Az ellenzék átvette a vezetést

A napokban kerültek nyilvánosságra a Medián közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérései. Érdemes komolyan venni az adataikat, mert a 2002-es országgyűlési képviselő-választások előtt az ő becsléseik voltak a legkevésbé pontatlanok. A 2003. augusztusi szondázás azt mutatta ki, hogy a nyár folyamán alapvető fordulat történt a hazai belpolitikai életben. Megtört az MSZP több mint egy esztendeje tartó fölénye. A Fidesz, amely júliusban még csak 42 százalékos eredményt ért el a választani tudó biztos szavazók körében, mostanra 48 százalékra javította a népszerűségét. A szocialisták ezzel szemben 51 százalékról 41 százalékra zuhantak vissza. Hasonló fordulat volt kimutatható a teljes választókorú népesség körében is, ahol az MSZP támogatottsága 33 százalékról 28-ra csökkent, míg a Fideszé 29-ről 31-re nőtt.
A kisebb pártoknál csupán az SZDSZ-nél mutattak ki komolyabb változást a Medián felmérései. A kisebbik koalíciós párt népszerűsége július óta 2 százalékról 6-ra nőtt, ami azért komoly előrelépés, mert a szabad demokraták visszatornázták magukat a biztos parlamenti részvételt jelentő ötszázalékos küszöb fölé. A többi politikai erőnél a stagnálás jelei látszanak: a MIÉP 2 százalékot kapna a pártot választó biztos szavazók között, míg az MDF, a Munkáspárt és a Centrum egyaránt egyszázalékos szinten vergődik.
Visszaesett a polgárok voksolási hajlandósága. Jelenleg mindössze 54 százalékuk jelenne meg az urnák előtt, ami az 1998. tavaszi választások kiábrándítóan alacsony részvételi arányát idézi fel. A jobboldali pártok 51 százalékot kapnának a Centrumot nem számítva, míg a baloldal összesített eredménye 48 százalék.
Hasonló erőviszonyokat kapunk, ha a parlamenti ellenzéket vetjük össze a két koalíciós párttal (itt a jobboldal 49-47 arányban vezet). Hiába fotóztatja magát a miniszterelnök egyre gyakrabban népszerű sportolók és közéleti személyiségek társaságában, és hiába pufogtatja változatlan intenzitással a gyermekbarát európai köztársaság közhelycsokrát, kormányának megítélése mégis egyre látványosabban romlik. A Medián kutatásai szerint a kabinet teljesítménye a választók szemében egyre gyengébb, mind jobban elmarad az előző kormányétól, és már 55 százalék azoknak az aránya, akik szerint az ország dolgai is egyre rosszabbul alakulnak.
Figyelemre méltó Dávid Ibolya teljesítménye. Az MDF első embere változatlanul rekordokat döntöget az egyéni népszerűsége alapján. Jelenleg a választópolgárok 68 százaléka szimpatizál vele. Kilenc százalékkal előzi meg a második helyezett Kuncze Gábort, illetve Mádl Ferenc köztársasági elnököt. Mindez azért érdekes, mert míg a dörgő hangú adócsökkentő megítélése együtt javult a pártjával, addig az MDF változatlanul egyszázalékos eredménnyel dicsekedhet. Ez felettébb aggasztónak tűnik alig tíz hónappal az európai parlamenti választások előtt, ahol a fórum egyedül kíván indulni. Lehet, hogy célszerű lenne még egyszer átgondolniuk az önálló megmérettetést, mert egy esetleges bukás nem csupán az MDF jelenlegi vezetését sodorhatja el, de a párt várható szétesése miatt az egész jobboldal 2006-os választási esélyeire negatív hatása lehet. Az elmúlt hetekben némileg csitultak a belső viták, miután a Dávid- és a Gémesi-szárny tűzszünetet kötött. A felek megállapodtak az elnök asszony listavezetői pozíciójáról, illetve Gémesi György leendő kampánybeli szerepéről.
Az SZDSZ viszont, amennyiben hiszünk a Mediánnak, okosan taktikázott. A Kuncze Gábor által levezényelt offenzíva a személyi jövedelemadó csökkentése érdekében ráirányította a közvélemény figyelmét a szabad demokratákra. A finoman szólva kaotikusan kommunikáló szocialistákkal ellentétben a kisebbik koalíciós párt világos és egyértelmű álláspontot fogalmazott meg, amikor kijelentette, hogy ragaszkodik a tavaly elfogadott adótáblához. Ezzel ugyan nem tévesztette meg a polgárok többségét, mert épeszű ember nem hiheti el, hogy Kuncze Gábor kockára tenné a koalíció jövőjét, de a szabad madaras dörgedelmek mégis elegendők voltak ahhoz, hogy a 2002-es híveik bizalmát visszaszerezzék.
