Nagy örömünkre a Thália Színház az idei bemutatóival se tudott mellé nyúlni. Már három darabot is megnéztünk a friss repertoárjukból és mind remek. Láttuk Az utolsó vacsora című szatírát, a Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély című krimivígjátékot és pár napja volt szerencsénk a Black Comedy című vígjátékhoz is. A 90 perces, egyfelvonásos bohózat alaposan megdolgoztatta a rekeszizmainkat.

A Thália Színház új premierje neves szerző alkotását dolgozza fel
A darab szerzője nem kisebb név, mint a világhírű angol dráma- és forgatókönyvíró, Peter Shaffer. A többek között Oscar- és Golden Globe-díjas alkotó olyan műveket írt, mint az Amadeus vagy az Equus.
A Black Comedyt 1965-ben mutatták be először, így érezhetők rajta a szexuális forradalom hatásai, mindamellett, hogy a szerző egyértelmű célja nem a polgárpukkasztás volt, hanem a nevettetés.
Nyilvánvalóvá válik ez már a darab alapszituációjából is, amely olyan helyzetkomikumot teremt, aminek minden szegletét ki lehet és ki is kell aknázni. A Tháliában a darabot rendező Vida Péter színművész és Karinthy-gyűrűs humorista nem is hagyott ki egyetlen ziccert sem. Jól instruálta színészeit, hiszen ők mind alkotótársai is, mivel Vida több vígjátékban maga is színpadra lép a teátrumban.

Fordított világot teremtünk a színpadon, ahol a világos jelenti a sötétet, a sötét a világost. A színészeknek a saját ösztöneik ellenében kell létezniük ebben a térben; világosban sötétet játszani, a reflexeikkel szembemenni, miközben a ritmusnak és a fizikai komikumnak hajszálpontosan kell működnie. Ez minden egyes alkotótól fegyelmet, koncentrációt és egymásba vetett bizalmat igényelt. Hálás vagyok a társulatnak ezért a közös gondolkodásért és összhangért, és hogy ezt a folyamatot végigpróbálhattam velük
– nyilatkozta a rendező a darabbal kapcsolatban.
Az előadás sötétben indul, miközben a színpadon folynak az események, halljuk ahogy beszélget egymással a lakásban lakó művész és a menyasszonya: különleges este lesz a mai, hamarosan érkezik a lány katonatiszt apja, akinek bejelentik az eljegyzést, és jön a dúsgazdag műgyűjtő is, aki reményeik szerint megvásárol néhány alkotást a szegény szobrásztól. Hallani halljuk, de látni még mindig nem látunk semmit. Majd feltesznek egy lemezt, ami a teljes épületben lecsapja az áramot. Ekkor viszont fény gyúl a színpadon, és mi végre mindent látunk, míg a művészek eljátsszák, hogy semmit.
Ahogy telnek a percek a „vaksötét” művészlakásban lassan teltház lesz, érkezik a kissé flúgos szomszédasszony, a nácinak titulált apósjelölt, az eltitkolt szerető és az ideggyenge meleg barát. Mire a nagyon várt villanyszerelő és a még jobban várt süket műgyűjtő is beteszi a lábát, a közönség már dől a nevetéstől és nagyon szurkol, hogy minden a helyére kerüljön a világosság és az áram visszajöttéig.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!