Tisztelt Szerkesztőség!

Kellő gonddal járunk el

A május 10-i Magyar Nemzet Magazinban (szerkeszti: Fehér Béla) Lukács Csaba A leghűségesebb turista címmel megjelent cikkével kapcsolatban az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) Rt.-vel kapcsolatos „viszontagságaira” feltétlenül reagálni szeretnék, mivel állításainak jó része valótlanság vagy alaptalan feltételezés. Az első pillanataitól kezdődően gondot fordítottunk az erdélyi magyarok ügyeinek hatékony intézésére és költségeik minimalizálására. Ezt az elvet valljuk ma is, és e szerint járunk el az azóta keletkező ügyekben is. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy a cikkíró megkímélhette volna magát az irodánkat ostorozó mondataitól, ha áttelepülése idején a honosításhoz szükséges iratait fordításra benyújtotta volna, hiszen abban az időben ezeket a Menekültügyi Hivatal jóvoltából – az OFFI Rt. hatékony együttműködésével – ingyen kaphatta volna kézhez.
Téves az az állítása, hogy amennyiben a fordítás egy sora átcsúszik a következő oldalra, akkor azt is felszámoljuk. Öt-hat sor terjedelmet sohasem szoktunk felszámítani egész oldalként. A hiteles fordítás megjelenítése például egy erkölcsi bizonyítvány esetén valóban átlagosan 18-22 sor, és ez a szóban forgó személy legfontosabb személyi adatait tartalmazza. Ez egy típusnyomtatvány, és irodánk sem szerkeszti újra az erkölcsi bizonyítványokat, azonban a személy- és helységnevek pontos magyar megfelelője és az adatok hibátlansága nagy fontossággal bír. Az elkészült fordítás okirat, sőt a hiteles fordítás közokirat, amely hasonlatos az ügyvédek és közjegyzők által készített okiratokhoz, ahol senkinél nem merülne fel az a gondolat, hogy miért kell egy adásvételi szerződésért olyan sokat fizetni, amikor az ügyvédnek és közjegyzőnek már benne van a gépében, és szinte csak ki kell nyomtatnia az éppen aktuális adatok beírása után. Ugyanakkor éppen ügyfeleink védelmét szolgálja az a megoldás, hogy a nem teljes sorokat az oldal végéig úgymond kiütjük, hogy illetéktelen és utólagos beszúrások ne történhessenek meg.
Az árainkat sokalló megjegyzéseire meg kívánom jegyezni, hogy a hiteles fordítás nem egyszerű fordítás, hanem lektorált fordítás, tehát két szakember közreműködését igényli. Ez kétségtelenül drágítja a szolgáltatást, miképpen az a körülmény is, hogy bármely nyelven kötelesek vagyunk megrendelőink rendelkezésére állni. Éppen az előbb elmondott lektorált fordítás teszi szükségessé azt is, hogy egy bármilyen rangos külső szakértő magánemberként beadott fordítását is lektorálnunk kell. Ugyanakkor éppen a lektorálásra beadott fordításokkal kapcsolatos észrevétele valótlan, nincs ugyanis semmiféle hercehurca akár az OFFI-nál már korábban lefordított, akár az ügyfél vagy valamelyik erdélyi, illetve magyarországi fordítóiroda által készített fordítás lektorálására történő beadása esetén, hiszen nagyon is tisztában vagyunk az áttelepülőket terhelő és a cikkben is részletezett tetemes költségekkel. Elmondhatom, hogy az utóbbi hat-hét évben nem fordult elő olyan „úgynevezett” ügyfélfordítás, amit újrafordításra adtunk volna tovább, ezzel kétszeres költséget okozva az ügyfélnek.
Nem fogadjuk el a szerzőnek azt a megállapítását sem, hogy a piacon „teljesen természetes az egy nap alatt elvégzett munka és ezért általában nem kérnek felárat”. Tudomásunk szerint a piac valamennyi szereplője figyelembe veszi árai kalkulálásánál a sürgősségi igényeket. Ez irodánknál is így van, hiszen hozzánk naponta sok tucat fordítási megrendelés érkezik.
Végül szeretnék gratulálni a szerzőnek a fordítási szakma ügyeiben mutatott imponáló tájékozottságához. Elképzelhető, milyen energiákat igényelhetett a Magyarországi Fordítóirodák Egyesületének monopóliumellenes küzdelmének részleteit kideríteni, megismerkedni a hazai és külföldi árképzési módszerekkel, sőt egy olyan alkotmánybírósági határozatot is előbányászni, amely a nagy nyilvánosság előtt soha sem jelent meg és csupán az érdekeltek kapták kézhez.
Szappanos Géza
vezérigazgató, OFFI, Budapest