Egyértelmű, hogy a nyár nagy vesztese az MSZP. Van miről gondolkodni a szocialistáknak. Vajon helyes döntés volt-e olyan átlátszó és hamis jelszavakkal tömni a rájuk szavazók fejét, mint a takarékosság, vagy a gyermekközpontú kormányzás? Az eddig az MSZP-vel szimpatizáló értelmiségiek, középosztálybeliek és vállalkozók pontosan tudják és értik, mi vár rájuk, amennyiben a jelenlegi formájában kerül elfogadásra a jövő évi költségvetési tervezet. Talán még arra is hajlandók lennének, hogy áldozatokat vállaljanak a jövő érdekében. Viszont erre csak akkor lehet számítani, ha egy őszinte és becsületes kormány állna az ország élén. Egy olyan kormány, amelyik nem tűrné el, hogy bármelyik tagjának sajátos módon lízingelt kormányüdülők éktelenkedjenek a múltjában, és amelyből azonnal eltávolítanák azokat a politikusokat, akik bármilyen formában érintettek voltak Kulcsár Attila ügyleteiben. Mivel a Medgyessy-kormány a jelek szerint nem ilyen, ezért szemmel látható, hogy a magasabban kvalifikált választói csoportok soraiban is megjelent a csalódás és az elbizonytalanodás.
Ugyanakkor van az MSZP táborának egy másik része is. Azok az alacsony jövedelmű emberek, panelházakban élő kisegzisztenciák, akik hozzászoktak az elmúlt másfél évben ahhoz, hogy az életszínvonaluk némileg javult a bőkezű állam bácsi jóvoltából. Azokról a hiszékeny kisnyugdíjasokról, és a Medgyessy Péter pazar kiállítású öltönyeit megcsodáló, a szívük mélyén ma is a Kádár-rendszerre vágyakozó kétkezi munkásokról van szó, akiknek a politikai nézeteit leginkább az ingyenesség kifejezés gyakorisága tudja befolyásolni. Számukra nem léteznek makrogazdasági mutatók, és igazából a K&H Equities elsinkófált milliárdjai sem érdeklik őket. Az ő pártpreferenciájukat a tojás és a kenyér ára, illetve a havonta fizetendő villany- és gázszámlák határozzák meg. Ezeknek az embereknek tavaly még felmérhetetlenül sokat jelentett a 19 ezer forintos nyugdíj-kiegészítés vagy az adómentes minimálbér. Az idei 53. heti nyugdíjat, valamint az MSZP által beígért ingyenes gyermekétkeztetést és ingyentankönyveket is ugyanilyen lelkesedéssel várták. Az MSZP és a kormány zavaros nyilatkozatai, az ájtatos pislogásokkal kísért mellébeszélések mára odavezettek, hogy egyre több, eddig baloldali szavazónak számító kisembernek nyílik ki a szeme. Mind többen látják azt, hogy mihez is asszisztáltak ők 2002 tavaszán, amikor leadták szavazataikat. A Medián mostani eredményeiben már ott rejtőzik az ő kiábrándulásuk is. Ráadásul ez csak fokozódni fog, mert egyelőre semmi jele annak, hogy a koalíció képes lenne kezelni az egyre növekvő gazdasági krízist. Azt pedig felesleges felsorolni, hogy a Bokros-csomaghoz hasonló megszorítások kiket sújtanának a leginkább.
A végén ejtsünk néhány szót a Fideszről is. Örömteli, hogy az MSZP és az SZDSZ egyetlen komoly alternatívája talpra állt. Reméljük, hogy mielőbb életképes program születik a párt műhelyeiben, és ezt hiteles, tiszta múltú és támadhatatlan személyiségek közvetítik majd. Reménykedhetünk abban is, hogy nem bízzák el magukat. A következő parlamenti választások még mérhetetlenül meszsze vannak, és egy dologgal tisztában kell lenni: a szocialisták és a szabad demokraták vezetői az eddigi baklövéseik ellenére is profi és felkészült politikusok, akiket nehéz lesz legyőzni az urnák előtt.