Nemzeti kultúránkért

A XX. század végének értékvákuuma és erkölcsi relativizmusa helyett olyan nemzeti kultúrpolitikát akarunk, amely képes emelni a nemzeti közösség erejét – nyilatkozta lapunknak Pálinkás József, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség kulturális tagozatának elnöke. A volt oktatási miniszter úgy véli, a Medgyessy-kormány nem teljesíti oktatáspolitikai ígéreteit.

Ön mint egyetemi tanár és az előző kormányzati ciklus oktatási minisztere pártján belül miért a kulturális tagozat létrehozásában vett részt?
– A tágabban értelmezett kultúra ma a nemzeti megmaradás és összetartozás egyik tartóoszlopa, s a jövőben még inkább azzá lesz. Most, amikor az ipari termelés bizonyos értelemben globalizálódik, vele együtt a tudás és sajnos a kultúra is jórészt erre a sorsra jut. Ezzel azonban nagyon sokat veszít az értékéből, mert az egyik legfontosabb feladata, hogy az emberek között összetartó kapocs legyen.
– Csak a kultúrára szűkül a tevékenységük?
– Olyan kultúrpolitikát akarunk, amelyben egységben tekintjük a nevelést, az oktatást, a közművelődést, a kiemelkedő tudományos és művészeti alkotásokat és a sportteljesítményeket. Természetesen ezen egységbe bele kell hogy tartozzék a hagyományainkon alapuló – és megóvandó – mindennapi kultúránk és a közösségeink életébe beékelődő média kultúrává szelídítése. Mi a kultúrát abba az irányba akarjuk mozgatni, fejleszteni és segíteni, ami az emberekből a legjobbat hozza ki.
– Erre már korábban is voltak próbálkozások…
– Valóban. A diktatúrák például szellemileg azzal is megbuktak, hogy valami olyan álomvilágban éltek, amely szerint az emberek megváltoztathatók, majd átprogramozzák valahogy őket, és mind egyformán fognak gondolkodni. Ez lehetetlen, hiszen az előző évezredek azt bizonyítják nekünk, hogy a kultúra finomhangolja mindennapi életünket, s ebben rejlik a szépsége és a fontossága is. Nehéz megmondani azt, hogy egy fiatalt kulturális élményei milyen mértékben tesznek jó társsá, állampolgárrá, szomszéddá, jó közösségi taggá, és milyen szerepe van ebben a normatív formális jognak.
– Ez utóbbi alatt mit ért?
– Egy politikai értelemben is aktuális példával élve, amit elmondtam Magyar Bálint oktatási miniszternek is egy vele folytatott vitában: az, hogy a gyermekeinket föl kell nevelni és róluk gondoskodni kell, minden más törvénynél erősebb. Sokkal erősebb természeti törvény, mint az, hogy az emberi jogok absztrakt fogalmába mennyire ütközik bele: tudok-e arról, hogy a gyerekem az iskolában elszívott egy cigarettát, vagy beleszívott egy füves cigarettába. Egy szülőnek alapvető, természet adta joga, hogy erről tudjon, mert felelős a gyermekeiért, ezt semmiféle absztrakt jog nem írhatja felül. Ebben rejlik az alapvető különbség az én természetjogi és az anarchisták formális jogi felfogása között.
– Kiket tart ebben az értelemben anarchistáknak?
– Azokat, akik olyan törvényeket fogadtatnak el, amelyek a szülőket korlátozzák abban, hogy felelősséggel felneveljék gyermekeiket.
– Volt miniszterként hogyan értékeli az oktatás jelenlegi állapotát?
– A szaktárca éppen aktuális botrányaival nem szívesen foglalkozom, mert nem tartom szakmapolitikai kérdésnek, különösen azok személyeket érintő részeit. Viszont a botrányok is hozzájárulnak ahhoz, hogy az Oktatási Minisztérium hónapok óta nem működik. Azokat az ígéreteket, köztük oktatáspolitikaiakat is, amelyeket a választási kampányban az MSZP és a később kormányt alakító Medgyessy Péter tett, nem teljesítik.
– Melyekre gondol?