Szappanos Géza vezérigazgató úr szememre veti, hogy miért csak most akarok magyar állampolgárrá válni, hiszen a kilencvenes évek elején ingyen lefordították volna az irataimat. A cikk azért készült: egy évvel Magyarország EU-csatlakozása előtt hogyan lehet megszerezni a magyar állampolgárságot. Ismeretségi körömben volt olyan ember, akinek az OFFI a plusz egy sort külön oldalnak számította fel, és továbbra is sokallom a tizennyolc soros típusnyomtatvány (amelyben csak a név és a település neve változik) lefordításáért az ötezer forintot – még akkor is, ha a romániai magyar helységnevek pontos lefordítása nagy fontossággal bír. A lektorálásra beadott fordításokkal kapcsolatos észrevételeim egy olyan ügyfelüktől származnak, aki panaszt tett emiatt az Igazságügyi Minisztériumban – javaslom, hogy várjuk meg az ügy végét.
Lukács Csaba

Médiaegyensúly közszolgálati módra

Bevallom, kíváncsisággal vegyes érdeklődéssel néztem meg Friderikusz Sándor két műsorát. Kíváncsi voltam arra, vajon mit tud nyújtani vasárnap esténként 13 milliós költségért a médiasztár. Vajon miféle újdonságot adhat ez a szólásszabadság-műsor A Héttől elbirtokolt helyen, ahol évek óta megszoktuk, hogy a politikai széljárás ugyan némileg befolyásolja, mégis az ország és a világ időszerű dolgairól képet kaptunk. Nos, a felcsigázott várakozásomat a két műsor alaposan lehűtötte.
Friderikusz mindkét esetben szerencsétlenül választott témát. Bemutatott egy arab orvost, aki itt szerzett diplomát, és egy hazai klinikán dolgozott. Az orvos egyhavi fizetését átutaltatta egy alapítványi számlára, mely úgy reklámozta magát, hogy az adományok sérült és beteg palesztin gyermekek gyógyítását teszik lehetővé. Miután kiderült, hogy az említett alapítványi számla nem gyermekgyógyászatra, hanem egy terrorszervezet fenntartására szolgál, a magyar hatóságok rövid úton kiutasították az orvost. Friderikusz – már elnézést az erős minősítésért – ostoba módon meghívta a stúdióba a magyar biztonsági szervezet egy képviselőjét, és faggatni kezdte az ügyről. Médiasztár létére nem tudja, hogy a biztonsági szervek azért titkosszolgálatok, mert nem adhatják ki sem azt, hogy honnan szereztek információt, sem pedig hogy milyen és melyik terrorszervezetről van szó. A többi zagyvaságról már nem is érdemes szólni, arról, hogy az orvosnak felesége van, aki éppen Németországból jött most ide a stúdióba. A hölgy lehet élettárs vagy egyéb, de házasságkötés sem a magyar, sem az iszlám törvények mellett nem történt.
A második műsor szenzációja a marihuánával kapcsolatos vita volt. Az a szégyenletes és provokatív tüntetés, melyet a kendermagosok rendeztek éppen anyák napjára a Vörösmarty téren, előre láthatóan kihívta a drogok liberalizációjának minden ellenzőjét. És Friderikusz a szólás szabadsága örve alatt vendégül látta a stúdióban a két megcsontosodott libertinust, Jancsót és Konrádot. Hogy még nagyobb súlyt adhasson a drogliberalizációs nézetnek, díszvendég volt a közoktatás minisztere. Az esetleges szakmai álláspont nyilvánítása Funk doktor dolga lett volna, de őt szóhoz sem engedték igazából jutni. Amint megmukkant, a megdühödött Jancsó leintette. Pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a marihuána veszedelmes kábítószer, és állandóan arra kell utalni, hogy minden egyes elszívott vadkenderes cigaretta gazdagítja a titkos termelőket, a maffia gazdáit és a forgalombahozókat. Sem Friderikusz, sem vendégei egy fél mondattal sem tettek erről említést, de közben bekapcsoltatták a téren bávatagon ácsorgó televíziós munkatársat, hadd lássa a nép, micsoda botrányt csapnak a tojásdobáló fütyülő „provokátorok”. Ugyan, hogy lehettek provokátorok azok, akik éppen azért mentek ki a térre, hogy egy gyalázatos provokációt akadályozzanak meg? Persze mindig vannak, akiket ilyenkor elönt a méreg, akik gorombák is tudnak lenni, mikor azt látják, hogy a jövő nemzedék egészségéről, tiszta életéről esik szó.
Friderikusz csúnyán levizsgázott. Remélem, a televízió vezetői belátják tévedésüket.
Domonkos István, Budapest
*
Olvasom, hogy az ORTT panaszbizottsága által elmarasztalt Friderikusz (és producere) gyakorlatilag megbukott vasárnap esti közéleti műsorával. Ugyan adásba került néhány produkció, de a csodás nézőszám csak nem akart összejönni, hiába vár erre türelmesen a köztévé egyébként illegitim vezetősége. A kudarc, amellett, hogy előre látható volt, nem maradhat következmények nélkül. Olyan nincs ugyanis, hogy az adófizetők pénzén rendre egy politikailag abszolút egyoldalú műsorfolyamot kínálnak fel. Olyan sincs, hogy a kormánypártok megvásárolható szócsövévé züllött médiasztár megengedhesse magának, hogy a Fidesz-kongresszusról szóló tudósítása után egyetlen – rendszerint gorombán lehurrogott – kivétellel csupa kormánypárti, indulatosan Fidesz-ellenes elemzőt hívjon a stúdiójába, s hogy ezt Friderikusz komolyan gondolhatta egyáltalán, sok mindent elárul a magyar közszolgálati média szakmai és morális állapotáról. Arról, hogy a parlamenti ellenzékről egyszerűen nem vesz tudomást az MTV vezetősége; arról, hogy az Orbán-kormány idején valósággal hiperaktív baloldali médiakritikusok torkán máig egy szó sem jött ki annak kapcsán, ami az MTV-ben a kormányváltás óta folyik. Szerintük minden rendben van. Juszttal, Friderikusszal, a súlyosan elfogult Nap-keltével, mindennel. És ami a legfelháborítóbb: hogy a kiáltó politikai egyoldalúságot valamennyiünk adófizetői pénzén valósíthatják meg. De megtehetik. Ezzel bízták meg őket.
Szekeres Pál, Budapest

