Péter apostol

Kiss Péter kancelláriaminiszter (megelőzően munkaügyi főelőadó) beszélt nemrégiben a nemzethez. Később jobban lettünk. Nem tisztem minősíteni a baloldali ellenálló ifjúság frontemberének porondra lépését, összesen csak annyit, az egykori ifjúkommunistákra, például Ságvári Endrére emlékeztetett szegény.
Lépjünk túl a problémán, arról van szó, hogy sajnos egyre inkább elszaporodnak közéletünkben a Kiss Péterek, csapatostul telepednek ránk az ifjúmunkás mozgalom régi harcosai, meg a veteránok is ott totyognak a háttérben. Szóval azt mondja jó Kiss Péter a BIT-bábszínházból, hogy üdvözöljük mindannyian Izrael állam megalakulásának ötvenötödik évfordulóját, ez nagyon szép kerek szám, innét kéne benullázni a kilométerkövet is.
Ugrok parányit, említem, nevezett Kiss Péter (akkor még Peti, Petya, miegyéb) a rendszerváltás esztendejében, kilencvenben másképpen vette a levegőt. Akkori csapatának utcai harcosai Zsidesznek nevezték a Fideszt, az akkori ellenzék egyik meghatározó pártját. Péter (Petya) most meg máshová dobálja a csókokat. Oda, ahonnan voksokat remél.

Meg kéne kapaszkodni valamiben, miniszter uram! Kéne egy fix pont, illuminált embernek például határozottan jót tesz. Aki összevissza fideszezik-zsideszezik, aztán Izrael államot köszönti, azt előbb-utóbb beköpi a piaci légy. Meg a közvélemény is megveti. Álljon már a sarkára, miniszter uram, onnét a Köztársaság térről. Vigyázz! Jobbra át!