A bővülés után megtörhet a lendület

Több éve tartó dinamikus növekedés után az idén megtörhet az építőipar termelésbővülése. Szakértők az okok között említik a megtorpanó állami megrendeléseket, valamint az otthonteremtési politika megváltoztatását. Az uniós csatlakozás előtt az ágazatban tevékenykedő magyar cégeknek számos kihívással kell szembesülniük, s kérdéses, hogy tőkeszegénységük miatt menynyire tudják felvenni a küzdelmet a multikkal a magyarországi, továbbá harmadik országbeli piacokon.

Az év végéig az építőipari termelés akár 20-25 százalékos csökkenése is várható – részben – az állami megrendelések jelentős visszaesése miatt – vélik független szakértők. Ennek következtében az ágazat néhány éve tartó folyamatos növekedése az idén megtörhet. Az állami megrendelések elmaradásán túl nehéz helyzetet teremt az építési vállalkozásoknak a bizonytalan és kiszámíthatatlan lakáspolitika is. Súlyos károkat okozhat az adójóváírás eltörlése, ami a családokon túl az ágazat helyzetére is nagymértékben kihathat. Ugyanis a kedvezményezettek körének csökkentésével szűkül az igénybe vevők köre, ezáltal pedig elmaradhat a megrendelések egy része. Az Orbán-kormány által létrehozott lakástámogatási rendszerben – még ez évben – a törlesztésre fordított öszszeg negyven százaléka, maximum 240 ezer forint írható le az adóból.
A problémákra rámutató szakértők állítását támasztja alá a KSH jelentése is, amely szerint az év első hat hónapjában 3,8 százalékkal lett alacsonyabb az építőipari termelés volumene a múlt évinél. Az építőipari vállalkozások júniusban az egy évvel korábbinál 29,3 százalékkal kisebb volumenű új szerződést kötöttek. Ezen belül az épületek építésére kötött szerződések volumene 39,7 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Figyelmeztető jel, hogy a termelés volumene a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások adatai szerint az év első hat hónapjában – egy kivétellel – valamennyi régióban csökkent.
A magyar építőipari cégek egy részének kiutat jelenthetne a sztrádaépítésekben való részvétel, ám ezek a vállalkozások manapság nemigen kapnak komoly megrendeléseket. Részben másik „menekülési útvonal” lehetne a bérlakásépítésekben való közreműködés, hiszen rendkívül nagy igény van az e típusú ingatlanokra. Ebbéli törekvését a kormányzat is folyamatosan hangoztatja. A valóság azonban mást mutat: a területre fordítható évi 20-22 milliárdot először 10 milliárdra sorvasztották, majd nemrég további egymilliárddal apasztották. Másik jelentős probléma, hogy bérlakásépítés esetén az önkormányzatoknak vagy egyházaknak nagyobb önrészt kell(ene) vállalniuk, garantálniuk. Csakhogy számos nehéz financiális helyzetben lévő önkormányzat ma már talán a régi feltételeket sem tudná kigazdálkodni, nemhogy az újat. Így kérdéses, mi lesz a programból.
A magyar építőipar az ország uniós csatlakozásával új helyzet elé néz, amelyben nagy szüksége lenne az állami megrendelésekre, támogatásokra. Ezt a véleményt támasztja alá egy professzorokból álló kutatócsoport korábban készült tanulmánya. A dokumentum szerint akkora a technológiai szakadék a magyar és a külföldi multinacionális vállalatok között, hogy az kormányzati beavatkozás nélkül nem mérsékelhető. Ennek hiányában a magyar cégeknek – csőd helyett – négy lehetőségük lesz az ország uniós csatlakozása után: vagy alvállalkozói lehetnek a multiknak, vagy eladják vállalkozásukat egy külföldi vállalatnak, ehhez azonban növelniük kellene bevételüket, nyereségüket és tőkeerejüket. Harmadik választásként a vállalatok felvehetik a versenyt a mamutcégekkel. Utóbbi esetben javíthat pozíciójukon, ha tőkekoncentrációt és/vagy fúziót hajtanak végre.
Ugyanakkor az uniós taposómalom már januártól megindul, hiszen e dátumtól már a közösség országainak vállalatai is részt vehetnek a csatlakozó országok közbeszerzésein. Kérdéses, hogy karéj vagy csak morzsa jut-e majd a magyar cégeknek. A helyzet egyesek szerint egyoldalú, hiszen amíg a nyugati vállalkozások lehetőséghez juthatnak Magyarországon, addig a magyar cégek enyhén szólva kevésbé az uniós piacon. Akadnak olyan vélemények is, amelyek egyenesen azt állítják, hogy az EU tagállamaiban az átlátható közbeszerzések és a szabad verseny ellenére csak ritkán kapnak komoly megbízásokat a külföldi vállalkozások. Vannak, akik a magyar cégek piaci lehetőségeként tartják számon Oroszországot, Romániát, valamint egyes délkelet-európai államokat. Kérdéses azonban, hogy ha a hazai piacon nem tudják felvenni a versenyt a magyar cégek a multikkal, akkor erre képesek lesznek-e az említett országokén. A magyarországi projektekhez az unió pénzügyi alapjaiból lehet pluszforrásokat szerezni, ám ehhez kiváló programokat kellene írni. A tizenötök között ma is szép számmal vannak olyan államok, amelyek a nem megfelelően megírt programok miatt elesnek az uniós szubvencióktól.
Néhány szakértő kifogásolja a magyarországi építési közbeszerzéseket, s szükségesnek tartanák az értékhatárok közelítését az uniós szinthez. A magyar építési értékhatár negyvenmillió forint, míg az EU-s ennél harmincszor magasabb, azaz 1,2 milliárd. Az elképzelések szerint a kötelező előminősítéses közbeszerzési eljárásnál hatszázmillió, az egyszerű építési beruházásnál kétszázmillió forintra emelnék az értékhatárt. Azt is javasolják, hogy az ajánlat elbírálását kétoldalúvá tegyék. Egyfelől a műszaki alkalmasság és tartalom, másfelől az ár, illetve az ezzel összefüggő egyéb feltételeknek kellene lenniük a bírálat meghatározójának, még előminősítéses esetben is. A tervek szerint a figyelembe vehető ajánlatok árcentrumának a független szakértők által kalkulált mérnökárnak kell lennie, s csak az ettől plusz-mínusz tizenöt százalékos eltérési sávon belüli ajánlatokat kellene értékelni, az ezen felülieket vagy aluliakat figyelmen kívül kellene hagyni. Információink szerint az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége kezdeményezte a közbeszerzési törvény módosítását – javaslatokkal alátámasztva –, mert az nem szankcionálja elég szigorúan a visszaéléseket. Az ajánlati árat pedig az értékelésnél minimum ötven százalékban kellene figyelembe venni a jelenleg alkalmazott tíz-hússzal szemben. Szakértők szerint az is probléma, hogy az áttekinthetetlen alvállalkozói rendszerben jelentős a feketemunka aránya.