A nép akarata

E hét végén két ország is sorsdöntő választások elé néz. Észtországban arról döntenek, vajon az ország belépjen-e az Európai Unióba, Svédországban pedig arról, hogy csatlakozzanak-e az unió közös valutájához, az euróhoz. Észtországban jól állnak az igenek, míg Svédországban az ellenzők tábora vezet. Bár az euró mellett érvelők magasabb növekedést, több befektetést és Svédországnak az európai ügyekre való nagyobb befolyását ígérik, gazdasági érveket nehéz az euró bevezetése mellett felhozni, hiszen mind ez ideig – a stabilitáson kívül – semmiféle, az euróhoz fűzött ígéret nem vált valóra. Németország és Franciaország egyaránt gazdasági depresszióval, magas munkanélküliséggel fizeti meg az euró stabilan tartásának árát, de költségvetésük növekvő hiánya még ezt az egyetlen eredményt is megkérdőjelezheti. Göran Persson svéd miniszterelnök, aki kritikusai szerint túl későn kezdett bele az euró melletti kampányba, e két országot és Olaszországot vádolja azzal, hogy aláássák az euró hitelét. Josep Stiglitz, a Világbank volt főközgazdásza (és a 2001. évi közgazdasági Nobel-díj kitüntetettje) szerint azonban a „nem” mellett kampányolók érvei logikusak. A Guardianban nemrég megjelent cikkében rámutat, hogy az eurót bevezető országokban, az „euroland”-ben az elektronikus formában már négy és fél éve bevezetett valuta mind ez ideig kiábrándító eredményeket hozott. Az Európai Központi Bank azzal, hogy az inflációra koncentrál, kétszeresen is vesztes helyzetbe hozta az euróhoz csatlakozott országokat. A mostaninál alacsonyabb kamatlábak magasabb beruházásokat eredményezhettek volna, az euró dollárhoz képest magas árszínvonala pedig rontja az exportlehetőségeket és fokozza az importot. Az euró mellett kampányolók gyakran a dollárra mutogatnak, de az Egyesült Államokban a munkaerő mobilitása és az egyes tagállamok közötti jövedelemátcsoportosítás fontos eleme a dollár működésének, míg ezek a feltételek Európában hiányoznak – hangsúlyozta Stiglitz.
Egy, a Business Weekben publikált, eléggé euroszkeptikus olvasói levél szerint a svéd miniszterelnök azért támogatja az eurót, mert az egész EU elnöke akar lenni, és nem ő a svéd kormány, illetve bürokrácia egyetlen tagja, aki magasan fizetett brüsszeli állásról álmodik. Göran Perssont nem nagyon idegesítik ezek a megjegyzések, mert ha ezen a referendumon az euró el is bukna, négyévenként ismét tarthatnak szavazást, egészen addig, amíg a választópolgárok meg nem tanulják, hova kell az ikszet húzniuk.