Vállalt jobboldal

Szomorúan és kényszeredetten állapítom meg „a magyar baloldal mibenlétével kapcsolatban”, hogy a vonalas, „kétkezi baloldali” Bächer Ivánnak (az idézőjeles szövegrészek tőle származnak – a szerk.), a Népszabadság vezető publicistájának a véleményével ellentétben „komoly gondok vannak” a baloldallal. A pártlap a múlt héten az előd Szabad Népet idéző stílusban egyetlen publicisztikával két ásónyomnyit mélyített a betemetésre váró lövészárkon. Hiába, a baloldali sajtóban a mennyiség sajnálatos módon még mindig nem csapott át minőségbe.

„A jobboldal sajátságos állapota okozza a zavart a baloldalon” – írja a közvetve az MSZMP jogutódja által is tulajdonolt újság, és ebben az egyben igaza van. Tudniillik a polgári oldal a választók akaratából ellenzékbe kényszerült. A baloldalnak kormányzati szerepkörben azonban nem támadni, lejáratni, sértegetni kellene a kétes körülmények között legyőzött ellenfelet, az ország lakóinak majdnem felét kitevő polgári oldalt, hanem kormányozni illene már. Legalább olyan szakmai színvonalon, mint azt az Orbán-kormány tette. Őrizni kellene a baloldali kormányprogramnak is beillő tandíjmentességet, a diákhitel-kedvezményeket, az ingyenes kórházi ellátást, a családi adókedvezményeket, a támogatott lakásépítési hiteleket, a nyugdíjak értékállóságát, az erős forintot, a jövőbe vetett hitet; folytatni kellene a hazai vállalkozók erősítését, a templomépítéseket és -felújításokat, az ország építését. Az iskolák bezárása helyett az oktatás nagy ívű fejlesztésébe illenék fogni egy esélyteremtést zászlajára tűző szociálliberálisszociáldemokratanemzetiközépköztársaságpárti kormánynak.

Nálunk ugyanis – a baloldal „mibenlétét” és elkorcsosult tudatát tekintve – jobboldalinak „muszáj lenni annak is, aki különben nem lenne” az. Vagyis olyannak, „aki szereti, ha békén hagyják”. Az agresszor amerikai Bush elnök háborúját ellenző béketüntetésen éppúgy, mint a kormányellenes tüntetésen. Főként ha azt előre bejelentette az igazi baloldali hiteles „történelmi” Szociáldemokrata Párt. Sőt még akkor is helye van a véleménynyilvánítás – szabad, gumibotokkal nem fenyegetett – szabadságának, ha a pártállami elnyomórendszer volt titkosrendőre vezeti a kormányt.

A publicista által gyalázott jobboldali polgári körök szándéka reményeink szerint legalábbis az, hogy végképp eltörlik a múltat. Hogy pártállami múmia még egyszer ne képviselhesse hazánkat a világpolitika színpadán. Hogy gyalázatos múltú, az eszméket milliárdokra konvertáló baloldaliak ne oszthassák meg Európát is, ne kelthessenek zavart a magyar nép nevében a velünk sorsközösséget vállaló államok szövetségében.

„A konzervatív polgári mentalitáshoz hozzátartozik a más vélemények tolerálása, a más véleményen lévőkkel való emberi kommunikáció.” De úgy elég nehéz vitázni, hogy a Népszabadság azt terjeszti nagy nyilvánosság előtt, hogy újságírója „a magyarok házának nevezett épületbe nem tehetné be a lábát anélkül, hogy testi épsége ne forogjon veszélyben”.

Ez súlyos hazugság hatásvadászat céljából elkövetve.
Pedig a magyar baloldal tényleg nem baloldali, hanem forintócsító vadliberális, amelyik egyedül a klientúra opálos üvegzsebeinek érdekeit tartja szem előtt. A létező magyar baloldal lényegét tekintve egy posztkommunista bagázs, megerősítve a hálózat közvélemény-formáló tollforgatóival. Mindeközben részükről nincsenek „jelek, magányos hördülések, óvatos intések”.
Bächer szerint „kormányváltás esetén egy zsidózó, oláhozó, sípoló, terrorházi” jobboldal kerülne kormányra. Szerintem meg egy magyarozó, arabozó, pártházi fasiszta-kommunista, lélekölő álbaloldali, álliberális hálózatba szervezett baloldal van kormányon, egy szigorúan titkos állományú főhadnaggyal az élen.
S ez valóban „nemzeti katasztrófa”.