Leírta a kormány a Szigetköz problémáját

A Szigetköz immár tizenegy éve küszködik a vízhiánnyal: a „Dunába hordja a vizet” szólás egészen új értelmet nyer az egykor páratlan táj esetében, itt ugyanis erre nagy szükség lenne. Mára a leglelkesebb Szigetköz-védők is belefáradtak a véget nem érő vitákba, a Medgyessy-kabinet pedig egyszerűen szőnyeg alá söpörte az ügyet. Azóta, hogy éppen egy éve felmentették Székely László korábbi kormánybiztost, egyetlen kormányzati szerv sem tett lépéseket a szlovák–magyar megegyezési folyamat lezárásáért – beláthatatlan diplomáciai károkat okozva az országnak. Kiderült az is: egyszerű politikai lufi volt az azóta már menesztett Kóródi Mária zöldminiszter ígérete a határon átnyúló Szigetközi Nemzeti Parkról.

A szigetközi élővilág túléléséhez és gyarapodásához szükséges víznek nemcsak az évtizedes szlovák–magyar vita szab gátat, hanem a magyarok házon belüli viszálya, a rossz döntések sorozata is. 1992-ben pontosan a Duna elterelését lehetővé tevő csehszlovák építkezések vezettek a szerződés felmondásához, aminek végül egyetlen sajnálatos eredménye a magyar fél szerződésszegővé válása volt. A szlovákok – a magyar kormány és közvélemény megdöbbenésére – 1992. október 25-én Dunacsúnnál saját területükre terelték a folyó vízhozamának nagy részét. És bár két nappal ezután – a hágai bíróság bevonásáról szóló döntés megszületésekor – a szlovák fél ígéretet tett a vízhozam 95 százalékának visszaadására, a megállapodásnak északi szomszédunk soha nem tett eleget.
Ahelyett ma is az a Horn Gyula és Vladimír Meciar akkori miniszterelnökök között 1995 elején nyélbe ütött egyezmény van érvényben, amelyben azt rögzítették: a vízhozam átlagosan kevesebb mint 20 százaléka (az Öreg-Dunában 400 köbméter másodpercenként, a Mosoni-Dunában pedig 43 köbméter másodpercenként) jut Magyarországnak.
1997-ben megszületett a döntés a Hágai Nemzetközi Bíróságon, amely mind a szerződés (magyar fél részéről történő) felbontását, mind a Duna (szlovákok általi) elterelését jogtalannak ítélte. Az év végén pedig a hágai iránymutatás követéséről szóló megbeszélések közül Nemcsók János akkori dunai kormánybiztos javaslata „emelkedett ki”: ő titokban egy vagy két dunakanyari duzzasztóról, valamint a Dunakilitinél ma is a Duna egykori árterében szárazon álló vízlépcső üzembe helyezéséről tárgyalt Szlovákia delegációjával. Ám a Szigetköz vízpótlását nem részletező vízió és annak titkosítása sok tízezer ember felháborodását váltotta ki. Mindez a tárgyalásokat lezáró keretszerződés nyilvánosságra jutásával több tízezres tömegtüntetésekhez vezetett 1998 februárjában és márciusában, az akkori országgyűlési választási kampány egyik fő témájává emelve az ügyet.
Az új Fidesz-kabinet 1998-ban Székely Lászlót nevezte ki kormánybiztosnak, aki 2002-ig több tervezetet is előkészített az Öreg-Duna és a mosoni ág vízpótlására. Székely és hivatala számos új lehetőséget vetett fel, többek között a Duna száz-százötven évvel ezelőtti természetes medrének felújítását, azaz a folyó újrakanyargósítását, hogy a kevesebb víz is éltetni tudja a Szigetköz élővilágát.
Felmerült a bősi több tíz kilométeres felvízcsatorna csapjául szolgáló duzzasztás visszahelyezése a határon fekvő Dunakilitibe – a ma is üzemelő kizárólag szlovák területen működő Dunacsún helyett.
