Pakson a munkamorál mondott csődöt

Nem vagyok ellensége az atomenergiának, csupán a vele bánni tudó emberek morális felelősségét szeretném hangsúlyozni, ugyanis nem jó jel, hogy a világ 25 legjobb erőműve között számon tartott paksi atomerőműben hirtelen olyan hármas fokozatú baleset történik, amely emberi mulasztásra vezethető vissza – mondja Mózsa Szabolcs sugárbiológus, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem docense, aki Csernobil tragédiájának tizenhetedik évfordulója alkalmából volt vendége a Kaposvári Tudósklubnak. A tudós szerint semmiféle áthallást nem szabad feltételezni az 1986-ban történt ukrajnai katasztrófa és a Pakson történtek között. Egyebek közt arról is beszélt, hogy az eseményt követő 15-16. év után kezdődnek a nem vérképzőszervi, nem genetikai eredetű megbetegedések, és ezt követően tapasztalható a szomatikus szövetek daganatszámának emelkedése. Az amerikai statisztikák szerint ezeknek a csúcsa a katasztrófa utáni negyedik évtizedre tehető. – Tehát akik azt állítják, hogy ma már nem fordulhatnak elő újabb daganatos megbetegedések, tévednek, hiszen még csak a 17. évnél vagyunk – figyelmeztetett. Mózsa doktor részletesen is kifejtette a Pakson történtekkel kapcsolatos véleményét.

– A csernobili és a paksi események között – a két erőmű reaktortípusainak különbözősége miatt – alaptalan volna párhuzamot vonni. Csernobilról egyebek közt azt fejtegettem előadásomban, hogy ami ott történt, az nem az atomtechnika, hanem az emberi erkölcs csődje volt. Meglátásom szerint Pakson is az emberi tényezőre kell viszszavezetni az okokat. Ott Petz Ernő igazgató leváltása után előfordultak „kisebb-nagyobb jelenségek”, amelyek azt mutatják, hogy a csúcstechnológia alkalmazásához még nem nőttek fel az erőmű biztonságos működtetéséért felelős személyek. A haszonelvűség, a pénzhajhászás, a nyereségközpontú gazdálkodás közepette nem gondoltak arra, hogy biztonsági kockázati következményei lehetnek ennek az egyoldalú szemléletmódnak. Miután az ország már minden más energiaforrást képező erőművét privatizálta, Paks ugyan a magyaroké maradt, ám nem sikerült megakadályozni, hogy az erőművet különböző karbantartó, javító-szerelő, biztonsági kft.-re szedjék szét. Pakson a bűvös kifejezés az „üzleti terv”, az időarányosan tervezett és forintmilliókat ígérő haszon. Félő, ez fontosabb lesz, mint a tisztességgel, a különösen nagy odafigyeléssel végzett munka.

Mózsa Szabolcs arra emlékeztet, hogy egy nem régen közölt nemzetközi tudományos jelentés szerint (is) Európa keleti felében a négy paksi reaktor közül hármat a legkorszerűbbek és legbiztonságosabbak közé sorolták. – A magyar műszaki elit számos olyan dolgot épített be és alkalmazott Paksnál, amely az erőmű biztonságát, normális üzemmódját garantálta. Így először magunkban kell keresni a balesetek okát, és nem hivatkozhatunk a külföldről átvett berendezésekre, technikára. Ami pedig a kellő időben történő és a közvéleményt megnyugtató hiteles tájékoztatást, a Paks körüli „médiaháborút” illeti, úgy látom, folytatódik a tömegtájékoztatás régi, rendszerváltozás előtti gyakorlata, a „húzd meg, ereszd meg”. Ma mondanak valamit, amit aztán holnap visszavonnak, így aztán szép lassan az egész ügy lényegtelenné válik. És ez a legnagyobb baj, mert félő, előbb-utóbb ez szabja meg a még gondolkodásra képes társadalmi rétegek véleményalkotását – mondja Mózsa Szabolcs.

A sugárbiológus szerint nem az kelt pánikot, aki választ szeretne kapni kérdéseire, hanem aki nem ad őszinte tájékoztatást.