Véget ért a tanúk meghallgatása

Tegnap tartották a David Kelly öngyilkosságának hátterét vizsgáló és a felelősöket kereső parlamenti bizottság utolsó munkanapját. A testület meghallgatta Donald Andersont, a Kellyt korábban kihallgató külügyi bizottság elnökét is. A politikus kijelentette, hogy a három nappal a szakértő halála előtt zajló meghallgatáson nem tapasztalt levertségre utaló jeleket a férfin: vidám volt, csak a melegre panaszkodott. Anderson szerint a szakértő kihallgatása végig méltányos és korrekt módon zajlott. A munkáspárti politikus szerint, ha a védelmi minisztérium előbb ismerte volna Kellynek a bizottság előtt tett nyilatkozatát, a szakértő fel sem merült volna a BBC informátoraként. Anderson korábban már védelmébe vette az általa vezetett bizottságot, amiért annak néhány tagja túl „keményen” kérdezett a szakértőtől, de hozzátette, nem zárja ki, hogy a kérdések komoly megpróbáltatást jelentettek Kellynek.
Az ügyben meghallgatták több olyan lap munkatársát is, akiknél Kelly a BBC fő hírforrásaként szerepelt az iraki tömegpusztító fegyverekről készült jelentés „plasztikázásáról” szóló beszámolójához. Nick Rufford, a Sunday Times újságírója arról beszélt, hogy Kelly igazán érzékeny tudósember volt, aki küldetésének tartotta a kutatási eredmények magyarázását. Rufford szerint Kelly sápadtnak és fáradtnak tűnt, amikor neve címlapokra kerülése utáni napon találkozott vele. A tudós zavartan beszélt arról, hogy nem mehet haza, mivel lakását megrohamozták az újságírók, a védelmi minisztérium pedig azt tanácsolta neki: költözzön szállodába vagy a barátaihoz.
Bár a közvélemény-kutatások szerint a brit kormány számára a kiemelkedően fontos vizsgálat lezárása minden bizonnyal mérföldkő lehet a kényes ügyben, a Tony Blair vezette kabinet alighanem még hosszú ideig fogja nyögni a történteket. Az már szinte biztos, hogy a Kelly-ügy lemoshatatlan foltot hagy a Munkáspárt becsületén, de az kérdéses, hogy a botrány kirobbanása milyen hatással lesz a következő választások eredményére. A konzervatívok mindenesetre megérezték az előttük álló lehetőséget. Ezt jelzi, hogy egyik képviselőjük, John Maples parlamenti vizsgálóbizottság összehívását kezdeményezi arról, vajon Alastair Cambell, Tony Blair első számú szóvivője félrevezette-e a parlament tagjait, amikor azt állította: csak tizenegy helyen változtatta meg az iraki jelentést, szemben a nyilvánosságra került tizenöt változtatással.