Eltemették Janics Kálmánt

Vannak könyvek és vannak emberi sorsok, amelyek örökre összefonódnak a nemzet emlékezetében. Janics Kálmánról szinte mindenkinek A hontalanság évei című könyve jut eszébe. Bár számtalan, más jelentős alkotás is a nevéhez fűződik, a közvélemény mégis a csehszlovákiai magyarság jogfosztottságát megörökítő dokumentumkötettel azonosította a 91. évében elhunyt, tegnap eltemetett orvos-közírót.
Janics Kálmán akkor tárta a világ elé a benesi Csehszlovákia szörnyűségeit, a felvidéki magyarságot sújtó lakosságcsere, deportálások, jogfosztottság tényeit, amikor határon innen és túl még említeni sem lehetett a kisebbségi magyarokat sújtó mindennapos diszkriminációt. A hontalanság éveit mégsem lehetett elhallgatni 1979-ben – egyrészt, mert maga Illyés Gyula írta meg előszavát, másrészt mert az igazság nem ismer országhatárokat, politikai rendszereket. Janics Kálmánt eltilthatták a publikálástól, zaklathatta a csehszlovák titkosrendőrség, végül mégis őt igazolta az idő. Idős fejjel még részt vehetett a felvidéki magyar politikai közéletben, és megérte, hogy 1998-ban a magyar állam a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével ismerte el életét, bátorságát, hazaszeretetét.
A felvidéki magyarok krónikását szülőfalujában, a mátyusföldi Vágkirályfán érte a halál, augusztus 20-án, Szent István ünnepén. Távozása pótolhatatlan veszteség a felvidéki és a világon élő magyarság számára.