Kendermag, szesztestvér

Informatív cikküket (Kendertánc, Magyar Nemzet Magazin, május 10.), amely orvos létemre is sok újat tudott mondani, kiegészíteném. Azt írják, hogy nem bizonyított minden kétséget kizáróan a marihuánafogyasztás és a későbbi keménydrog-fogyasztás közötti összefüggés. Valóban, sokáig kellett várni e tény bizonyítására, azonban 2003 januárjában a Journal of the American Medical Associationban közöltek egy vizsgálatot, amely szinte semmilyen visszhangot nem keltett a magyar tömegtájékoztatásban. Korábbi felmérések is alátámasztották, hogy azok, akik fiatal korukban füveztek, később jóval nagyobb valószínűséggel válnak alkoholistává vagy kábítószerfüggővé, azonban ezt sok szakértő annak tulajdonította, hogy néhány ember örökletesen hajlamosabb mind a kender, mind a többi kábítószer élvezetére, ezért nem bizonyított, hogy a kettő között oksági kapcsolat állna fenn. A szaklapban megjelent cikk ezt cáfolja meg: egypetéjű ikrekkel (akik génállománya teljes mértékben azonos) és kétpetéjű ikrekkel (akik génjeinek csak fele azonos – hasonlóan a különböző időben született testvérekéhez) kérdőívet töltettek ki, amelyben rákérdeztek, hogy jelenleg fogyasztanak-e nagy mennyiségű alkoholt vagy más kábítószert, és hogy fiatal korukban szívtak-e marihuána-származékokat. Az egypetéjű és a kétpetéjű ikrek között ugyanannyival több korábbi füvező vált később drogfüggővé. Ez azt bizonyítja, hogy a marihuána – az örökletes tényezőktől függetlenül – hajlamosít a kábítószerek és az alkohol fogyasztására és a függőségre. E jelenség okát a kutatók még nem derítették fel, azonban annyi biztos, hogy ha gyermekeinket megvédjük a könnyűnek titulált drogoktól, akkor kevésbé kell félnünk attól, hogy alkoholos májzsugorban vagy herointúladagolásban halnak meg.
Dr. Kern Dávid, Budapest

