Határátkelő

Az Európai Unió vaskalapos bürokratái nem járnak Csíksomlyóra. Olyasmit láthatnának ott, ami az uniós normák szerint nem is létezik, például több százezres áhítatos keresztény tömeget, felekezetek fölött átívelő, szereteten alapuló megértést, toleranciát, határoktól független magyar egységet. Nem nekik való az ilyen látvány. Ha tehetnék, ha hatalmukban állna, talán be is tiltanák a csíksomlyói búcsút mint a modern európaiságtól idegen, retrográd demonstrációt. Az Európai Unió nem épít a keresztény hagyományra, mintha a kereszténység csak valami múlékony eszmeáramlatocska lett volna, amely nem hatott az elmúlt kétezer év kultúrájára. Az ő szemükben a csíksomlyói búcsú egy letűnt kor rekvizítuma, avítt eszmékkel, haladásellenes rítusokkal. S még ennél is jobban elborzasztaná őket az a tapasztalat, hogy az ott megjelenő magyarok egyszerűen nem akarják tudomásul venni a mai tételt: egységes magyar nemzet márpedig nincs, arról szó se essék.
Az uniós bürokraták és hazai lakájaik legnagyobb bánatára azonban Csíksomlyó él, erősödik, s a magyarság legnagyobb zarándokhelyévé vált, mindenféle uniós jóváhagyás nélkül is. Csíksomlyó a maga szelíd módján válaszol Verheugen úrnak, meg a Máért „reálpolitikusainak”: egységes magyar nemzet akkor is létezik, ha különböző okmányokból kitörlik a kifejezést. Ez nem pusztán verbális fogalom, mint a szocialista hazafiság, hanem valóságos lelki entitás, a turáni átoknak mondott, széthúzásra való hajlandósággal együtt. A határon túli magyarok 95 százalékát lefedő pártok és szervezetek vezetői, az anyaország politikusainak egy része, az unió ideológusai kitörölhetik szótárukból, ez a nemzeti egység vágyát s megnyilvánulásait nem szünteti meg.
Felemelő aktus színhelye volt a Vállaj–Csanálos határátkelő a csíksomlyói szentmise előtti napon. Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök felavatták az új határállomást, átvágták a piros-sárga-kék és a piros-fehér-zöld szalagokat, még egy fát is ültettek, reméljük, a termésén nem fognak öszszeveszni. Feltételezzük, Nastase úr felmutatta az átkeléshez szükséges euróösszeget, s Medgyessynél is volt elegendő valuta, ugyanis annak hiányában senki nem kelhet át a legmodernebb, legszuperebb, legelegánsabb határátkelőn sem. A magas felek megállapodtak, hogy a módosított státustörvény romániai alkalmazásáról ismét kötnek egy kormányközi megállapodást, de nem olyat ám, mint a 2001-es volt, annál sokkal európaibbat és jobbat. A részleteket még nem ismerjük, de abban bizonyosak lehetünk, hogy akad majd az érintettek 95 százalékát képviselő romániai magyar politikai tényező, amely tökéletesen elégedett lesz az új paktummal.
De addig még a státustörvényt is módosítani kell. Éppen ma kerül a parlament elé a törvény, s miként Orbán Viktor nyilatkozta volt, nem lesz szép a vita. Medgyessy valószínűleg leveszi addigra a pénteken még zakóján hordott román trikolórt, de arról csak ábrándozhatunk, hogy rádöbben: a magyar színek nemcsak vagdosásra valók, hanem azokat az ember mindig a szíve fölött viseli, még akkor is, ha Isten különös kegyelméből, a nemzet még különösebb akaratából, s az Európai Unió legsajátosabb érdekéből miniszterelnök lett. Magyar miniszterelnök.