Öt évvel ezelőtt tízezrek meneteltek az utcán, tiltakozva a dunakanyari gát megépítése ellen. Ezeket az embereket csak a Fidesz tudta megszólítani. Mi több, ön talált hangot leginkább a tiltakozókkal, akiknek a támogatása talán a szoros választási versenyben is döntő volt. Milyen oka van annak, hogy a frakciójának vezetői már nem számítanak az ön bizottsági munkájára?
– Üzenete van, mégpedig az, hogy a pártból kiszorulhat a környezet- és természetvédelem ügye, legalábbis az a része, amelyik valamely gazdasági érdeket sérthet. Pedig több százezer embernek a személyem jelentette azt a szimbólumot, hogy a Fideszben van környezetvédelem. Mint ahogy Pokorni Zoltán testesíti meg az oktatás ügyét, vagy Németh Zsolt a határon túli magyarok képviseletét. Kellemetlen egybeesés, hogy éppen akkor hívnak vissza, amikor egy ország tudja azt: a paksi atomerőmű üzemzavaránál az élet is engem igazolt. Elsőként ugyanis én emeltem szót – Koltai Tamás párttársammal – az elhallgatás és a veszély miatt.
Én azonban rang nélkül is képviselem a zöldügyet, s hallottam olyan hangokat is, hogy „az Illésnek nem kell pozíció, anélkül is húzza az igát”. Amellett, hogy nem örülök Áder János frakcióvezető döntésének, a munkámat továbbra is folytatom. Áder ráadásul azt is kijelentette, hogy továbbra is számít rám, sőt még több feladatot vállalhatnék fel országszerte. Jelezte azt is, hogy elnöke lehetek a szakbizottság megalakítandó integrációs albizottságának, ha a kormányoldal is úgy akarja.
– Nemrég azt mondta a Magyar Nemzetnek, reméli, hogy önt nevezik majd ki a Fidesz alakuló környezetvédelmi tagozatának élére. Egyre biztosabb azonban, hogy a szaktárca volt államtitkárára, Medgyesy Balázsra bízzák a testületet.
– Megtiszteltetésnek vettem volna, ha az én nevem kerül szóba a zöld tagozat vezetésére, de közben az a koncepció érvényesült, hogy a tagozatok élén kevésbé ismert szereplők kaptak lehetőséget. A testület egyébként még nem alakult meg, s továbbra is szívesen részt vennék a munkájában, egyszerű tagként is. A Fidesz alapszabálya szerint a tagozatnak amúgy is magának kell megválasztania a vezetőit. Ez a meccs tehát még nem futott le. A napokban fideszesek vagy akár egyszerű polgárok többen is feltették a kérdést, miért váltottak le, s miért nem szervezhetem a környezetvédelmi tagozatot. A válaszok között a személyes féltékenység és az irigység is felmerülhet, de Pokorni Zoltán egy tévériportban például azzal vádolt, hogy nem vagyok csapatjátékos. Erre azt tudom mondani, hogy úgy nem lehet csapatjátékot játszani, ha a csapat kimegy a pályára, engem pedig bezárnak az öltözőbe, és eldobják a kulcsot. Kövér László kivételével az elmúlt években nem volt módom egyeztetni a párt vezetőivel, dacára annak, hogy sokáig magam is az elnökség tagja voltam. És itt nem Illés Zoltánról van szó, hanem arról, hogy felvállalja-e a Fidesz a környezetvédelmet. Én lojális vagyok a pártomhoz, de tudni kell, hogy már akkor is környezetvédelemmel foglalkoztam – a rendszerváltozás óta –, amikor nem voltam parlamenti képviselő, és akkor is azzal fogok foglalkozni, ha netán már nem leszek az. Ezt az ügyet úgy szolgálom, ahogyan Varga Laci bátyám tanította. Ő azt mondta ugyanis, hogy aki nem képes kompromisszumokat kötni, az ne menjen politikusnak. Aki azonban elvtelen kompromisszumokat köt, az távozzon. Amikor valaki azt mondja nekem, hogy nem foglalkozhatom a fővárosi agglomeráció zöldügyeivel vagy egyes veszélyes hulladékokkal kapcsolatos ügyletekkel, az nem kompromisszum. Tehát ne diktátumok legyenek, hanem valódi csapatmunka. Az utóbbiban mindig is partner leszek.
– Orbán Viktor ugyanakkor hozzáfogott egy „polgári hátország” felépítéséhez, a konzervatív gondolkodású emberek összefogásához. Ebben a munkában teremhet-e babér önnek?
– Amikor Áder János a döntésének közlésével egy időben még több munkára buzdított, felmerült, hogy milyen irányban indulhatnék el. Az uniós integráció zöldkérdései mellett abban maradtunk, hogy országosan, a zöldmozgalomban és a polgári körökkel szervezhetem a környezetvédelem ügyét. Hamarosan eldől, hogy a konzervatív oldalon olyan világot építünk-e, mint Bajorországban, ahol a zöldügy szorosan kapcsolódik a foglalkoztatáspolitikához, az egészségügyhöz, a szociál- és a gazdaságpolitikához vagy olyan világot konzerválunk, amelyben a különféle üzleti csoportok szűken szabott érdekei tönkreteszik a magyarságot és mindnyájunk jövőjét. Én természetesen az előbbiért fogok küzdeni, mint ahogy máris állandó kapcsolatot ápolok a bajor tartomány környezetvédelmi miniszterével.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