E négy év során a hágai döntés végrehajtásáról hol kisebb, hol nagyobb intenzitással folyó kétoldalú tárgyalásokon sikerült elérni, hogy a szlovák fél ne ragaszkodjon a duzzasztómű megépítéséhez Pilismarótnál vagy Nagymarosnál, és hoszszas tárgyalások eredményeképpen északi szomszédunk belátta, hogy jogos a magyarok nagyobb vízmennyiség iránti igénye. Székely Lászlót – bár a tárgyalássorozat a végéhez közeledett – az újonnan megalakuló MSZP–SZDSZ-kabinet szinte azonnal felmentette hivatalából. A volt kormánybiztos most lapunknak úgy emlékezett vissza: ha az új kormány nem avatkozik közbe, fél éven belül esély lett volna egy számunkra is elfogadható megállapodás aláírására. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy 2002 nyara óta nemcsak eredmények nem születtek, hanem a tárgyalásokat is berekesztették. A Medgyessy-kormány még arra sem hajlandó, hogy a bíróság döntésének és a nemzetközi szerződéseknek megfelelően folytassa a tárgyalásokat – panaszkodott Székely László. Amennyiben pedig Hágában sor kerül a második fordulóra, tehát a nemzetközi bíróságra hárul a feladat, hogy az 1997-es ítéletének végrehajtását részletezze, a másfél éves késlekedés a szlovákok malmára hajtja a vizet. Az új elképzelések kuszaságát jelezheti, hogy – itthoni felmentése ellenére – Székely László azóta is a Magyar Köztársaság hivatalos képviselője Hágában. A Medgyessy-kabinet a korábbi kormánybiztosság tevékenységét elvben kétfelé osztotta: a környezetvédelmi-vízügyi és a külügyi tárcák voltak hivatottak a tárgyalások folytatására, ám később a Miniszterelnöki Hivatalhoz került az ügy. Megkeresésünkre sem az eredetileg illetékes minisztériumok, sem a MeH nem tudott új lépésekről beszámolni.
A viták helyi szinten is megszaporodtak az utóbbi időben: Pap János, Mosonmagyaróvár fideszes országgyűlési képviselője, a Szigetköz Bizottság elnöke, már egy évtizede keresi a kiutat. A kezdetektől ellenezte a mai vízpótlás alapjául szolgáló, Dunakiliti alatt felhúzott fenékküszöb megépítését, amely 1995-ös megvalósítása óta jelentős összegeket emésztett és emészt fel, hatását pedig számos civil szervezet megkérdőjelezi. (A megoldás az Öreg-Duna főmedrének csekély mértékű duzzasztásával patakocskányi vizet juttat a teljesen kiszáradt mellékágakba.) Pap János megerősítette: 2002 óta nemzetközi téren semmilyen tevékenységet nem fejt ki a „nemzeti közép kormánya”.
A Szigetköz helyzete napról napra rosszabbodik: az idén a vízhiány az aszály és a forróság miatt kritikus mértékűvé vált. Már új, szárazságtűrő fajok jelennek meg az egykori vízi paradicsomban – véli Droppa György, a Duna Kör ügyvivője is. Már eddig is visszafordíthatatlan károk keletkeztek, és minél előbb, lehetőleg már az idén több vízre lenne szükség a folyamat megállításához – teszi hozzá. Az ökológiai károkon túl az anyagi veszteségek is jelentősek: Bős–Nagymaros tervezése már a hetvenes években is évi 100–200 millió forintot emésztett fel akkori árfolyamon, a nyolcvanas években pedig a magyar állam jelentős kölcsönöket is felvett a gát megépítésére. Kevesen tudják, hogy ezeknek a törlesztése még az új évezredben is súlyos milliárdokkal terheli meg a büdzsét évente. Csak a környezeti károk enyhítésére és csak 1993 és 2000 között 3,881 milliárd forint folyt ki az államkasszából. Nagy része ráadásul különböző felmérések, tanulmányok, és nem a helyzetet javító lépések finanszírozására. Idén a Szigetköz rehabilitációjára 150, a Mosoni-Duna újraélesztésére 65 millió forintot irányzott elő a Miniszterelnöki Hivatal. A támogatásra azonban már pályázni kell, a pályázatokat augusztus végéig készítheti el a 27 szigetközi és a 16 Mosoni-Duna menti település.
Az önkormányzatok mellett a környezetvédelmi felügyelőséget és a vízügyi igazgatóságot is magában foglaló Szigetköz Bizottság azonban nehezményezi, hogy a nemzeti agrár-környezetvédelmi program a térséget nem sorolta az érzékeny természeti területek közé, így nem pályázhatnak uniós forrásokra.
A területen az is sokat segítene, ha a Szigetközt nemzeti parkká nyilvánítanák, hiszen az lendítene a vízi és ökoturizmuson is. Tavaly Kóródi Mária szabad demokrata politikus, volt környezetvédelmi miniszter még egyik fő célkitűzéseként beszélt a Szigetközi Nemzeti Park kialakításáról. A Magyar Nemzet kérdésére Haraszthy László, a Természetvédelmi Hivatal vezetője közölte: jelenleg – a Miniszterelnöki Hivatal, a Környezetvédelmi Minisztérium és szakemberek részvételével – bizottság vizsgálja a park létrehozásának feltételeit; a megvalósításig még évek telhetnek el.