalkozás tiltakozott Brüsszelben az Európai Parlament képviselői meghallgatásán az úgynevezett COM 92 direktívatervezet ellen, amely az Egyesült Államokhoz hasonlóan ezen a kontinensen is bevezetné a szoftverszabadalmi jogot. Magosányi Árpád, a Linux-felhasználók Magyarországi Egyesületének (LME) elnökségi tagja a hétfői sajtótájékoztatón elmondta: az Európai Parlament érzékenyen reagált a kérdésre, hiszen a kialakult helyzet nemcsak az informatikusokat és a szabadalmi jogászokat érinti, sokkal inkább az informatika és ezen keresztül az egész világ polgárainak a jólétét.
Az elsőre meglehetősen érthetetlennek tűnő, az LME elnökségi tagjának véleménye szerint azonban mindannyiunkat hátrányosan érintő bonyodalom lényege, hogy az új szabályozás életbelépését követően az unió területére érvényes szoftverszabadalom bejegyzése nyolcmillió forintba fog kerülni. Márpedig nem nehéz kitalálni, hogy ez az anyagi kötelezettség mit fog jelenteni a rendkívül kreatív, ám anyagi javakban kevésbé dúskáló honi programozói kisvállalkozásoknak.
De milyen gyarló is az ember, a COM 92 direktívatervezetről nekem saját, hányatott számítógépes hétköznapjaim ötlöttek az eszembe. Vagyis az, hogy miféle világ következik majd, ha a kicsik bedobják a törülközőt, és kizárólag az általában az Amerikai Egyesült Államokban székelő óriások szállítják majd a szoftvereket. Néhány napja ugyanis épp két óriáscég terméke akaszkodott össze a gépemben, s a küzdelem végül a teljes rendszert magával rántotta a lefagyások, nem indulások, instabilitások szomorú világába. A dolog főként azért háborított föl, mert két világelső vállalat méregdrága termékéről volt szó. Kétnapos elkeseredett csatározás után, végső kétségbeesésemben elektronikus levelet írtam az egyik óriás honi képviseleteinek. Ahonnan a következő választ kaptam:
„Koszonjuk kerdeset. Az (termék neve) kártyával a magyar XP/2000 operacios rendszerre valo telepiteskor van az On altal is eszlelt gond. Kerem forduljon a magyarorszagi disztributorhoz, aki elkuldi onnek az uj installacios CD-t a javitott driverrel.
Ha a termeke nem a hivatalos kelet-europai helyi kepviselettol szarmazik, kerem forduljon a kereskedohoz, akitol a kartyat vasarolta tamogatasert.”
Ha mindebből egy árva szót sem értenek, az nem az önök hibája. A tanulság pedig az, hogy így egy esztendővel a teljes jogú uniós tagságunk előtt talán ideje elkezdenünk megbecsülni a kicsi magyar cégeket. Akik baj esetén emberi nyelven szólnak hozzánk.