Egymást követik a gyárbezárások

Megrendelések hiányában és a halmozódó veszteségek miatt a tulajdonos úgy döntött, hogy végelszámolással megszünteti a szegedi központú Mary Cipőgyárat. A munkaügyi központ szakemberei kilátástalannak látják az utcára kerülő dolgozók jövőjét a foglalkoztatás területén kialakult drámai helyzet miatt.

A cipőgyárból összesen 700 embert menesztenek – tájékoztatta lapunkat Tóth Erika, az olasz tulajdonban lévő cég ügyvezető igazgatója. Szegeden 220, Hódmezővásárhelyen 130, a Veszprém megyei Csetényben több mint 100, Tiszakeszin pedig 230 dolgozót foglalkoztattak. A bezárás okait firtatva megtudtuk, hogy miközben az elmúlt egy év alatt jelentős mértékben nőtt a veszteségük, a megrendelők elpártoltak tőlük, miként tapasztalhatták ugyanezt a már korábban bezárt cipőgyárak is.

A cég a munkaügyi tárcához folyamodott segítségért. Tóth Erika azt állítja, az illetékes államtitkár azt tanácsolta nekik, hogy végelszámolással szüntessék meg a gyárat. Indoklásában arra hivatkozott, hogy az egész magyar könnyűipar rendkívül, mondhatni kilátástalan helyzetbe jutott. Ezek után nem is kísérelték meg, hogy pályázzanak foglalkoztatási támogatásra, inkább a gyár bezárása mellett döntött a tulajdonos, amiről idejében értesítették a munkaügyi központokat. Botka László szegedi polgármestert viszont nem. A polgármester a helyi napilapnak nyilatkozott felháborodva, s hangsúlyozta azon véleményét is, hogy a már korábban kivonult külföldi cégekkel együtt, a Mary Cipőgyár szintén hazánktól keletebbre keres lehetőséget az érvényesülésre, az olcsóbb munkaerő reményében. Tóth Erika minderre reagálva határozottan cáfolta, hogy az olasz tulajdonos bárhol a világon gyárat kívánna létesíteni. Ami a cég megszűnéséről szóló információ elmaradását illeti, az igazgatónő úgy fogalmazott: nem hinné, hogy Botka László a hír hallatán azonnal intézkedni tudott volna, és 400 ezer pár cipőre kapnak ennek következtében megrendelést. Évente ugyanis ennyi cipő gyártása szükséges ahhoz, hogy rentábilisan működjön a cég.

Tóth László, a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ képzési osztályának munkatársa drámainak tartja mindazt, ami az utóbbi hónapokban tapasztalható a foglalkoztatás területén. Az újszegedi és a nagylaki kendergyárat szintén felszámolják. A Vivenditől harmincan kerültek az utcára, ugyanakkor a megyeszékhelyen az oktatási intézmények átszervezése jelentős létszámleépítéssel járt.
Mivel az Aragónak szándékában áll eladni a Picket, a szegediek aggódnak amiatt is, hogy olyan tulajdonos kezébe kerülhet a kétezer embert foglalkoztató gyáróriás, amely csak piacot szeretne vásárolni.