– Ilyen például a béremelésekre vonatkozó ígéret, amelyet már megszegtek. Én többször is elismertem, hogy a szeptemberi emelés nagyjából ötvenszázalékos volt, de januárban már nem volt béremelés, és 2004 januárjában sem lesz. Ha a három évre elosztjuk az ötvenszázalékos emelést, akkor már tíz-egynéhány százalékos lesz. Ez jóval kevesebb annál, mint amit a polgári kormány ígéretében megfogalmazott, és teljesített volna. Mi ez év januárjától harmincszázalékos béremelést ígértünk, ezt követően folyamatos, a gazdaság növekedését meghaladó reálbéremelést. Nem olyan egyszeri béremelést, amelyre később hivatkozni lehet, és évekig nem történik további fejlesztés. De az új kormányzat megszegte politikai ígéretét a kereszttantervek esetében és abban az értelemben is, hogy nem valósulnak meg az oktatási reformok. Mi a pedagógusok életpályamodelljében világosan felvázoltuk azon elképzeléseinket, hogy a minőségi munkát, a kiemelkedő teljesítményt – például az osztályfőnökit – hogyan finanszírozzuk, és miként ismerjük el többletjövedelemmel.
– Ebből mit valósított meg az új oktatási kormányzat?
– A szaktárca a múlt évben valójában informatikai minisztériumként működött, s akként is nagyon rosszul. Megnézve az oktatási tárca sajtószemléiben a miniszter szerepléseit, kiderül, hogy az informatikai ügyek túlnyomó többségben vannak. Ez világossá teszi, hogy egyetlen elképzelést próbáltak nagy erővel keresztülvinni, azonban ebben, a közbeszerzési botrányokból mindenki által láthatóan, kudarcot vallottak. Van egy másik, legalább ilyen súlyos probléma is, az, hogy közigazgatási értelemben a szaktárca nem működik. A szakképzési államtitkárságon zűrzavar van. A leváltott helyettes államtitkár gyakorlatilag semmi néven nevezhető munkát nem végzett az eltelt időszakban, hiszen el volt foglalva azzal, hogyan adjon megbízást a nem létező munka népszerűsítésére.
– Hogyan értékeli a felsőoktatás helyzetét?
– E területen az előttünk álló legfontosabb kérdésekben semmi nem történt. Tegyük világossá: semmilyen felsőoktatási tervet nem tettek le az asztalra. Működik ugyan egy levitézlett oktatáspolitikusokból álló titkos bizottság, amelyre elköltöttek már néhány tíz-, ha nem százmillió forintot, de eddig még egyetlen sort sem sikerült alkotniuk. A bolognai folyamatról pedig csak beszéltek, de semmi nem történt azért, hogy a magyar felsőoktatás európai uniós harmonizációja létrejöjjön. Fontos kiemelni, hogy nem az EU-hoz való illesztéséről, hanem harmonizációjáról van szó.
– Annak idején szívügyének tekintette a kutatás-fejlesztés területét.
– Ma itt a legtragikusabb a helyzet. A programokat leállították, újakat nem írtak ki, a finanszírozás pedig nominál értékben, negyven százalékkal csökkent. A költségvetési struktúrájukat ismerve nem tudom elképzelni, hogy ehhez a megnyomorított költségvetéshez ne nyúljanak hozzá, amikor rövidesen öt és fél milliárd forintot vonnak el a tárcától a takarékosság jegyében. Akkor pedig bátran kijelenthetjük, hogy 2003 a kutatás-fejlesztés fekete éve.
– Visszatérve a kulturális tagozathoz: eddig kik kapcsolódtak be a munkájukba?
– Beléptek hozzánk olyan ismert művészek és tudósok, mint Szokolay Sándor zeneszerző és Borhidi Attila ökológus. Az elnökségben megtaláljuk Kelemenné Farkas Márta nyelvtanárt, Szarka László geofizikust, Szalai Annamária országgyűlési képviselőt, Jankovics Marcell filmrendezőt, Hoffmann Rózsa egyetemi docenst és Nagy Kálmán gyermekgyógyászt is. Koltai Gábor filmrendező, Tárkány István szegedi ügyvéd és Staub Ernő iskolaigazgató pedig az országos választmány küldöttei. Hozzá kell tennem, hogy a kulturális tagozat nem néhány ismert értelmiséginek a szövetséghez való csatlakozása, akiknek a háta mögött valakik úgymond „intézik az ügyeket”. Hozzánk azzal az igénnyel léptek be ismert vagy kevésbé ismert, tágabb vagy szakmai munkájukkal önmaguknak tekintélyt szerzett, hiteles értelmiségiek, hogy alakítói legyenek egy tisztességes, a magyarság hoszszú távú érdekeit minden fölé helyező kultúrpolitikának, amely a nemzet közös szellemi terve a jövőre.