Gépkocsik milliárdokért

Államközi egyezmény alapján 1966-ban a bécsi Állatorvosi Főiskolán immungenetikai laboratórium megszervezésére kaptam megbízást. Sokszor kellett vidékre is utaznom a főiskola VW autóbuszával vagy saját – már ott vásárolt – gépkocsimmal. Az összes állami gépkocsi Bécsben nem haladja meg a 100 darabot. Ebben benne volt a főiskola autóbusza is. Az az államtitkár, aki a laboratórium felállításához a kutatási forrást biztosította, látogatásakor villamossal érkezett. Ha saját gépkocsimmal utaztam, úgy kilométerenként kaptam egy alap- és minden további bennülőre kiegészítő térítést. Az állami intézményekre külön díjszabás írta elő a térítés összegét. A magánvállalkozások ennél valamivel többet fizettek. Bécstől nem messze, Berndorfban volt a főiskola tan- és kísérleti gazdasága, ahova sok tanszékről utaztak ki. Minden tanszék kapott egyéves kilométerkeretet és ennek erejéig fizettek ki térítést. Ha ez az összeg elfogyott, úgy a tanszék csak saját költségére, illetve az ott dolgozók saját zsebére utazhatott. Fellebbezés nem létezett, pótkeretet nem biztosítottak. Csak 2003-ban 5-10 milliárdba kerül a minisztériumok gépkocsijainak a beszerzése. Nem beszélek Demszky úr 18 milliós terepjárójáról. Jó lenne, ha kipróbálná a 22-es buszjáratot Budakeszire! Talán másképp szemlélné Budapest közlekedését.
Dr. Soós Pál, Budapest

***
KOVÁCS JÁNOS (Budapest): Magánvélemény a Tocsik-ügyről című levelemet a lap május 9-i számában nagyon korrektül közölték, azonban olyan cím alatt, amellyel írásom igazságszolgáltatással kapcsolatos vonzatát emelték ki. Én nem az igazságszolgáltatás nevetségessé válását tartottam levelem eszmei mondanivalójának, hanem azt, hogy a kormányzati körök törvényellenesen indították akciójukat az önkormányzatok létalapjának, sőt magának az önkormányzatiságnak megrövidítésére, ellehetetlenítésére, a települések és a településeken keresztül a polgárok önrendelkezési jogának csorbítására. Ez az akció indított el olyan lavinát, aminek még a bíróságok is áldozatává váltak. Olyan ügyben kellett ugyanis ítélkezniük, amelyben a valóságos bűnt elkövető igazi nagykutyák törvényen felül álltak, sőt állnak még ma is. A nyomozás nem ellenük irányult, vádemelés ellenük nem történt. A bíróság nem igazságot szolgáltat, csupán ítélkezik abból a hozott anyagból, amit a vád és a védelem a bíró asztalára tesz.
*
CZETŐ LÁSZLÓNÉ (Budapest): Milyen kormány az, amelyik mellett létre kell hozni egy korrupcióellenes, a közélet megtisztítására hivatott bizottságot? Természetesen ezt is saját klientúrájukból, s ki tudja hányadik fizetett állása lenne az a bizottsági tagoknak. Nem lehetne megtakarítani az ide szánt pénzt, és minden területre hozzáértő, megbízható embereket kinevezni? Vagy ilyen nincs? Nem kéne tanácsot adni milliókért az állami vagyon elkótyavetyélésére, mert a tanácsért kifizetett milliókat is az adófizetők pénze bánja. A paksi atomerőműnek sem tanács kell, hanem hozzáértés vezetői és dolgozói szinten. Megfigyeltem, hogy minden olyan kiadás esetén, beruházásnál, amit a kormány nem akar, azonnal arra hivatkoznak, hogy az sokba kerülne az adófizető polgároknak. Vigyáznak adóforintjainkra; nem is épült egy évük alatt semmi. A jelenlegi kormánytól egy év alatt többször hallottam azt, hogy „nincs rá pénz”, mint a Fidesztől négy év alatt. Hogy hová tűnnek el az adóforintok, azt nem tudom. De az biztos, hogy nem a kormány korrupcióellenes bizottsága fogja azt leleplezni.
*
Dr. RAJHÁTHY AURÉL (Budapest): Engem is megrázott a siófoki tragikus vasúti baleset. Már a vasút őskorában rájöttek arra, hogy legalább kettő érzékszervet kell segítségül hívni a veszély tudatosításához, ezért a pöfögő mozdonyok előtt zászlót lobogtató, kolompot rázó bakterek haladtak. Később a jól látható és keménységük miatt érzékelhető zárórudas sorompók fölé messziről hallható csengőket szereltek, hogy a tilos átkelést érzékeltessék. Jelenünk mérnökei is kifundáltak bonyolult elektronikus szerkentyűket, melyek – esetleg műholdas közvetítéssel – jó áron, gépkocsikba szerelve segítenek a figyelem felkeltésében az utazónak. De talán az említett primitíven praktikus és valamivel olcsóbb eszközök is gyarapíthatnák a veszélyes helyzetek észlelhetésének lehetőségeit. Azaz: mivel a fénysorompó elektromos árammal működik, rajta és általa szabályozva elektromos csengő is működhetne, esetleg 50 méterrel előrevezetve az első jelzőtáblához is, biztosítva a fékutat.