Dagad a botrány Friedman körül

A német közélet két legvitatottabb képviselője közül az egyik halott, a másik eltűnt. Jürgen Möllemannt pénteken temették el Münsterben, ellenlábasa, az erkölcsi törvények betartását agresszívan követelő Michel Friedman pedig valahol Dél-Európában bujkál. A Német Zsidók Központi Tanácsának alelnökét kábítószer-fogyasztással gyanúsítják.

Váratlanul került Michel Friedman a berlini rendőrség érdeklődésének középpontjába. A detektívek a szervezett bűnözés elleni harc során ukrán–orosz csoportra bukkantak, amely Kelet-Európából illegálisan importált utánpótlást a főváros „piros lámpás miliője” számára. A sokszor erőszakkal prostitúcióra kényszerített lányokat csak gondosan kiválasztott, prominens személyeknek közvetítették ki. Ebből a környezetből nem hiányoznak a kábítószerek sem. Az emberkereskedelemmel foglalkozó csoport elleni eljárás során bukkantak a nyomozók Friedmanra. Két prostituált vallomása hívta fel rá a figyelmet, és a lehallgatott telefonbeszélgetések egyike megerősítette a gyanút: a „Paolo Pinkel” név alatt jelentkező kokainrendelő hangját összehasonlították a televíziós adás hanganyagával, és a szakértők nem kételkednek abban, hogy Pinkel nem más, mint Michel Friedman. Az ügyészség házkutatást rendelt el, és ennek során Friedman hálószobájában három olyan zacskóra leltek, amelyek jellemzői a kokainkereskedésnek. Ezek üresek voltak ugyan, de a maradékok laboratóriumi vizsgálata kábítószerre utalt. A gyanúsítottól hajpróbát vettek, ennek eredménye a hét végére várható. Friedman mindeddig nem volt hajlandó állást foglalni az ügyben, állítólag Olaszországban rejtőzött el a sajtó kellemetlen kérdései elől.
A Friedman-affér óriási hullámokat kavart. A német médiavilág frontharcosai közül senki sem helyezte olyan magasra az erkölcsi mércét, mint ő. Nagyképűsége, tévedhetetlensége, udvariatlansága alig ismert határokat. Eközben élvezte azt a származásából levezetett kiváltságot, amely megvédte a kritikától. Jürgen Möllemann volt az egyetlen politikus, aki vette magának a bátorságot és kijelentette: senki nem növeli úgy az antiszemiták táborát, mint egy bizonyos Friedman úr, a maga intoleráns, gyűlölködő és nagyképű modorával. A liberális Möllemann ezzel elfűrészelte maga alatt a fát, az FDP nem volt hajlandó vállalni a rizikót, hogy antiszemita váddal illessék, és kizárta soraiból a párt elnökhelyettesét, a volt szövetségi minisztert, sőt alkancellárt. A CDU – amelynek Friedman aktív tagja – a párt ifjúsági szervezete révén nyilvánított véleményt először a botrányról. Peter Tauber hesseni elnök felszólította Friedmant, hogy a drogvád tisztázásáig szüneteltesse tagságát. Ha pedig bizonyítást nyer kábítószer-függősége, nincs keresnivalója a kereszténydemokraták között.