A hazájukat a kilencvenes évek végén elhagyó ukránok a békéscsabai menekülttáborban ismerkedtek meg és lettek elválaszthatatlan barátok. Közösen szőtték terveiket, köztük azt is, hogy bármi áron pénzt szereznek. Ez az ötlet azután vetődött fel, hogy a másodrendű vádlott, Igor Kovalenko Nyikolajevics közölte sorstársával: ismer Békéscsabán egy jómódú hölgyet, aki valamikor a szállásadója volt. Korábban ugyanis többször járt a megyeszékhelyen piacozóként. Gyorsan eldöntötték, hogy meglátogatják, és ha kell, a gyilkosságtól sem riadnak vissza.
Tervüket 1999. november 11-én hajtották végre. Miután a menekülttáborban kalapácsot kértek kölcsön, elindultak kiszemelt áldozatukhoz. Gy. Györgyné készségesen nyitott ajtót a hívatlan vendégeknek, majd a konyhába invitálta őket. Társalgás közben derült ki, hogy a lakás tulajdonosának albérlője is van, méghozzá egy fiatalaszszony. Szergej Kupinszkij Oniszijevics be is ment hozzá, hogy megismerkedjen vele. Társát azért hagyta a konyhában, hogy ölje meg a háziasszonyt, ám az akkor még vonakodott a gyilkosságtól. Percekkel később Kovalenko is bement az albérlő szobájába, és ukránul közölte barátjával, hogy képtelen gyilkolni. Kupinszkij ekkor arra kérte, észrevétlenül adja át neki a kalapácsot, majd a konyhában agyonverte az asszonyt. Visszatért a szobába, s társával együtt megfojtották az albérlőt.
Ezután a gyilkosok mindkét áldozatukról leszedték az ékszereket, és távoztak. A kalapácsot, valamint a lopott aranyat ismeretlen helyen elrejtették, és visszatértek a menekülttáborba. Onnan a zöldhatáron át Horvátországba szöktek. Nemzetközi körözés alapján fogták el őket a horvát rendőrök, majd átadták a magyar hatóságoknak.
Paks II: Itt van az osztrák zsoldban álló politikai nyomásgyakorlók sora















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!