A kapu

Mátyás király Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fia volt, és Kolozsvárott született. Hunyadi János halála után Mátyás anyjával és fivérével Temesvárra ment, ahonnét 1457 márciusában Budára csalták, és 14-én V. László elfogatta a két testvért, Vitéz János váradi püspököt és másokat. Újlaki Miklós erdélyi vajda és a többi országnagy felségsértés és hűtlenség címén halálra ítélte Lászlót és Mátyást. Az is közismert, hogy e büntetést csupán Lászlón hajották végre.
Midőn V. László király május végén Bécsbe s aztán Prágába menekült, Mátyást magával vitte. A király azonban váratlanul meghalt, s így Mátyás Podjebrad György csehországi kormányzó kezei közé került, aki reálisan mérte fel a magyar trón sorsát. „Először is a tartományi kormányzó szabadon engedi királyi foglyát – írja tanulmányában Josef Macek cseh történész –, de váltságdíjat fogad el tőle s országától. Ám a szabadító, nehogy azzal gyanúsítsák, hogy középkori rablólovag módjára jár el, a váltságdíjat elkereszteli ajándéknak. Összege hatvanezer magyar arany, tizennégy mázsa ezüst, több száz marha (híres magyar exportcikk), hordó borok szekérszám. A baráti szívességért tehát tisztesen meg kellett fizetni.” A második ok is fontos volt Podjebrad György számára. „Kétségtelen, hogy a hétesztendős Katalin édesapja már Mátyás prágai tartózkodása idején (midőn védence megtanult csehül) arra a következtetésre jutott, hogy a magyar politikus számára leánya eszményi ara lenne: frigyük segítségével kiépülhetne az államférfiak együttműködése. Annak érdekében, hogy e házasság mielőbb létrejöjjön, György úr úgy határozott, elengedi leendő vejének a hatvanezer aranyra rúgó »ajándékot« – legyen az Katalin hozománya. Így hát a cseh tartományi kormányzó mindent elkövetett azért, hogy Mátyás trónra kerüljön. Üdvözölte, hogy 1458. január 24-én a budai országgyűlés királlyá választotta Mátyást, és mindenben kiállt leendő veje mellett. Bár Prágában ő maga is bonyolult tárgyalásokat folytatott az elhunyt László király utódlása ügyében, nem habozott elkísérni Mátyást egészen a magyar határig, igyekezve mindenkit a választott király pártjára állítani. 1458. február elején Stráznicében (Strassnitz), a magyar–morva határon barátsági szerződést kötött Mátyással. Többek jelenlétében itt közhírré tették Podjebrad Katalin és a magyar király eljegyzését, amivel de facto érvényét vesztette Mátyás előző jegyessége Annával, Garai László leányával.”
Azért utaztam fel a cseh–morva határ melletti kisvárosba, hogy a fellelhető régi emlékek lefényképezésével felidézhessem azt a napot. Mátyásra a város bejáratánál álló, itt látható bástya és városkapu emlékeztet, amelyen áthaladva Magyarország földjére ért az utazó. Amikor Mátyás átlépett ezen a kapun 1458. február 9-én, szabad volt, s egy hét múlva megkoronázott magyar király. Szabadságát annak a Podjebrad Györgynek köszönheti, akivel ekkori baráti kapcsolata később életre-halálra szóló ellenségeskedésbe csapott át.