Alapvetően nekem nincs bajom Forró Tamás tévériporterrel, masszív bolsevista újságíró, kedvesen elbájolog a szemközt üldögélő-álldogáló emberrel, szépen alákérdez neki, olyan közszolgálati akar lenni, akinek egyetlenegy dolga van csupán, mint szolgálni ezt a megnyomorított hazát.
Na most, Forró kolléga nekem nem kollégám, ha velem szemben jönne, ugornék is ki az emeletről. Nem elsősorban az a problémám, hogy örökké mezítláb bújik bele a cipőjébe (ez legyen a privát gondja), a banjalukai borbélynak regisztrált megasztár valószínűleg kicsit túlértékeli önmagát. Túlriszálja az ülepét, olyan emelkedettséget képzel el önmagáról, amitől fényévnyi távolságra van. A VIP-listához közelebb. Meg a komálós szoci haverokhoz.
A nagy kérdés most itt az, hogy mit keres a közszolgálati magyar televízióban ez a banjalukai borbély? Hercigeskedni, csücsöríteni sokan tudnak ebben az országban, a kérdés, van-e rájuk szükség.
Szerintem nincs.
Valakinek meg kéne már mondania ennek a Forró Tamás nevű, sármosra formatervezett embernek, hogy köszönjük kedves közreműködését a közszolgálati televízióban, talán az iparban tessék elhelyezkedni, esetleg ott a katonai pálya, itt megszűnt a munkaviszony.
Vannak a televízióhoz Technokol Rapid ragasztóval odafixált személyiségek is, akik még el is hiszik magukról, hogy ők helyezték el a Fiastyúkot az égboltra, plusz a nap is miattuk kel fel.
Szóljon már valaki Forró Tamásnak, lejárt a játszma, a labda átgurult a túloldalra, ott pedig kevés a labdaszedő gyerek. Game over van, Tomi! Venned kéne a kalapodat meg a VIP-listádat, ott az ipar, a katonapálya…
origo.hu
Rekordon a Skandináv lottó főnyereménye
